28. A nagy feladat

Semmit sem láttam. Vagyis de! Minden fekete volt! Aztán képek ugrottak be.
1.kép: Két kisgyerek volt rajta. Mind kettő fiú,vörös hajjal. Kicsit hasonlított Castielre az egyik fiú.
Nagyon aranyosak voltak együtt.
2.kép: Megint két kisgyerek volt rajta. Egyik lány másik fú. Talán én lehettem az és Jack.
3.kép: Határozottan tudom hogy én voltam rajta az egyik ember. A másikat nem ismertem fel. De jobb is! Mert az a valaki megcsókolt!
Miután a képek eltűntek megint maradt a sötétség. Nem tudom meddig volt sötét. Hirtelen valami nagyon erős fehér fényt láttam. Csak egy csíkban,utána elkezdett terjedni. Hallottam hogy valaki azt kiabálja hogy: Fölébredt,fölébredt! Nyitogattam a szemeimet. Egy ápolónő nézett rám. Egy pillanatra nem tudtam hol vagyok,aztán eszembe jutott. Kórházban,mert elájultam. De miért nincs itt senki? Na mindegy! Nem foglalkoztam vele. Az ápoló nő már nem volt ott. Eltűnt. Láttam a táskámat az éjjeli szekrényemen,így feltápászkodtam és megpróbáltam megszerezni a táskám. Megvan,kihalásztam a táskámból a telefonom és megnéztem. 30 nem fogadott hívás Castieltől,10 SMS ugyan úgy Castieltől,20 nem fogadott hívás Kentintől.
Miután ezt megnéztem csekkoltam az SMS amit kaptam. Castiel csak azt írta meg hogy "sajnálja" meg "nem volt más választása Deborah-val kapcsolatban" ezt higgyem is el! Miközben ezeket nézegettem kopogtak az ajtómon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy hang.
-Igen!-mondtam. Bejött egy viszonylag fiatal férfi,és levette a ballon kabátját. Közben megtudtam nézni az arcát. Fekete haj,szürke szemek,kb. 180-85 magas lehetett. Leült egy székre.
-Tudja mibe keveredett?-kérdezte komoly képpel az arcán.
-Nem!-és megráztam a fejem. Kicsit megijedtem.
-Nos rendben! Úgy látom Ön teljesen tudatlan ebből a szempontból!-nézett rám egy enyhe mosollyal az arcán,aztán folytatta-Ugye tudott arról hogy Kentint mire kérték fel az utóbbi időben?-kérdezett megint. Csak megráztam a fejem.
-Gondoltam! Nos Kentint felkértük arra hogy épüljön be egy maffia szervezethez! Minden jól mükődött amig meg nem jelent egy bizonyos személy-mesélte. Csak nagyokat bólogattam.
-És ki volt az?-kérdezősködtem?
-Jack,Jack Maddox! Kentin lebukott és nem tudjuk hol van! Itt jön Ön a képbe! Az lenne a feladata hogy........-nem hagytam hogy befejezze.
-Igen Castielel jöjjek össze megint!-mordultam föl.
-Hmmm.....nos igen! Tudjuk hogy miért ment zátonyra a kapcsolatuk,mert Deborah egy vezérnek a lánya volt,így kitalálták hogy Castiel vele jöjjön össze! Ha szabad így beszélnem-mondta ki a szavakat,olyan furcsán hangzottak a szájából.
-Rendben,de csak ha tudok segíteni ezzel Kentinnek!-adtam be a derekamat végül. Miután ez megtörtén a férfi elment,én pedig itt maradtam a kérdéseimmel. Végül arra jutottam hogy ez vicces lesz!

27. Van egy testvérem?!

Az ajtóban egy fiú állat. Nem ismertem de olyan lett volna ha igen. Emlékeztettet valakire,csak tudnám kire.
Ahogy láttam ő is rendesen megbámult engem. Kicsit zavarba hozott vele. Mivel sokat álltam az ajtóban,így Lysander oda jött hozzám.
-Te mit keresel itt?-kérdezte gorombán a fiú. Nem értettem ezt az ellenséges hangnemet.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-vágott vissza Lysander. Egy ideig farkas szemeztek,utána felém néztek. Lys átkarolt,ezt nem értettem. A fiú csak forgatta a szemeit.
-Akkor bejöhetek?-kérdezte fagyoskodva az idegen.
-Öööö.........ha nem gond hogy hívnak téged?-kérdeztem félve. Ha az embernek ilyenkor vendége jön akkor illene tudnia hogy hívják a vendéget.
-Nem tudod hogy hívnak?-akadt ki teljesen. Nem értettem miért-Te mit csináltál vele?-förmed Lysanderre.
Csak mosolygott a mellettem álló heterókróm(eltérő szemszínű). A fiú nekirontott Lysandernek és elkezdte püfölni.
-Álljatok le!-kiáltottam el magam-Te! Ha lennél oly szíves elmondod a neved!-keltem ki magamból teljesen.
-A nevem Jack Maddox a testvéred vagyok-mondta ki-És ez a barom aki melletted áll az egy maffia vezér!
-mondta meg nekem az igazat. Csak nagyokat néztem,nekem testvérem????? Nem,csak vicc.
-Okééé hol a kandi kamera?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez nem vicc!-nézett rám komolyan Jack.
-Jó,akkor ezt megbeszéljük. De nem itt-mondta hosszú hallgatás után Lysander. Majd becsukta az ajtót,leültettet a kanapéra és várt.
-Nekem sosem volt testvérem!-jelentettem ki halál komolyan. Anyám kiskoromban meghalt,apám lassan fél éve halt meg.
-De volt! Te előbb születtél mint én,kb. egy és fél év van köztünk. Én a nagyihoz kerültem mert jöttél te. Régebben sokat voltunk együtt,utána valami történt-fejezte be a mesélést. Legalábbis azt hittem-És mit keres itt ő?-kérdezte-Ugye tudod hogy életveszélyben vagy? Ez egy bünőző!-ordibált rám. Majd megfogta a kezem és elhúzott onnan.
-1. Először is engedj el!
 2. Igen tudom,már elég régóta tudom Lysander "foglalkozását"-mutogattam idéző jelet a levegőben.
-És honnan tudod?-kérdezte idegesen. Lysander rám nézett csak egy aprót biccentett,jelezvén mondjam el.
-Háááát......-kezdtem félve. De Lysander közbevágott.
-Castielel ismerték egymást-jelentette ki,olyan könnyen mintha azt közölné ,hogy esik az eső.
-MIII????-ordibált.
-Azért az "ismertük egymás" szó elég gyenge kifejezés!-dörmögtem az orrom alá. Csak arra nem gondoltam hogy ezt Jack is hallja.
-Hogy hogy gyenge?-kérdezte tőlem.
-Csak annyit hogy........szerelmes voltam/vagyok belé.....Vagy nem tudom!-néztem fel rá. Nem tudom mit érzek iránta. Zavarosak a dolgok. Szeretem vagy nem szeretem?
-Castielbe??? -üvöltött megint,nem tudom miért nem tudja felfogni először amit mondok!
-Igen!-néztem rá.
-És akkor ezzel a barommal mi van?-mutatott Lys felé. Aki nem nézte jó szemmel hogy "lebarmozzák".
-Csak át jött beszélgetni. És veled mi van? Te is a maffiának dolgozol?-kérdeztem egyhangúan.
-Igen.......Nem volt más választásom!-mondta.
-De miért nem?-kérdezgettem.
-Csak!-mordult rám. Hát jó,úgy döntöttem felmegyek aludni mivel lefárasztottak.
-Na akkor én megyek!-jelentettem ki. Felálltam a kanapéról és mentem volna ha valaki vissza nem ránt engem. Csak az a valaki nem számolt azzal hogy elesek a saját lábamba. Nem tudom hogy de valahogy bevertem a fejem,és minden elsötétült.
-Vááááááááá-kiabáltam és kész. Minden feketében úszott.

26. Valentin napi káosz

Még egy ideig merengtem magamban,aztán rá jöttem hogy haza kéne mennem. Úgy terveztem,hogy öt perc alatt haza érek de ez nem jött össze. A padon legalább öt percet ücsörögtem és bámultam ki a fejemből,plusz csiga tempóban mentem haza,így három negyed négyre otthon voltam. Mivel eltiltottak a sulitól,csak unatkoztam. Felmentem a szobámba és fölkaptam a laptopomat és levittem. Leültem a kanapéra és felmentem Facebook-ra. Kb. tíz perce lehettem fenn,de mindenki rám írt miután rájöttek arra hogy online vagyok. Remek!
Rosa White: Miiiiii volt ez a jelent???????? Hol voltál ma?????
Zsófi:Semmi,semmi!!!!!! Holnap nem megyek://// 
Még egy ablak,kicsit dühös lettem.
Castiel Rain:Mi a fészkes fenét műveltél????????
Zsófi:SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!!!!!HAGYJÁL BÉKÉN!!!!!!!!!! 
Védje a kis r******t!!!!!! Még Armin sem hagyott nyugton!
Armin Johnson: Fhuuuuu hallod grat!!!!! ügyi voltál!!!! 
Leesett állal olvastam el,nem hiszem el! Ez komoly? Nah mindegy! Inkább  kilépek. Miközben kapcsoltam ki a laptopom,halk rezgésre lettem figyelmes. A telefonom volt. Ismeretlen szám hívott. Már felkészültem arra hogy megmondjam,nem akarok semilyen biztosítást kötni,sem elutazni....stb.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zsófi!-köszönt egy kellemes hang. Hirtelen megijedtem,nem tudtam honnan tudja a nevem.
-Öööö....sz-szia!-köszöntem bátortalanul.
-Ugye tudod ki vagyok?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Hááááááát-nyújtottam el-Nem igazán!-a kellem hang csak felnevetett.
-Lysander vagyok!-mondta még mindig nevetve. Kicsit megkönnyebbültem!
-Huuuh-sóhajtottam.
-És beengedsz?-kérdezte.
-Öööööö persze!-kinyomtam a telefont és rohantam ajtót nyitni. Amikor kinyitottam,tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem tudom miért. Csak ott állt,felemás szemek,szürkés-fehér hajjal,és a viktoriánus kort idéző ruháival. Rá néztem és elpirultam. Éreztem ahogy elkezd hevesen verni a szívem,csak reménykedtem abban hogy nem hallja meg.
-Gy-gyere be!-invitáltam be a bambulásom után. Nagyon zavarban voltam. Lysander megállt elöttem és mélyen a szemembe nézett. Csak néztük egymást.
-Mi-miért jöttél?-kérdeztem zavartan,és félre pillantottam.
-Szeretnék neked mondani valamit!-suttogta halkan. Rá néztem,kicsit vörös volt ő is.
-M-mit?-dadogtam.
-Zsófi!-gyengéden megfogta az államat és felemelte a fejem,úgy hogy csak rá tudjak nézni-Én azt hiszem szerelmes vagyok beléd!-jelentette ki. Azt hiszem még hevesebben kezdett el verni a szívem.
-Hülye vagyok!-jelentette ki-Nem hiszem hanem tudom!-mondta halkan. Most hogy tudom hogy nem hiszi hanem tudja fülig vörösen pompáztam. Lysander kicsit közelebb húzott magához,csak egy centi volt köztünk,hezitált,végül döntött. Mint a parkban,ismét gyengéden megcsókolt. Lágyan értek össze az ajkaink.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről,úgy vert. Nagyon féltem,mi van ha álom? Vagy csak szórakozik velem? Aztán az egyik mélyen elnyomott részem ordibált,hisz én szeretem Castielt,vagy nem? Úgy érzem most megcsalom Castielt,de szeretem Lysander! Most mit tegyek? Miközben ezeken elgondolkoztam véget ért a csókunk. Megint berregett a telefonom. Meg néztem mi az. SMS kaptam Castieltől(?).
Drága Zsófi! 
Én azt hiszem hibáztam egy nagyot! Hogy mit? Hagytalak elmenni. Sajnálom! Nagyon! Deborah csak a hírnévért volt velem,nem szeretett engem. Bár én szerettem őt? Nem,csak.........nem tudom. Valami miatt vele voltam. Sajnálom!
Most komolyan? Ennyi?? Egy SMS és le van rendezve????
-Mi a baj?-kérdezte Lysander nyugtató hangon. Nem akartam vele terhelni így nem mondtam ek mit írt Castiel nekem.
-Semmi-mosolyogtam.
-Tudod én nem szeretem az ilyen dolgokat.de amikor megláttam tudtam hogy tetszeni fog neked!-mondta és a zsebéből elő húzott egy pici dobozkát és felém tartotta. Ki vettem  a kezéből és megnéztem. Egy arany nyakláncot adott egy cica fejjel.(persze nem igazi fejjel).
-Köszönöm!-és a nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Remélem tetszik-mondta félve.
-Nem nem tetszik....Hanem imádom!!-és megint ráugrottam. Eltolt magátol és most ő ölelt meg engem.
Leültünk a kanapéra,és nagyon sokat beszélgettünk. Egyszer csak megint csengettek. Ki nyitottam az ajtót és ledermedtem. Az ajtóban...............

24.rész Gyikosságí kisérlet

Reggel 07:00. Alig aludtam csak azon járt az eszem  elmondjam-e Castielnek a Deborah-s ügyet. Nem mondom,de elmondom,nem mondom,de elmondom. Ezzel elvoltam egy darabig,végül arra jutottam hogy nem mondom el. Eközben felöltöztem,utána letrappoltam a lépcsőn,és vettem fel a kabátom,csizmám sapim.
Mivel kicsit elidőztem  fenn,így már Dakota készen volt. Gyorsan felszálltunk a motorra,és már ott is voltunk.
Dakotának volt még egy kis dolga,én pedig úgy döntöttem hogy addig az udvaron leszek. Békésen zenét hallgatok,és élvezem a napsütést. Hát ez nem jött össze! Valaki eltakarta a napot,és ki volt az? Naná hogy Amber,és hű csatlósai plusz Deborah. Remek!
-Arrébb mennétek? Kösz!-mondtam csukott szemmel. És hogy honnan tudom? Egyszerű megérzés.
-És ha nem? Na akkor mi lesz?-kérdezte Deborah és röhögve kitépte a fülemből a fülhallgatómat.
-Na ezt nem kellet volna!-nyitottam ki a szemeimet mérgesen. Deborah és Amber röhögött. Nekem pedig felment a pumpa! Nagyon! Nem bírtam magammal és neki estem a pici Deb-nek! Megtéptem,meg vertem!
Muhahahahha! Ezt a kis kitörésemet az igazgató nő és Castiel zavarta meg.
-Maga még is mit csinál?!-ordibált rám a diri. Csak felnéztem rá és ördögien vigyorogtam,tuti pszichopatának néztek,de cseppet sem zavart. Castiel reakcióját nem tudtam hova tenni,csak mosolygott rajtam.
-Azonnal szálljon le Deborah-ról! Még megfojtja!-rivallt rám az igazgató. Mert éppen úgy ültem rajta,hogy a nyakánál. De én nem fejeztem be! Látni akartam ahogy szenved! Nem tudom miért,csak kijött rajtam minden. Az hogy Deborah tönkre tettem az életem,összetörték a szívem,Castielt csak át veri......stb. Megérdemli! Miközben ezen elgondolkoztam,arra lettem figyelmes hogy mind a két karromnál fogva huzigálnak. Valahogy leszedtek  Deborah-ról. Nem csináltam semmit,csak megpróbáltam felfogni azt hogy mit tettem. Annak a súlyát,hogy tuti kirúgnak a suliból,mindenki kerülni fogy(bár ezt túl élem),pszichopatának gondolnak,és hogy a szüleim ha megtudnák mit tettem szomorúak lennének,főleg Kentin! Nem akartam megbánni,de mégis sajnáltam Deboraht. Nem tudom miért,hisz szívemből utálom. Mi közeben ezen gondolkodtam,bekisértek az igazgatói irodába. Nem tudom miért kisérgetnek,hisz nagylány vagyok! De megértem őket,ha én is egy ilyen csajt látnék akkor én is félnék tőle.
-Maga mit képzelt magáról? Meg akarta ölni az egyik tanulónkat!-már megint ez az ordibálás. Etől falnak megyek!
-Igazából én sem tudom...-motyogtam. Az igazgató rám nézett,és levonta a következtetést. Gondolom azon járt az esze hogy egy közveszélyes emberrel van most egy szobába.....stb.
-Értem.......nos igazgatói...mit beszélek én itt! Nem ezt érdemli! Nevelőtestületi megrovásban részesítem,továbbá holnap ne jöjjön iskolába! Ma meg holnap nem akarom meglátni!-lesütött szemmel hallgattam végig mit kapok ezért. Meg érdemlem. Talán túl hevesek voltak az érzéseim. Mikor ki léptem az igazgatóiból mindenki engem nézett. Ki düledt szemek láttam mindenhol,csak engem bámultak. Végig mentem a folyóson,mindenki utat engedett,kimentem a suliból. Nem haza indultam hanem a parkba. Nem volt kedvem haza menni. Leültem a padra és néztem ki a fejemből. Vég vettem hogy mi történt velem az elmúlt harminc percben. Végül arra jutottam hogy teljesen becsavarodtam.
-Szia Zsófi!-köszönt rám hirtelen Lysander. Nem tudom hogy került ide de nem is érdekelt.
-Szia!-köszöntem vissza egyhangúan. Nem nagy kedvem volt beszélgetni,senkivel.
-Láttam mit csináltál! Csak gratulálni tudok!-mondta őszinte mosollyal az arcán. Ezt nem értem!
-Mi? De miért? Majdnem megöltem egy embert!-értetlenkedtem.
-Csak.....tudod.....mindegy-motyogta. És elpirult. Olyan aranyos volt. Oké,még is mi a francokat beszélek én?
-Ahha.....és hány éves vagy?-kérdeztem,aztán hirtelen éreztem ahogy elönti a pír a fejemet-Csak...izé ne vedd tolakodásnak csak érdekel-mentegetőztem. Ő is elpirult. Hmm...egész cuki.
-Hááát.......18 éves vagyok....és te mennyi?-kérdezte meg. Tiszta vörös volt a feje,de szerintem nekem is.
-Én...ööö......16 éves....-mondtam vörös fejjel-És....ööö...melyik iskolába jársz?
-Én nem járok suliba. De neked nem kéne ott  lenni?-kérdezett vissza.
-Nem,el tiltottak a sulitól-itt lesütöttem a szemem. Kicsit kényes téma.
-Ahha...és melyik suliba jársz? Amikor nem vagy eltiltva onnan?-viccelődött kedvesen.
-A Sweet Amoris-ba járok........Eszembe jutott valami!
-Mi az?
-Az ha te is oda járnál suliba! Na?-néztem rá félve,nem tudtam mit fogy reagálni.
-Nem is tudom!
-Legalább nem lennék egyedül!-motyogtam könnyes szemmel. Kicsit rosszul esett az,hogy sohatöbbé nem lesznek a gimibe barátaim.
-Naa! Nem szabad sírni!-mondta kedvesen és átölelt!!!!!!!!!!! Biztonságban éreztem magamat a kezeiben! Tuti rák vörös volt a fejem de nem érdekelt! Csak az számított hogy ott van velem.
Miután elengedtük egymást Lysander mélyen a szemebe nézett. Láttam rajta hogy hezitál. Végül eldöntötte mit akar. Gyengéden megfogta az állam és magához húzott. És megcsókolt. Gyengéden megcsókolt. Végül csak azt éreztem hogy valaki elhúzza tőlem erősen. Ki volt az aki ezt tette?

23.rész Deborah

....ott falták egymást. Konkrétan majdnem hányingert kaptam! Rosszul voltam Castieltől! Azt hittem hogy ő más,de tévedtem!
-Zsófi minden rendben?-kérdezte Armin. Kedves hogy gondolt rám.
-Persze!-varázsoltam mosolyt az arcomra. Nem akartam megadni azt az örömöt Castielnek és csajának hogy ellőttük kezdek sírni,majd az lesz az otthoni programom.
Mivel kb. ebből állt a napom a suliba hogy vissza fogjam magam így nem nagyon történt említésre való dolog. Talán annyi hogy meg tudtam a csajnak a nevét. Deborah-nak hívják azt aki tönkre tette az életemet.  Mivel ő az új diák és pont a mi osztályunkba került így megtudtam egy-két dolgot. Kis r*banc,régen is ebbe a suliba járt,de megbukott és elköltözött,most pedig itt van és rontja a levegőt.
Amikor a húsz perces szünet volt akkor elkellet mennem Natanihelhez valamiért és akkor láttam meg a mappáját. Először nem is akartam megnézni,de utána úgy voltam vele,hogy ha tönkre tette az életem akkor ennyi jár nekem. Szóval ott olvastam el.   A,ikor indultunk Dakotával haza,akkor Castiel és Deboraht nyált cserélni. Legalábbis akkor fejezték be. Így hirtelen elkezdtem Dakotával beszékgetni és vigyorogtam mint a vadalma,és amikor felültem Dakota mögé szorosan átöleltem a derekát és a hátara hajtottam a fejem. Jó volt nézni Castiel vörös fejét,tényleg majdnem olyan vörös volt a feje mint a haja.
Mi után haza értünk bevonultam a szobámba és elkezdtem tanulni(ilyet is ritkán csinálok) így ki tudtam kapcsolni. Mire végeztem már késő volt,mentem fürödni és aludni. Kb. ebből állt minden egyes napom,ha tudtam akkor mosolyogtam mindig,és idegesítettem Castielt azzal hogy Dakotát vagy Armint ölelgetem.
Hétvégén mindig tanultam(mostanában majdnem olyan jó vagyok minden tantárgyból mint Natanihel). Dakota is egészen megértő volt,ami tőle szokatlan. De nagyon kedves is volt,nem is próbálkozott. Arminnal is nagyon sokat voltam. Pl. meg tanultam PSP-ni. Armint amíg tanított csak Mesternek hívhattam,emiatt nagyon sokat nevettünk. Sajna Kentin még nem jött haza,nagyon hiányzik.
Ma egy hónapja hogy Deborah megjelent és mindent tönkre tett. Csak valamit nem értek,Castiel miért nem keresett meg pl. nagyon sajnálom.....stb. De végül is nekem nem hiányzik! Meg vagyok én egyedül is!
Egyik nap amikor Natanilelnek segítettem rendezgetni a papírokat szóba került Cast és Deborah.
-Szerinted miért jött vissza Deborah-kérdeztem Natanielt.
-Nem tudom!-válaszolta.
-Ahha.....de biztos mindent elmondanál ha tudnál valamit,ugye?-kérdeztem angyali mosoly kíséretében. Tudtam hogy Nat ennek nem tud ellen állni.
-Jól van!-adta meg magát. Csak mosolyogtam és bólintottam.
-Amikor ide került Deborah akkor még minden rendben volt. A nyolcadikot kezdtük,Deborah akkor jött a mi sulinkba. Már akkor minden fiút meg akart szerezni,Castielt sikerült is. Akkoriban még normális volt,fekete volt a haja. Egyik nap segítettem az egyik tanárnak,mivel szünetet tarthattam így ki mentem az udvarra és leültem pihenni. Megjelent Deborah és rám akart mászni,mondjuk nem is hagytam,de nagyon erős ám az a lány. Simán lefogott és megcsókolt! Akkor látott meg minket Castiel,rögtön félre értette a helyzetet. Deborah leszállt rólam de mást mondott mint ami történt. Castiel nagyon dühös lett és legalább egy hónapig nem jött suliba. Utána megjelent,immáron vörös hajjal. Deborah eltűnt és mindenki boldog volt,eddig-fejezte be a történetet Nat. Csöndben végig hallgattam,és csak gondolkoztam. Olyan fura elképzelni Castielt fekete hajjal. Deborah-ról pedig eltudom képzelni hogy mindenkire rámászott. Hosszú hallgatás után megszólaltam:
-Szerintem Deborah nem azért jött vissza hogy újra kezdje Castielel!-jelentettem ki. Ebben biztos voltam.
-Lehet!-helyeselt Nat. A továbbiakban nem beszélgetünk csak pakolásztunk csendben.
Amikor haza értem tanultam,vacsiztam,és lefürödtem és mentem aludni.
Reggel 07:00. Felkeltem,fölöltöztem,és mentem Dakotáva suliba.
Azt hiszem a negyedik óráról csengettek ki amikor meghallottam egy beszélgetést. Daborah beszélt valakivel telefonon.
-Végre leráztam Castielt,most már tudunk beszélni-hallottam Daborah hangját.
-Jól haladunk,ha a bandának több fellépése lesz egész híresek lesznek,így engem majd kiemelnek és leszerzőtettnek. Csak még be kell jutnunk a meghallgatásra,és John Black-nek a tetszését kell elnyernünk és kész. Sztár lettem! Még két hónapot kell ezzel a hülyével töltenem és megint szakítunk! De most örökre! És újra látlak téged édesem!-eleget halottam már. Nem akartam tovább hallgatózni. Nekem ennyi elég,mostmár tudom miért jött vissza ez a r*banc. Magamban hallattam egy Muhahahahahaha kacajt és haza indultam.
Otthon végig azon járt az agyam hogy elmondjam-e,Castielnek. Mert ha elmondom és nem hisz nekem akkor biztos hogy azt hizsi féltékeny vagyok rá! Pedig nem érdekel engem!  Gyorsan elemntem fürödni,hátha nem ezen fogok agyalni. Rájöttem valamire,nagyon álmos vagyok. Így elmentem lefeküdni,de még mindig Castielen járt az agyam. És Deborah telefon beszélgetésen. Eközben elaludtam.

22.rész Csalódás

.....tátva maradt a szám. A szemem megtelt könnyel,sírhatnékom volt. De nem! Nem fogom megadni azt a lehetőséget. Kínosan elröhögtem magamat és kiléptem az ajtón. Mentem haza. Mivel nem volt rajtam a kabátom eléggé fáztam erre még rátett egy lapáttal az hogy elkezdett esni az eső. Hát ez remek! Fel akartam hívni Dakotát hogy haza megyek de ott hagytam a telefonomat. Szuper! Na ez az én szerencsém! Amikor azt hiszem majdnem minden rendben van akkor jön valami/valaki és mindent tönkre tesz. De Castielnek nem ez az első húzása! Többet soha nem akarom látni ezt a patkányt. Miközben ezen gondolkodtam már a házunk előtt voltam. Mivel a kulcsomat ott hagytam így bekopogtam. Senki sem válaszolt emiatt elkezdtem dörömbölni az ajtón. Na erre már felkelt valaki és kinyitotta az ajtót.

-Szia!-néztem Dakotára könnyes szemekkel. Nem mondott semmit csak beengedett. Én csak felmentem a szobámba és beültem a kádba. Ez megnyugtatott. Igazából nem tudtam rá nagyon dühös lenni,csak azt nem értettem miért? Nem tudom miért így kellett megtudnom. Fájt amit tett de......miért???? 

Ránéztem az órámra. Legnagyobb sajnálatomra 01:00 mutatott. Ideje aludnom! Csak bedőltem az ágyamba és bealudtam. 

                                                                 *Másnap* 

Reggel 07:00. Nem akarok fel kelni! Inkább kések az első óráról! Mivel ez állt a szándékomban nem számítottam arra hogy valaki ezt nem engedi. 

-Keljél fel te lusta disznóóóóó!!!! Hallod!? Elfogsz késni!!-ordibált velem a Dakota. Ezt rosszul tette! Nagyon rosszul! Fejemre húztam a takarót és az alól kiabáltam ki:

-Neeeeem! Én aludni akarok és kész!-makacsoltam meg magamat. Tudni kell rólam hogy amit eldöntök az akkor úgy is lesz. 

-Hát akkor muszáj ezt megtennem...-morogta Dakota. Nem tudtam mit forgat a fejében,de azért még   jobban a fejemre húztam a takarót 

-Wáááááá!!!-üvöltöttem. Dakota legurított az ágyról!
-Ha nem kelsz fel nekem úgy is jó!-mondta ki. Hallottam a lépteit,egyre közeledett. Inkább gyorsan felpattantam.
-Na,fenn vagyok!-mondtam ki-Most már kimehetsz!-utasítottam. Dakota csak elmosolyodott. Tudtam hogy nem fog ki menni. Így én mentem ki,a fürdőszobába. Gondosan magamra zártam az ajtót és felöltöztem.
-Hallod késni fogunk-mondta nyugodtan. Mivel úgy is az volt a tervem hogy kések legalább az első óráról így nem nagyon izgattam magam,máson igen.
-És hogyhogy fogunk?-nyomtam meg a szó végét. Nem értettem a többes számot.
-Hát veled járok egy suliba. De lehet hogy mondtam már-emlékezett vissza. Engem ez nem nagyon érdekelt hogy mondta volna. Csak az hogy miért jár velem egy suliba!
-Na most mi a baj?-kérdezte. Mondjuk mi is? Á meg van!
-Mondjuk az hogy az egész iskola azt hiszi mindenkivel jártam?-vágtam a fejéhez dühösen-Hát ha végig gondoljuk akkor tényleg nincs vele gond!-rángattam a vállam mérgesen.
-Ha végeztél a dühöngéssel akkor indulhatnánk is-mondta nyugodtan. Csak bólintottam.
És elindultunk. Bezártam az ajtót és a park felé kezdtem indulni amikor Dakota elkapta a csuklóm.
-Nem megyünk egy kicsit gyorsabban?-kérdezte egy szerinte "ellenállhatatlan" mosollyal az arcán. És elkezdett húzni egy motorhoz. Kezembe nyomott egy bukósisakot és indulhattunk is. Felszálltam a motorjára, mondta hogy karoljam át a derekát nehogy leesek. Csak egyet pislogtam és máris ott voltunk a sulinál.
-Na jó volt?-kérdezte miközben levette a bukóját. Én is elkezdtem levenni a sisakot és elmosolyodtam.
Remélem ezt igennek vette. Mert nagyon jó volt. Egyszer csak hangokat hallottam. Utána kirobogott az igazgatónő,elég mérges volt.
-Maguk mégis mit képzelnek?-ordibált ránk-Csak akkor jönnek be amikor kedvük tartja? És főleg maga!
mutatott rá Dakotára-Magának ma lenne az első napja,és így kezdi az itteni tanulmányait! Ez hallatlan!-még nem fejezte be,pedig már kicsődült az egész iskola hogy mi ez az ordibálás-Emiatt mind a ketten büntetést kapnak!-fejezte be a prédikációt. Miután befejezte sarkon fordult és elviharzott. Csak álltunk ott és bámultunk ki a fejünkből. A pillanatnyi csendet egy beszólás zavarta meg:
-Ááá vége van a balhénak!-kiáltott fel valaki a tömegből. Lassan kezdett feloszlani a tömeg,csak Amber-ék maradtak ott és közelebb jöttek. Persze hogy kiszúrták a mellettem álldogáló fiút.
-Dakota-súgtam neki-Nekem nehogy össze jöjj vagy mit'tom én. Csak ne Ambert!-suttogtam neki. Csak mosolyogva bólintott. És úgy tett mintha az előbbi dolog nem történt meg. Elvette tőlem a bukót és eldugta a motor ülése alatt. Mellém lépett és együtt elindultunk a második órára.
-Zsófii-vinnyogta Amber. Hátra néztem hogy mit akar.
-Hah,gondoltam hogy egyszer lepasszol Castiel,és észhez tér-mondta gúnyosan Amber. Aztán Lisa megszólalt:
-Te meg pedig egy nagy ribanc vagy!-kiabálta. Nekem csak leesett az állam. Már szólni akartam de valaki megelőzött.
-Ugyan!-és elmosolyodott Dakota-Ha Zsó az akkor te mi vagy? Szerintem menjél ki a sarokra,ott tuti valaki megfogja hallgatni hogy mit mondasz. De mi nem érünk rá!-égette be. Aztán sarkon fordult és engem elhúzott onnan. Beléptünk az osztályba és minden szempár ránk szegeződött. Enyhén zavarba voltam,Dakotára pillantottam,hogy reagált rá,csak mosolygott. Hát jó neki! Én még mindig az előbbi beszédünkön gondolkodtam amit Amber-el és Lisa-val beszéltünk. Armin zökkentett ki a gondolataimból.
-Szia! Hogy vagy? Mit csináltál?-árasztott el a kérdéseivel. Mindegyikre válaszoltam csak pár dolgot hagytam ki,pl.hogy ki Lysander,Dimitri. De azt hogy Castiel megcsalt részletesen elmeséltem. Minden részletet,azt hogy mit éreztem. Bár amikor vissza gondoltam könny szökött a szemembe. Erre rögtön oda ugrott Dakota.
-Mit csináltál vele?-vonta kérdőre. Armin értetlenül nézett rám.
-Én semmit! De te ki a fene vagy?-kérdezte Dakotátol.
-Én? Az aki mindjárt behúz neked egyet!-válaszolta Dakota mérgesen.
-Naaa fiúk! Ne vesszetek össze!-kérleltem őket-Armin ő Dakota-mutattam a szöszire-Mivel Kentin nincs otthon ezért ő vigyáz rám. Dakota ő Armin-mutattam a fekete hajú barátomra-Mindeg velem szokott lenni,a legjobb barátom-mutattam be őket egymásnak. Dakota csak bólintott és elment. Azt mondjuk nem tudom hova mert kezdődött a második óra. Gondolom ment megkeresni Natanihelt. Rág hallottam róla! Kár hogy nem szoktunk beszélgetni. Töri volt a második óra,amit utálok szóval végig aludtam.
Szünetben kimentem az udvarra,bár ne tettem volna! Amit ott láttam az sokkoló volt!
Arminnal és Dakotával mentem ki,amikor kiléptem az udvarra vezető ajtón láttam ahogy az a csaj meg........

21.rész Vacsora

Talán gyalogoltunk öt percet mire odaértünk Castielhez. Szép nagy háza volt. Kerttel és egy pici medencével.
-Szép házatok van-szaladt ki a számon. Amikor kimondtam utána rögtön megbántam.
-Köszönöm,de itt csak én lakom-mondta keserű hangon. Tudtam miért mondja ezt. A szülei meghaltak így itt lakott egyedül. Amikor beléptünk a házba leesett az állam. Arra gondoltam hogy minden szét lesz dobálva,szóval olyan Castieles! De kellemesen csalódtam,semmi szétdobált cucc,semmi fekete fal,poszterek.
Minden letisztult,a falak homok színűek voltak. Nagyon ízlésesen be volt rendezve a ház. Aztán jött Cast szobája. Na az olyan volt ahogy elképzeltem! Minden szanaszét. Csinált nekem helyet az ágyon és elkezdett pakolászni.
-És most mi lesz?-kérdeztem furán. Itt vagyok nála és nagyon álmos vagyok de holnap suli és haza kéne mennem.
-Hát aludj itt!-válaszolt a kérdésemre. Bár háttal állt nekem tudtam hogy mosolyog a kérdésemen.
-Jó,akkor mentem fürödni!-mondtam. Majdnem elaludtam állva!
-Oké,tessék!-nyomott a kezembe törülközőt és egy hálóing szerűséget.Megkerestem a fürdőt és bezárkóztam. Kb. negyed órát töltöttem ott. Mikor kiléptem a fürdő ajtaján isteni illatokat éreztem. Gyorsan beszaladtam Castiel szobájába és átvedlettem. Találtam kikészített ruhát és átvettem. Kicsit nagy volt  rám Cast pólója. Miután végeztem az öltözködéssel ki mentem megnézni mit csinál . A konyhában találtam meg,főzött. Oda mentem hozzá és mellé álltam.
-Mi lesz a kaja?-kérdeztem mosolyogva.
-Spagetti-válaszolt Cast. Gondoltam segítek neki,oda mentem a csaphoz és kezet mostam.
-Mit segítsek?-kérdeztem miközben megtöröltem a kezem.
-Kavard meg a tésztát!-utasított. Miközben kavargattam a tésztát elkezdtem énekelni halkan. Épp a Avril Lavigne: Girlfriend-et énekeltem amikor Cast hátulról megölelt és bele puszilt a nyakamba.
-Nahát nem is tudtam hogy szeretsz énekelni!-suttogta halkan. Erre észbe kaptam és rögtön elhallgattam.
Nem szoktam mások előtt énekelni. Csak is apukámnak énekeltem.
-Na mi van?-kérdezte halkan. Csak megráztam a fejem. Aztán arra lettem figyelmes hogy Cast oda ugrik a paradicsom szószhoz és gyorsan leveszi a tűzről. Halkan elkezdtem nevetni ezen. De egyből lehervadt a mosolyom. Elő törtek az emlékek. Ahogy régen anyuval főztünk a konyhába,miylen véleltlen akkor is spagettit csináltunk. Anyu is oda égette a paradicsom szószot. Mind ketten elkezdünk nevetni ezen. Akaratlanul de legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Nagyon hiányoztok nekem!-mondtam ki.  Castiel rám nézett de nem mondott semmit. A csöndet a telefonom pittyegése szakította meg.
-Hol a francba vagy?-kiabált rám a valaki. Nagyon meglepődtem. Azt se tudom ki az!
-Na jó,velem ne kiabáljon senki sem! És te ki a franc vagy?-kérdeztem ugyanolyan hangnemben.
-Dakota vagyok!-mondta ledöbbenve.
-Jó'van na,nem ismertem fel a hangodat!
-HOL VAGY?-kiabált rám megint. Ebből elegem van,velem ne kiabáljon!
-Castielnél-válaszoltam nyugodtan.
-Azonnal gyere haza!-parancsolt rám. Ez nagyon nem megy így!
-Te nem vagy az apám! Szóval maradok! Szia!-válaszoltam és letettem a telefont.
-Elegem van!-morogtam. Észre se vettem miközben én itt veszekedtem Castile megterített és tálalt.
-Hmm de jó illata van!-néztem rá.
-Akkor asszonyom a vacsora tálalva!-kezdte az udvariaskodást.
-Köszönöm uram!-mondtam. Castiel udvariasan kihúzta a székemet én pedig leültem.
-Tálalom az első fogást! Spagetti,össze ragadt tésztával és oda égetett paradicsom szósszal-mondta. Mire én egy jó ízűt nevettem ezen. Szedtem magamnak a spagettiből,és elkezdtünk enni.
Miután végeztünk beszélgettünk egy kicsit.
-Kérdezhetek valamit?-mondtam halkan.
-Általában megtíltom hogy kérdezze de most kivételt teszek!-hülyült. Egy halvány mosoly futott végig az arcomon de el is tűnt.
-Csak azt szeretném....hogy..izéé...szóval.....honnan ismered Lysandert?-kérdeztem félve. A mosoly eltűnt az arcáról,helyette elkomorodott és hidegen nézett rám. Mivel nem akartam tönkre tenni az estét rögtön megbántam amit mondtam
-Ööö..inkább felejtsük el,jó?-nem mondott semmit csak bólintott egyet.
-Na jó,akkor megyek mosogatni!-jelentettem ki. Már tápászkodtam fel az asztaltól amikor valaki csengetett.
-Megyek!-jelentette ki a Castiel. Én be vonultam a konyhába és elkezdtem mosogatni. Hangos vinnyogásra lettem figyelmes. Oda mentem az ajtóhoz és............

20.rész Castie meg fog ölni?

A képen Castiel volt. Leesett állal néztem a képet. Nem hiszem hogy tőle kéne megvédeni. Hisz ő a.....barátom(?). Mondjuk ha fel megy a pumpa akkor kicsit veszélyes. Lysander folytatta:
-Látom ismered! Gondolom emlékszel anyukád halálára?-kérdezte. Ez meg milyen kérdés?
-Igen!-feleltem.
-Nos, Castielnek a legnagyobb a "családja"-mutogatott idéző jeleket a levegőbe-És ahhoz a bandához tartozik És régebben Dimitri is ide tartozott,és emitt azt gondoljuk hogy Castiel be fejezné azt amit a bátya abba hagyott-fejezte be Lysander. Csak bámultam kifelé a fejemből. Hogy mi? Most meg akarnak ölni Csat
"családja"? Castiel nem is így mesélt Dimitriről és anyám haláláról! De Cast sohasem bántana. Hisz szeret! Vagy nem? Nem tudom.
-Úgy látszik lesokkolt a  dolog-mosolyodott el Lysander. Mivel ez igaz volt így csak bólintottam. A nagy csendben elkezdett pittyegni a telefonom. Gyorsan elő kaptam a zsebemből és megnéztem mi van.
-Ki az?-kérdezték egyszerre Lysander meg a másik férfi.
-Castiel hív-feleltem.
-Mi van?-kérdeztem morcosan. Minden eszembe jutott ami a házunkban történt.
-Hol vagy?-kérdezte aggódva.
-Semmi közöd nincs hozzá!-válaszoltam ingerülten.
-Jó ha nem mondod akkor nem,de nagyon sajnálom!-váltott át könyörgő hangra. Nem tudom hogy mit mondjak,végül is majd nem megölte Dakotát!
-Ahha,ok-feleltem. Mivel gondolkoztam nem nagyon figyeltem mit mondok. Végül is adthatok egy esélyt neki,vagy nem? Egy köhögés szakított félbe.
-Tedd le és menjél haza!-utasított halkan Lysander. Csak bólintottam.
-It vagy még?-kérdeztem mert olyan volt mintha le rakta volna.
-Vagyok.feleltem.
-Találkozzunk a pláza előtt jó?-kérdeztem félve. Mi van ha nemet mond?
-Rendben,tíz perc!-tette le a telefont. Eltettem a kézsülékem és köszönni akartam de még szóltak pár szót.
-Remélem minden rendben lesz és majd megtaláljuk Castielt és te nyugodtan élhetsz tovább-mondta Lysander.
-Minden rendben lesz!-nyugtatott a köpenyes férfi. Utána kikísértek,én meg siettem a plázához.
Az úton végig azon járt az eszem hogy mit mondott Lysander. Nem hinném hogy Cast megölne,hisz azt mondta én vagyok az egyetlen ember akit szeret! Vagy nem?
-Szia!-köszöntött Cast.
-Szia!-mondtam hűvösen. Mind ketten néztünk ki a fejünkből. Végül csak én törtem meg a csendet.
-Öhmm......tudod ha...khm....-küszködtem. Nem tudtam hogy mondjam el. Pittyegni kezdett a telefonom.
-Csak SMS-em jött-mondtam nyugodtan. Egy kép érkezett amin Castiel láttam egy ismeretlen lánnyal csókolózni. Nem mondtam semmit csak eltettem a telefonom. Semmit sem reagáltam.
-Tudod ha meg kéne ölnöd meg tennéd?-kérdeztem halkan. Elkerekedett szemmel nézett rám.
-Hogy tudsz ilyet kérdezni? Persze hogy nem!-feleltem meglepődve. Tudom Lysander azt mondta nem szabad elmondanom mit mondtak de összefüggésben van ezzel a kérdésemmel.
-Hát csak azért mert Lysander azt mondta hogy meg fogsz ölni-közöltem vele. Erre még jobban elkerekedett a szeme mint az előbb. Hihetetlenül nézett rám. Utána elkomorodott. Ideges lett nagyon.
-Sajnálom nem akartam-kértem tőle bocsánatot. Csak megrántotta a vállát.
-Most mi lesz?-kérdeztem. Mert komolyan nem tudom. Holnap suli és irodalomból felelünk. Mondjuk nem nagyon érdekel csak jó jegyet szeretnék kapni. Ez fura volt számomra mert sohasem gondolkodtam ilyenen.
-Hát neked innen el kell menned de nagyon gyorsan-felelte az előző kérdésemre válaszolva,aztán folytatta
-Meg találtak téged! Ez nem jó! De mégis Lysander honnan tudta hogy itt vagy?-gondolkodott hangosan.
-Miért ki ez a Lysander?-kérdeztem tőle.
-Ezt nem itt fogom elmondani! Mennyünk haza-és elindult egy másik irányba. Persze nem arra amerre én lakom. Mivel nem vagyok hülye rájöttem hogy hozzá megyünk.

19. Titokzatos alak

Előrántott egy pisztolyt! Csak úgy kigúvadt a szemem. A fegyver már ott volt Dakota fejénél és nem bírtam magammal. Felálltam és sikítva elrohantam. Beszaladtam a szobámba bevágtam az ajtót magam után és bezártam. Felvettem egy pólót és leültem az ágyamra. Nem tudtam felfogni amit láttam. Tudtam arról hogy Castiel a maffiához tartozik csak azt nem tudtam hogy ennyire......olyan....hm. Olyan nem is tudom! De tudom mit éreztem! Féltem tőle,nagyon! Ha egy határt túl lépünk akkor valaki megfog halni. Én így nem akarok élni. Félelembe! Akkor inkább Dakota! Hallottam ahogy valaki dörömböl az ajtómon. Mivel kulcsra zártam nem jöhetett be,de nem is akartam senkivel sem beszélni. Még jobban dörömbölni kezdett az illető,de nem foglalkoztam vele. Egyszer csak legördült egy könnycsepp az arcomon,végig ment egészen az államig utána zuhant és a pólómon landolt. Ezt végig gondolva rájöttem valamire. Olyan vagyok mit ez könnycsepp. Amikor megszülettem akkor kezdtem legördülni az élet arcán,majd zuhanni fogok és az azt fogja jelenteni hogy megfogok halni.
-Zsófi ott benn vagy?-kérdezte egy ideges hang. Nem válaszoltam,oda mentem az ablakhoz és kinyitottam. Jól esett a friss levegő.
-Hagyjad,most nem akar senkivel sem beszélni-hallottam még egy hangot.
-De meg kell magyaráznom mindent!-mondta Castiel. Erre felment bennem a pumpa. Oda rohantam az ajtóhoz kinyitottam és elkezdtem üvöltözni.
-Mégis mit? Hm? Mondjad?-érdeklődtem. Mit akar megmagyarázni? Majd nem megölt egy embert!
-Azt hogy sajnálom!-nézett rém Cast kiskutya szemekkel.
-Aha jó-zártam le. Lerohantam a lépcsőn felvettem a kabátom cipőm és elmentem. Még hallottam ahogy ordibálnak utánam de nem érdekelt. Le kellet nyugodnom. Nem is tudom hova mentem. Azt hiszem kint voltam a város szélénél. Egyszer csak lépteket hallottam. Már többször is volt ilyen hátra nézek de sehol senki. De most sokkal közelebb érzem ezeket a lépteket. Érzem hogy valaki figyel. Gyorsan hátra kaptam a fejem és láttam egy sötét alakot. Nem sokkal utánam jött. Rám nézett és találkozott a pillantásunk,gyorsan elkaptam a fejem. Féltem! Most minden amit Castiel mondott Dimitriről,anyu halála,horror filmek eszembe jutott.
-Zsófi!-mondta ki valaki a nevem. Halkan de mégis úgy hogy halljam,lágyan de nem félelmetesen. De mégis megfagyott a vér az ereimben.
-Hova rohansz?-kérdezte az a hang. Hátra néztem de nem láttam azt az alakot aki követett. Visszafordultam és ott állt előttem. Nagyon megijedtem.
-Nem foglak bántani megígérem!-mondta az árnyék. Csak bólintottam egyet.
-Most gyere velem-és elindult vissza felé. Megfordultam és követtem öt. Kb. öt perc séta után megérkeztünk egy régi házhoz.
-Gyere-és be ment. Mentem utána. Aztán leesett az állam! Kívül egy lepusztult ház volt de belül.....Csupa luxus volt minden. Felmentünk a lépcsőn és egy fekete ajtóhoz értünk. A férfi kopogott rajta majd egy hang szólalt meg.
-Igen!-mutatta hogy menjek be.
-Gratulálok szép munka!-mondta a fiatal ember. Ezt nem értettem. Végül leesett hogy nem is nekem mondja.
-Köszönöm! De nem kéne elmondani neki mindent?-kérdezte az a pasi akit követtem.
-Igaz!-és bólintott. És a fiatal ember(aki a szobában várt ránk)elkezdte:
-Nos Zsófi engem Lysandernek hívnak! Azért vagy itt hogy megvédjünk téged tőle!-és mutatott egy képet aki.............

18.rész Segítség

Reggel ahogy felkeltem egy nem kívánatos személlyel találkoztam rögtön. Dakota ült előttem kb. két centire.
-ÁÁÁÁ!!!-sikítottam fel. Csak elmosolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Nyugi-nyugtatott. Valami hibádzott,nem úgy volt hogy bezártam az ajtómat?
-Hogy jöttél be?-szegeztem neki a kérdést. Erre csak megint mosolygott.
-Valamikor az éjszaka közebén ki mentél inni és nem zártad be az ajtót-magyarázta. Ez pedig ki is használta. Olyan mérges lettem mint még soha. Egyszerűen felpofoztam. Mégis mit képzel ez magáról? Úgy kivertem a balhét mint még sohasem! Üvöltöztem,dobálóztam be telt a pohár. Kizavartam a szobámból kulcsra zártam,és gyorsan felöltöztem. Bevágtam pár cuccomat egy sporttáskába és felhívtam Castielt.
-Igen?-vette fel a telefont.
-Szia,csak azt szeretném kérdezni hogy aludhatok nálad?-mondtam halkan. Semmi kedvem sincs még egy ilyen "szép" reggelt magamnak mit a mai.
-Mi történt?-idegeskedett azonnal. Nem akartam elmondani.
-Semmi csak........el akarok innen menni!-zártam rövidre az egészet.
-Jó,át menjek hozzád?
-Nem tudom......nem lehetne azt hogy itt leszel pár napig?
-Rendben tíz perc!-és letette a kagylót. Egy kő esett le szívemről. Legalább Dakota békén fog hagyni.
Hirtelen megkordult a gyomrom. Még nem is reggeliztem. Halkan ki nyitottam az ajtómat is lementem. Csak valamire nem számítottam. Dakotára! Hirtelen a hátamra ugrott én így elveszítettem az egyensúlyomat és hátra estem és pont az ölébe landoltam. Remek! Csak azzal voltam elfoglalva hogy mennyire fáj a hátsóm(mivel seggre estem aúú) nem figyeltem arra hogy megcsókolt. Nekem pedig fel ment a pumpa egyszerűen úgy tökön vágtam hogy jó volt nézni. Győztesként felkeltem a földről és mentem ajtót nyitni mivel idő közben csengettek.
-De jó! Végre itt vagy!-és megöleltem. Látszott rajta hogy nagyon mérges de megpróbálja féken tartani magát.
-Mit művelt?-kérdezte ingerülten. Erre nem válaszoltam csak be mentem a nappaliba. Cast becsukta az ajtót és jött utánam. Én átléptem a fetrengő Dakotát és elkezdtem szendvicset csinálni magamnak.
-Itt meg mi történt?-kérdezte.
-Dakota megcsókolt én meg tökön vágtam-mondtam monoton hangon. Miközben vajaztam a zsömlét azért a szemem sarkából meglestem mit reagál rá. Csak mosolygott. Erre én is elmosolyodtam.
-Na gyere csak ide!-hangzott ez a mondat és elvesztettem az egyensúlyom. Megint lent landoltam Dakota ölében.
-Nos megmutatjuk mit csináltunk amíg nem volt itt a vöröske?-kérdezte. Fel akartam kelni de nem engedett,erős volt. Leszorított és újra és újra megcsókolt. Nem tudtam magam ki szabadítani. Ott szerencsétlenkedtem,de egyszer csak Dakota túl lépett egy bizonyos határt. Elengedte az egyik kezemet és elkezdte levenni a pólómat! Nem tudtam mit tenni,leszorított és nem hagyott mozogni. Nem láttam Castiel képét de azt hallottam amiket mond. Egyszer csak nem szorított senki csak ott voltam egy szál melltartóba a földön és zokogtam. Láttam ahogy Castiel fojtogatja Dakotát. Mi után úgy érezte ezzel meg volt  be húzott egy nagyot. Sajna Dakota tetézte ezt még valamivel.
-Holnap úgy is elmész így lesz alkalmunk egy kicsit játszani......-és elvigyorodott. Ezt nem kellet volna!
Castiel nem bírt magával és előrántott egy................

17.rész Majdnem csók

Gyorsan felöltöztem és lementem kajálni. Mivel még egy szendvicset se tud csinálni emiatt csináltam én magamnak. Tisztázzunk valamit! Akivel beszélgettem és leöntött ő Kentin legjobb haverja Dakota. Róla annyit kell tudni hogy menőnek hiszi magát,beképzelt,nagy az egója.....stb. Ja,és imádja a lányokat. Volt olyan hogy egyszerre két csajjal is járt,szóval nagy szoknya pecér. És honnan ismerem? Mondtam volna hogy Kentinnel régen egy suliba jártunk? Akkor még nem tudtam hogy az unoka testvérem,és akkoriban lettek nagy haverok Dakotával. Szóval régóta ismerem,és nem vagyunk annyira jóban,de nagyon jó barát is tud lenni. Szóval bunkók vagyunk egymással de amikor bajban vagyok akkor szó nélkül segít. Miközben ezen gondolkodtam akaratom ellenére elmosolyodtam.
-Na mi van?-kérdezte. Csak megráztam a fejem és oda mentem a tv-hez.  Valami unalmas szappanoperát adtak. Eszembe jutott hogy mit mondotta szobámba.
-És hova kell menünk?-kérdeztem. Eléggé érdekelt.
-Me...-és valami félbe szakította. Csörgött a telefonom. Mind ketten a hang irányába néztünk,utána egymásra. Dakota megindult erre én is. Tudtam ebből csak egy ember jöhet ki nyertesül. Mégpedig én!
Sajna előbb ért oda mint én.
-Halló?-szólt bele. Neki ugrottam és kicsavartam a kezéből,de elvesztette az egyensúlyát így eldőltünk. Hangos puffanással értünk földet.
-Hahóó-kiabált valaki a telefonból. Ekkor észbe kaptam és gyorsan bele szóltam.
-Igen?
-Mi folyik ott?-kérdezte egy ismerős hang.
-Semmi csak elestem-improvizáltam gyorsan. Azt nem mondhattam hogy Dakotán ülök! Az fura.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan. Ekkor Dakota elvette a telefonom.
-Bocsi Zsófi nem ér rá! Majd felhív vagy mit'tom én!-azzal le tette a telefont és oda dobta a kanapéra.
-Na akkor hol tartottunk?-azzal megakart csókolni! Valaki csengettet,ezzel Dakotát megzavarták. Éljen! Kiszaladtam és megnéztem ki az. Castiel jött,nagyon idegesnek tűnt.
-Sziaa! Hogy vagy?-kérdeztem miközben ki nyitottam az ajtót. Nem is köszönt csak berontott és morgot valamit.
-Te ki a franc vagy?-kérdezte mérgesen Dakotától. Mivel Dakota nem tudta hogy Cast kicsoda nagyon rossz választ adott.
-Zsófi barátja-mondta vigyorogva. Én elfehéredtem,ez normális? Mondjuk rossz kérdés volt mert nem az,de meg akar halni? Castiel kérdőn nézett rám.
-Ööö..khm... Dakota! Kentin legjobb haverja és nem,nem a barátom csak itt van-adtam választ.
-Aha és mi történt akkor amikor hívtalak?-kérdezte. Na ez húzós,azt nem mondhatom hogy a telefonért volt a harc. De muszáj volt.
-Az! Csak annyi volt hogy a telefonért volt a harc,és a puffanás Dakota volt mert elveszítette az egyensúlyát mert ráugrottam,és sikerült kicsavarni a kezéből a telefont. Csak utána elvette és beleszólt és kinyomott.
Ismertettem vele a helyzetet. Castiel csak nézett és látszott rajta azon vacillál hogy leüsse a szőkét vagy ne.
Végül megnyugodott. Dakota fején még mindig ott volt az a idegesítő vigyora.
-És végül is miért zavartál meg?-kérdezte a szőke. Na ennek nincs ki a négy kereke! Cast értetlenül nézett rá. Erre csak folytatta.
-Épp benne voltunk valamiben!-fokozta tovább-Csak egy hajszál választott el attól hogy.....megcsókoljam!
Itt elpattant a húr! Castiel feje vörös volt a dühtől.
-MIIIII??????-ordította.
-Jól hallottad!-és még mindig vigyorgott.
-Nem! Gyere mennyünk fel!-ragatam meg Cast kezét és elrángattam. Felmentünk a szobámba és bezártam az ajtót.
-Mi történt?-kérdezte halkan de komoly hanggal.
-Ah.....már mondtam! Elestünk és pont rajta ültem és meg akart csókolni de te csengettél! Meg amúgy is nem is az esetem! Meg többször próbálkozott de sohasem sikerült neki! De tény még soha nem volt ilyen közel ahhoz hogy megcsókoljon-tanakodtam. Castiel megint olyan vörös volt mint a haja a dühtől.
-Ahha és meg vagy itt? Mert nem hagyom hogy egy ujjal is hozzád érjen ez a perverz disznó!-jelentette ki.
-Nyugi megvagyok azt nem tudom hol van Kentin. Mert amikor ott van soha nem szokott próbálkozni-mondtam. Ez után csönd volt. Mind ketten gondolkoztunk.
Végül is jól telt a délutánom. Csak én és Cast. Mivel nem akartunk lemenni így csak a gépemen tudtunk filmet nézni. Néztünk horrort,vígjátékot,romantikus(Castiel nagyon tiltakozott ellene,de én győztem!)filmeket.
-Na azt hiszem nekem mennem kell!-mondta végül a film végénél. Leállítottam és fel keltem nyújtózkodni.
-Ne,ne menny el!-kérleltem. Tényleg semmi kedvem sincs Dakotával tölteni az estét.
-Bocs,de valaki vár otthon!-mentegetőzött. Itt meglepődtem,nem is tudtam hogy valaki lakik nála.
-Tényleg? Ki?-kérdeztem.
-Démon! A kutyám,neki is enni kell valamit-erre elmosolyodtam. Elképzeltem milyen lenne az hogy Démon megenné Dakotát. Végül is rossz ötlet volt mert eszembe jutott az a film amit néztünk és elsápadtam.
-Mi a baj?-váltott aggódóra.
-Semmi! Csak eszembe jutott az hogy milyen lenne ha megenné Dakotát Démon-válaszoltam.
-Naa,azért nem akarom azt hogy meghaljon Démon!-rázta a fejét komolyan. Erre csak elmosolyodtam.
-Hát akkor szia!-köszöntem el tőle szomorúan. Ki kísértem,utána leültem tv-t nézni.
-Na mi van? Elüldözted?-kérdezte Dakota nagyképűen. Egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom. Mivel a zsebembe volt így nem tudta fel venni helyettem.
-Igen?-kérdeztem.
-Szia! Kentin vagyok! Csak azért hívlak hogy ma nem megyek haza,és lehet hogy egy ideig nem fogok-ez remek! Nem is hiányzott más mint ez!-Remélem Dakota féken tartja magát!-jegyezte meg.
-Nee,addig itt lesz ő is?-nem hittem a fülemnek!
-Igen,azért küldtem hogy vigyázzon rád!-felelte hangosan,bár nem tudom miért ordibált-Bár nem kellet volna!-gondolkodott el megint-Most mennem kell,szia! Ja remélem vigyáz rád Castiel! Szia!-és letette a telefont. Csak meredtem magam elé és próbáltam megérteni azt amit mondott.
-Na ki volt az?-zavart meg valaki.
-Csak Kentin,de mondta hogy miért kellet elmennie?-kérdeztem Dakotát. Csak megrázta a fejét. Aztán eszembe jutott az hogy holnap vasárnap!
-Jesszusom!-mondtam halkan. Nem is írtam meg a házim!
-Mi van?-kapta felém hirtelen a fejét. Nem válaszoltam csak felrohantam és elkezdtem előszedni a könyveimet.
-Lássuk csak miből volt házi-motyogtam magamba. Hallottam hogy valaki trappol fel a lépcsőn.
-Nahát nahát valaki nem írt házit?-kérdezte gúnyosan a hang.
-Most nem vagyok kíváncsi a hülye beszólásaidra!-zártam le röviden. Vagyis csak akartam.
-Adjad majd megcsinálom!-szólt rám egy idő múlva Dakota. Hitetlenkedve néztem fel az irodalom könyvemből.
-Na ne! Ez csak egy rossz vicc nem? Tudtommal te sík hülye vagy!-néztem rá meglepődve.
-Kösz-nézett rám kedvesen-Amúgy nem vagyok hülye......na megcsinálom nézni is rossz ahogy szerencsétlenkedsz!-aztán ellökött onnan és pikk-pakk megírta az összes házim. Kb. egy óra elteltével megtörtem a csendet.
-Köszi!-néztem rá hálásan.
-Tudom nélkülem nem ment volna!-nagyzolt. Fintorogtam egyet.
-Na és mentem fürödni!-álltam fel. Gyorsan ő is felpattant.
-Abban is segítsek?-kérdezte és felém villantotta azt a csajozós mosolyát.
-Nem! Azt megoldom egyedül-zártam le gyorsan a beszélgetésünket.
Bementem a fürdőbe és gondosan bezártam az ajtót. Nagyon jól esett a zuhanyzás,felkaptam magamra a pizsim és rohantam a szobámba. Nem akartam hogy meglásson,na nem azért mert ciki a pizsim. Csak egy rövid melegítő gatya meg egy póló. Has póló. Ha beindul akkor nehezen lehet leállítani. Szóval megelőztem ezt és berohantam a szobámba. Bezártam az ajtót  és beugrottam az ágyba. És aludtam is.

16.rész Váratlan vendég

-Dimitri!-mondta ki a nevet. Nem ismerős. Egyáltalán nem is halottam róla.
-Ő volt az akit börtönbe akart juttatni-itt beugrott minden! Hát persze,én barom! Nem ismertem fel a nevet mert nagyon régen hallottam. Így már világos minden.
-Dimitri a mi ellenségünk-folytatta-Az ő bandája mindig is bepofátlankodott a területünkre-mesélte.
-Ahha szóval végül is beálltál hozzájuk?-kérdeztem. Beugrott hogy neki van maffia kapcsolata.
-Igen,amikor játszottad a sértettet akkor beálltam. Mivel nekem úgy is mindegy,legalább is akkor úgy éreztem. De voltak feltételeim!
-Mik?-kérdeztem bele illetlenül. Erre csak elmosolyodott és folytatta:
-Téged figyeljenek nehogy bajod essen-nézett rám kedvesen-Meg ellenőrizzék le Kentint-itt csúnyán néztem rá-És ne legyek "takarító"-ezt nem teljesen értettem. Furán megráztam a fejem és úgy gondoltam jobb ha nem tudok róla.
-Aha,és honnan tudtad hogy ki ölte meg anyukámat?-kérdeztem mert tényleg érdekelt. Netán be ment a rendőrségre?
-Egyszerű,kapcsolatok.
-Szóval nem fogod elmondani honnan tudod?
-Nem,tudod ha elmondom meg kell hogy öljelek!-elmosolyodott és odajött és átölelt és megpuszilta a fejemet.
-Ugyan nem tennéd te azt!-morogtam. Erre felnevetett és megcsókolt. Már megint forgott velem a szobám,a gyomromba pedig pillangók keletkeztek és csapkodtak a szárnyaikkal.
-Na jó,azt hiszem el kéne menni fürödni-mondtam kábán. Még mindig a csók hatása alatt voltam.
-Nem baj ha itt alszom?
-Nem,de én megyek fürödni először!-egyeztem bele. Összeszedtem a pizsim,és gyorsan lefürödtem.
Mire végeztem Cast bealudt az ágyamon. Nagyszerű! Olyan aranyos volt ahogy aludt! Mivel nem volt szívem felébreszteni,lementem a nappaliba és a kanapén megágyaztam magamnak. Ami csak annyiból állt hogy leterítettem egy lepedőt. Lefeküdtem és betakaróztam. Rögtön elaludtam.

Reggel arra ébredtem hogy valaki üvöltözik. Nagyon álmos voltam. Felkászálódtam és felbattyogtam a lépcsőn. Mivel a hangok a szobámból szűrődtek ki benyitottam.
-Tee mit keresel itt?! És hol van Zsófi? Ha valami baja esik én kinyírlak!-fenyegetőzött Kentin. Castiel csak elmosolyodott.
-Itt aludtam-mutatott az ágyamra-És úgy látom valakit felébresztettél!-biccentett felém mosolyogva. Kentin hátra nézett és elkerekedett a szeme.
-Hol voltál?-kérdezte. Nem lehet ennyire vak valaki! Nem látta hogy rá keltem fel?
-A kanapén aludtam!-itt Castilre néztem-Mert valaki elfoglalta az egész ágyat! És ha megengeditek én aludnék is tovább!-ezzel megindultam az ágyamhoz. Lefeküdtem és már készen voltam ahoz hogy vissza aludjak,de valami eszembe jutott.
-Ja,és ne szedjétek szét egymást! Köszi!-és bealudtam. Nagyon szépet álmodtam!
Anyuval elmentem sétálni egy virágos rétre. Szedtünk virágot,utána egy patakhoz értünk. Minden nagyon szép volt. A fű élénk zöld.kék égbolt kevés bárány felhövel,és nagyon sok virággal. Egyszer csak a patak színe vörös lett,az ég beborult,minden virág elhervadt.
-Anyu!-ordítottam rémülten. El tünt melöllem,helyette egy fekete vörös ruhás férfi lépett mellém. A hely rögtön megváltozott,egy sötét sikátorba kerültem a férfival. Egy kést vett elő,le akart szúrni.
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!-sikítottam fel.
Végül arra ébredtem fel hogy valaki szolongat.
-Zsóóóóóófii????
-Na..........mi van?-kérdeztem fél álomban. Aztán valami nedveset éreztem. Na erre határozottan felkeltem.
-Ki volt ez a..........?-mondtam idegesen.
-Én! Miért,mi a baj? Csak nem vizes lettél?-kérdezte gúnyos mosollyal. Na itt felment a pumpa!
-Neem,nincs semmi baj! Ááá végülis mindegy az hogy tiszta víz lettem!-vonogattam a vállam sértődötten.
-Jó'van na! Bocsánat!-nyögte ki nehezen.
-Most jobb? Mer'ha nem kelsz fel és jössz velem akkor megyek is-nem tudom hogy gondolta azt hogy valahová megyek vele.
-Amúgy jobb!-vágtam a képébe-És mit keresel itt?-kérdeztem mert nem tudom hogy mit akar tőlem vasárnap.
-Csak jöttem mert úgy hallottam itt van Kentin. És ő a legjobb haverom-közölte velem. Jó,ez idáig renben van csak akkor mit keres a szobámba? Mivel amúgy is egy fura alak így nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet neki. Elkezdtem válogatni a ruhám között de valami nem tetszett.
-Nem gondolod úgy hogy ki kéne menni a szobámból?-kérdeztem idegesen. Erre elvigyorodott és megrázta a fejét.
-Nem,meg szeretnélek látni ruha nélkül is!-válaszolta vigyorogva. Kis perverz! Na nem abból nem eszik!
-Nem hittem volna hogy ezt mondom de nem láttál már eleget fürdőruhában?-szó nélkül hagyta és csak egyet lépet felém.
-Megtennéd azt hogy ki mész? Ha nem akkor tudod mi lesz!-figyelmeztettem előre.
-Jó'van na! Most győztél,de bejössz te még az én utcámba!-fenyegetett. Nem szóltam semmit. ki ment én meg rögtön oda mentem az ajtóhoz és bezártam. Még bejön és elkezd bámulni,meg taperolni! Nem nincs kedvem ehhez,szóval jobb félni mint megijedni.

14.rész Buli nincs balhé nélkül!

És eljött a bál napja. Mivel Kentinnel megyek bálozni még ma be kell szerezni a ruhát. Így megbeszéltük Violával hogy ma megyünk el vásásrolni. Legalább három órát nézelődtünk. Én egy fehér klasszikust választottam,Viola fekete alul lila színűt.

Így néz ki az enyém-->   Ez pedig Violáé---> 

Utána átmentünk hozzá és elkészültünk. Sminkeltünk,a hajunkat megcsináltuk stb. Mivel nagyon sokat unszoltam Armint elhívta Violát. Így ők együtt mennek,én ugye Kentinnel Castiel.... na ő kivel azt nem tudom. Igazából nagyon keveset gondolok rá,csak elalvás előtt engedem meg magamnak. De akkoris csak egy picit. Mivel mindig lefoglalom magam valamivel hogy ne ezen járjon az agyam. 

-Jaj,Viola 17:30 van! Elfogunk késni! Siessünk!-mondtam kapkodva. A bál 18:00 órakor kezdődik. Kentinnel megbeszéltük hogy majd oda jön Violáékhoz Arminnal. Csangettek,mentem ajtót nyitni a barátnőm helyett. 

-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak. Mind ketten öltönyben voltak,Kentinnek csokor nyakkendője volt és Arminnak is. 

-Azta......Zsófi.....te...-nem tudta befejezni. 

-Olyan rossz vagy jó?-kérdeztem mosolyogva és körbe fordultam hogy lásson minden oldalról.
-Gyönyörű vagy!-mondták mindketten elképedve. És megjelent Viola. Őt is megdicsérték hogy milyen szép. Gyorsan mind beültünk a kocsiba és mentünk a bálra. Kiszálltunk az autóból és mentünk befelé. Először én mentem be Kentinnel utánunk Viola és Armin jött. Mikor beléptem mindenki minket nézett,annyira nem érdekelt mert Castielt kerestem a szememmel hogy kivel jött. Cast mellet Lisa ácsorgott és rögtön szólt Ambernek hogy nézzen felénk. Castiel is minket bámult legalábbis gondolom engem. Lassanként megbocsátottam Castnak de sosem vallottam be se magamnak se neki. Megpróbáltam közömbös arccal nézni rá de nem ment. Elfogott a féltékenység,de nem tudom miért. Talán szeretem még őt? Nem hisz megcsalt,nem szerethetem. Ezekkel a gondolatokkal ültem le Kentin mellé. Beszélgetünk amikor valaki ismeretlen lány felkérte Kentint. Rám nézett,én pedig intettem neki hogy mennyen. Armin fölkérte Violát,így egyedül üldögéltem. Egyszer csak Castielel találom magam szembe.
-Ma gyönyörű vagy-suttogta. Erre nem tudtam mit mondani. Mert végül is annyira nem haragszom már rá.
-Köszönöm!-bólintottam normálisan. Cast rám nézett,próbálta elkapni a tekintettemet.
-Bocsánat!-suttogta,és elfordította a fejét. Nagyon sok hallgatás után megszólaltam:
-Megbocsájtok!-felém fordította újból a fejét és rám nézett azzal a gyönyörű szemeivel,haboztam aztán fojtattam-Igazából annyira sosem tudtam haragudni mint kellet volna. Azt nem mondom hogy nem fájt iszonyatosan amit tettél.számomra olyan voltál akkor minta "meghaltál" volna. De így most már vissza nézve már talán nem is fájt úgy ahogy akkor gondoltam. Végül is végiggondoltam és úgy gondolom mindenkinek jár egy második esély-fejeztem be. Láttam rajta hogy meglepődött azon amit mondtam,ő is gondolkozott.
Legalább  két perc telt el,amikor valaki felhúzott a székről és elvitt onnan. Végülis csak Kentin volt és táncolni rabolt el .
-Táncolunk?-kérdezte. Rögtön megéreztem a leheletét és ugy gondoltam ettől már én is berúgok.
-Kentin,te részeg vagy! Szóval megkérnélek eressz el!-parancsoltam rá. Nem akartam vele táncolni. Főleg nem így,azt hittem elrabolnak de csak Kentin vitt el táncolni.
-Márpedig itt maradsz,és táncolsz!-húzott vissza. Át karolta a derekam és magához húzott.
-Kentin eressz el!-visítottam. Kb. már mindenki minket nézett. Segítséget akartam keresni de Armint nem láttam sehol. A szememmel keresni próbáltam Castielt,de őt sem találtam.
-Nem, itt maradsz velem!-ezzel megfogta a karomat ki vitt a tömegből és kiment a parkolóba. Az ajtónál megállt. Neki nyomott a falnak és.........megakart csókolni. Szerencsém volt,ha nem jön Castiel akkor nem tudom mi lesz velem. Le szedte rólam Kentint.
-Jól vagy? Mi történt?-vetett rám egy aggódó pillantást. Válaszolni már nem tudtam mert Kentin behúzott egyet Castielnek.
-Hahóó hadjátok abba!-ordíbáltam. Semmi,nem is figyeltek rám! Cast egy nagyon nagyot akart behúzni Kentinnek de ezt nem engedhettem! Megfogtam Castiel öklét nehogy beverjen Kentinnek.
-Na,megérdemli!-dühöngött. Szó nélkül hagytam és felsegítettem Kentint.
-Gyere mennyünk be!-csak erőtlenül bólintott. Bevonszoltam és leültettem egy székre,hoztam egy jéggel teli törülközőt és oda nyomtam a sebes fejére. Utána odamentem Castielhez neki is adtam egy ilyen törülközőt.
-Köszönöm!-suttogtam neki. Végül is megmentett.
-Nincs mit! Remélem tanult ez a tökfej belőle hogy hagyjon békén téged!-morogta. Ezt nem tudtam hogy gondolta mert Kentin velem él. Ő az unoka testvérem,nem tilthatnak el tőle. Mert akkor ki vigyázna rám?
-Figyelj, tudom nem a legalkalmasabb hely hogy ezt elmondjam de tudom hogyan halt meg anyád-mondta a szemembe. Erre elöntött a méreg!
-Milyen jogon turkálsz az én magán életemben? Mert tudtommal nem adtam engedélyt!-hőzöngtem. Ez nem igaz! Én is tudom hogyan halt meg! Két késszúrással végeztek vele!
-Mindegy,ezt nem itt fogom elmondani!-annál jobb,nekem. Legalább nem itt fogok őrjöngeni,sírni stb.
Kentin már jobban festett de teljesen kiütötte magát,így Castiel vitt haza minket. Nem is tudtam hogy tud vezetni.
Gyorsan haza értünk,Kentint le tettük a szobájába mi pedig mentünk az én szobámba beszélgetni.
Becsuktam az ajtót és leültem az ágyamra.
-Nos akkor mit akartál mondani?-kérdeztem normálisan. Komoly arccal felém nézett és bele kezdett:
-Tudom ki ölte meg anyukádat!-mondta ki. Itt felnéztem a szemébe(mivel eddig nem rá néztem) és egy olyan dolog játszódott le bennem mint még soha.
-Ki?-kérdeztem. Nagyon nehezen tudtam ki mondani ezt a szót.

13.rész A "barátommal" megyek bálozni

Reggel 07:00. Gyorsan felkeltem,öltözködtem,reggeliztem és indultunk Kentinnel a suliba.
-Akkor még áll az amit tegnap mondtam?-utalt arra az ötletre. A bosszú állás sajna messze áll tőlem.
-Persze! De akkor el kell hitetni hogy "járunk"-rajzoltam a levegőbe idéző jelet. Közben Kentin nagyokat bólogatott,mert vezetett. Nem nagyon figyelt rám de annyira nem érdekelt. Csak mondtam és mondtam a magamét. Hogyan kell viselkednünk meg stb. Beálltunk a suli parkolójába,és ki szálltunk. Mondjuk mindenki minket nézett de nem érdekelt. Kentin bezárta a kocsit és utána megfogta a kezem. Először elakartam rántani,de rájöttem csak a látszatért kell fognunk egymás kezét. Szépen bele is pirultam. Mikor elhaladtunk Castiel mellet,csak Kentinre mosolyogtam és adtam neki egy puszit. Csak azért is az orra alá dörgölöm. Sajna a másik osztályba került,így szétváltunk. Be mentem az osztályba és elkapott Armin. Furán méregetett.
-Na jó! Ti ezzel az új gyerekkel együtt vagytok?-gondolt Kentinre. Hát,most mondjam meg az igazat? Meg mondom!
-Nem,csak Castielt idegesítem mert......-itt nem tudtam befejezni. És rögtön rám akart törni a sírás,de vissza fojtottam. De sikertelenül mégis megszökött egy könny csepp. Lefojt az államig és egy kis foltot hagyott a pólómon.
-Mit csinált?-és felült a padomra. Most mondjam el hogy láttam egy igen szép lánnyal a parkban csókolózni?
-Csak megcsalt-próbáltam visszafojtani az érzelmeimet,de nem ment. Láttam Armin arcán hogy nagyon sajnálja.
-Sajnálom! És mi ez a dolog az új sráccal?
-Ezzel állok bosszút Castielen! Ha neki van csaja akkor nekem Kentinem!-enyhén gyerekes voltam de nem érdekelt. Armin egy mosolyt próbált rejtegetni kisebb sikerrel.
-Aha,és honnan ismered?-faggatózott.
-Unoka tesóm. Mivel apu meghalt a nagybáttyám a fiát küldte hogy vigyázzon rám-meséltem el. Kicsit fárasztó ezt mind elmondani,újra és újra.
-Ahha értem-becsöngettek. Armin vissza ment a helyére,Castiel pedig bejött. Nem is nézett rám! De nem baj,nem érdekel. Talán kicsit elhamarkodott döntés volt hogy Kentinnel eljátszuk azt hogy egy pár vagyunk.
-Pszt-nem foglalkoztam vele. Gondolkodtam,talán Cast igazat mondott? Vagy csak hülyített? Kentinnek egyáltalán igaza volt Castielel kapcsolatban? Megint pisszegtek de most mondták a nevemet is.
-Mi van? Akarsz valamit?-fordultam tettet unalommal az arcomon. Valami papír félét a kezembe nyomott és rögtön vissza is fordult. Egy levél volt. Ez állt benne:
Figyelj,tényleg nagyon sajnálom azt amit tettem! Be voltam csípve,amúgy nem is lyan szép az a lány! 
Sajnálom! Nagyon! Tényleg,bocsánat! 
Ti most együtt vagy Kentinnel? Ez kicsit sem gondolod természet ellenesnek? Végül is ő az unoka testvéred! Ez nem normális dolog! Kérlek írj vissza!
Ez nem igaz! Nem mindegy hogy mit csinálok? Meg is írtam neki amit gondolok!
1. Nagyon,de nagyon nem érdekel hogy mit csinálsz! Le van érdekelve hogy be voltál e rúgva vagy nem! Megbántottál! Össze törted a szívem! Tényleg hittem neked amikor azt mondtad hogy szerelmes vagy belém! Úgy látszik csak egy futó kaland voltam neked! Szóval hagyjál békén!
2. Nem érdekel hogy mit tartasz természet ellenesnek! Kentin legalább sohasem csalna meg! 
U.I. Fordulj fel! 
Szépen össze hajtogattam majd oda adtam Castielnek. Többet nem is akart velem beszélni! Végre elértem amit akartam,vagy nem akartam? Végül is tetszett ez nekem,mondta hogy bocsánat én meg azt hajtogadtam hogy megbántottál. Végre kicsengettek! Kimentem a teremből és Amber-be botlottam. Remek,csakis ez hiányzott!
-Mit akarsz?-kezdtem én. Jobb túl esni ezen!
-Rendben,normál esetben sosem mondanék ilyet,főleg nem egy ilyen szürke patkánynak mint neked,de csak hogy tudd Natanihel nagyon szomorú! Nem sokára lesz egy bál és veled szeretne elmenni,de nem tud veled beszélni. Szóval,azt kérném hogy menny el vele a bálba!-ez inkább utasítás volt mint megkérés,ezt befejte és sarkon fordult és elviharzott. Szuper,nem is tudtam hogy van bál! Oda mentem az üzenő falhoz és nagyot bámultam. Ehy nagy plakát amin egy nagyon szép páros táncol,alatta írás.
Gyertek el a félévi bálra! Csak ezt írták oda,persze a megjelenést is kikötötték. Lányoknak:estélyi
fiúknak:öltöny. Miközben ezt olvasgattam Kentin lépett hozzám.
-Szia,milyen volt az első órád?-kérdeztem.
-Hát mindenki nagyon kedves volt meg stb. Tudod......mivel "járunk" arra gondoltam eljöhetnél velem a bálba-mondta ki. Na csak ez hiányzott!
-Hát....nem is tudom. Csak amit mert Amber rögtön csengetés után odajött hozzám és rámparancsolt hogy mennyek el Natanihelel a bálba. És még te is hívsz!
-Óóó...hát akkor menny el nyugodtan vele,nem baj-láttam hogy csalódott. Most mit tegyek? Ha elmegyek vele akkor Natanihelnek törik össze a szíve,ha nem vele megyek akkor.........Kentinnel valami történik(?).
-Hát nem is tudom nem is akartam elmenni erre a marhaságra mert............(gyrünk Zsófi találj ki valamit!) nem tusok táncolni!-végül is elég gyenge kifogás! Nem baj megtettem amit tudtam. De kicsit fura hogy Kentin ennyire letört.
-Na jó elmegyek veled erre a nyamvadt bálra-bólintottam. Végülis csak két hét múlva lesz. Egyszer csak Castielt láttam magányosan ülni a földön,szomorú volt. Nagyon szomorú. Nehezen álltam meg hogy ne mennyek oda. Sajnáltam mert lehet hogy éléggé megbántottam. Mindegy,legalább átérzi a fájdalmamat.
Gyorsan haza mentem,kaját csináltam,leckét írtam,és mentem is fürödni végül az ágyba. És rögtön elaludtam.

Felhívás!

Kedves olvasók!
Bocsánat amiért kevesebbet írok csak nagyon sok a tanulni való. Tételek kidolgozása stb. Megpróbálok sokkal több rész írni majd.
Jó olvasást:Dalma

12.rész Most mi van?

Ekkor Castiel megcsókolta azt a lányt. Nagyot csalódtam benne. Olyan szomorú voltam. De dühös is,hogy tehette ezt velem? Amikor azt mondta hogy engem szeret a legjobban? Nem bírtam magammal és kiléptem a bokor mögül.
-Te szemét!-ordítottam-Vadállat!-és lekevertem egy akkora pofontot. És haza mentem. Nagyon fájt amit tett. Sírva berontottam a házba és az volt a tervem hogy meg sem állok a szobámig csak valaki feltartott.
-Mit csinált?-kérdezte idegesen. Én csak oda mentem és megöleltem. Csak keservesen sírtam.
-Jól van,nincs semmi baj! Tudod ő ilyen,mindenkin egyszerűen túl tud lépni. Semmi baj! Majd elfelejted!-nyugtatott,közben leültünk a kanapéra. Már nem tudtam tovább sírni,kiszáradtak a könnycsatornáim.
-Bocsánat amiért össze könnyeztelek!-válaszoltam.
-Semmi baj! És most mi lesz?
-Nem tudom,nagyon szerettem. És hát vele voltam amikor meghalt apu-a végét csak suttogva tudtam ki mondani. Még mindig nagyon nehezen tudok rá gondolni. Most már Castiel is "meghalt" számomra.
Mivel a további idő azzal telt hogy a szobámba ültem és sírtam(vagy csak próbáltam,mert kiszáradtak a könny csatornáim). Volt amikor lementem Kentinhez tv nézni,de csak az ment mennyire szeretik az emberek. Undorodva néztem ezeket.
-Te mit szólnál ha bosszút állnánk?-kérdezte sok hallgatás után. Nem nagyon értettem.
-Mi az hogy állnánk?
-Hát arra gondoltam hogy.....talán..velem. Tudod,el játsszuk hogy.....egy pár vagyunk-nyögte ki végül,nagy nehezen. Végül is nem is olyan rossz ötlet. Látnám azt ahogyan Castielt zavarja. Jee éljen a gonosz énem! :)
-Rendben! Az a szerencsénk hogy téged még nem láttak közelről. De akkor élethűen kell eljátszanunk magunkat!-figyelmeztettem.
A nap további részében ezen gondolkoztam. Nagyon vártam milyen képet vág majd Castiel. Csengettek. Mivel a tv néztem gyorsan lehalkítottam,és nemet intettem Kentinnek,hogy ne nyisson ajtót. Kimentem az előszobába és az ajtón lévő kukucskálón kinéztem. Castiel volt az. Nem,nem nyitok ajtót. Egyszerűen nem szakad le a pofája hogy ide tolja a képét. Megcsalt egy ismeretlen lánnyal! Mit vár tőlem? Megbocsássak? Azt lesheti! Szerintem egy kis idő múlva leesett a tantusz,vagy nem vagyunk itthon,vagy nem akarok ajtót nyitni.
-Na jó! Elhiszem hogy megbántottalak,csak hadd magyarázzam meg! Kérlek adj legalább tíz percet!-esedezett. Kentin bólintott hogy ennyi járhat neki. Kinyitottam az ajtót.és kimentem.
-Csak öt perc!-alkudtam le. Hűvösen néztem rá,aztán az órámra pillantottam jelezve már eltelt egy perc.
-Oké!-kezdett bele-Az úgy volt hogy a találka előtt elmentem egy haveromat elkísérni. Mivel meghívott egy italra bekellet mennem. És volt egy csaj akinek bejöttem,ne kérdezd miért ez számomra is rejtély! Nos, ittam egy sört,utána odajött az a csaj. Csak az volt a bibi hogy kihívott egy ívós versenyre,vissza utasítottam persze. De utána mindenki elkezdte azt mondogatni hogy nyuszi meg úgyis legyőzik. Erre betelt a pohár és beadtam a derekam. Olyan tíz sör után  rájöttem hogy találkozunk a parkba. Mivel eléggé becsíptem meg a csaj is,így nem tudom hogy de eljött velem. Utána tudod mi történt-és ránézett olyan bünbánó fejjel. Nem engedem hogy levegyen a lábamról!
-Le telt az öt perc!-sarkon fordultam és be mentem a lakásba. Bevágtam magam mögött az ajtót és leültem a kanapéra. Gondolkodtam,nem hiszem hogy tényleg ez történt. Sok hallgatás után a csendet Kentin törte meg.
-Na mit mondott?-faggatott.
-Azt hogy illuminált állabotban láttam valakivel csókolózni-mondtam hitetlenkedve.
-Hm-ennyit nyögött ki. Meg értem. Ez enyhén szólva fura.
Gyorsan elmentem fürödni,közben persze ezen tépelődtem. Tényleg igazatt mondott vagy hazudott? Most szeret vagy nem szeret? Ezekkel a gondolatokkal mentem lefeküdni.

11.rész Suli

Reggel amikor felébredtem pont Kentint láttam meg a szobám ablaka előtt állt.
-Reggelt! Mit csinálsz te itt?-kérdeztem. Eléggé fura volt hogy ott van.
-Semmi!-és máris kiment. Mivel csak 06:44 volt nyugodtan felkeltem. Felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni. Gyorsan csináltam valami kaját magamnak és Kentinnek. Közben szokásomtól eltérően zenét hallgattam. Miután végeztünk máris indultunk.
-Tudod Zsófi,nem sokára vége a katona sulinak.....és.....öhm.. izé....arra gondoltam hogy beiratkoznék a te sulidba-közben mentünk le a garázsba. Nahát ezzel meglepett. Nem hittem volna hogy szeretne rendes iskolába járni.
-Ööö...hát szerintem nem gond. És miért lenne az olyan nagy baj?-kérdeztem,eléggé érdekelt. Mert kicsit furán érezném magam ha velem járna suliba. Mondjuk olyan mintha lenne bátyám. De akkor is alig ismerem meg......amúgy is. Ezt nehéz átgondolni.
-Huh akkor rendben mert már jövő héten ez lesz az új felállás. És mindent elintéztem a beiratkozással kapcsolatban. És ha nem gond veled leszek egy osztályba. Meg olyan lenne mint régen,tudod csak akkor nem néztem ki ilyen jól!-mutatott magára. Erre én elnevettem magam. És ki néztem az ablakon. Már jövő hét,és rohamosan jött egyre közelebb az a hétfő. Még sohasem figyeltem milyen szép környéken lakunk, a fák szépen zölldeltek a madarak csiripeltek de már érezni lehetett hogy nem sokára itt a tél. Sajnáltam mert a télről mindig anya jutott az eszembe. Lassan nem lesz olyan évszak amikor nem jut az eszembe semmilyen rossz emlék. Gyorsan beértünk,elköszöntem Kentintől és kiszálltam. Péntek lévén mindenki tervezgetett valamit. Senkivel sem futottam össze szerencsére. Kicsit sajnáltam hogy senkinek sem tudtam elmondani de így azt hiszem jobb volt.
Végül kicsengettek az utolsó óráról és mentem ki a suli elé ahogy szoktam. Zenét akartam hallgatni de valaki megzavart.
-Szia! Mit csinálsz?-kérdezte tök normálisan Castiel. Jaj de igyekezik valamiért.
-Szia! Semmit,csak várok Kentinre
-Aha-itt elkomolyodott-Tudod bocsánatott kérnék azért mert nem hittem neked az Arminos ügyben-nézett rám boci szemekkel. Éreztem ahogy elönt a pír az arcomat. Ez nem igaz! Persze most teper!
-Ez nem így megy!-ráztam a fejem vadul-Az egy ügy hogy nem hiszel,csak tudd nagyon megbántottál.
-Ezt elhiszem! Csak tudod nagyon féltelek! És nagyon sajnálom-és boci szemekkel nézett rám. Szerencsére jött a segítség. Befutott Kentin a kocsival. Gyorsan beszálltam,de azért köszöntem Castielnek. Nagyon meglepődtem azon hogy mit mondott. Most már tudom ki küldte a rózsát. Nem is vettem észre de már haza is értünk. Ma nagyon fura volt Kentin,de nem nagyon törődtem vele. Mivel a boldogság kerített hatalmába,rekord sebességgel felhívtam Castielt.
-Sziaa!-köszöntem vidáman.
-Szia! Mit szeretnél? Mert nem érek rá!
-Hát csak arra gondoltam....találkozhatnánk...mondjuk vasárnap?-kérdeztem halkan.
-Jó!-azzal lecsapta a kagylót. Boldogan leugráltam a lépcsőn.  És mindent elmondtam a tv előtt tespedő Kentinnek.
-És képzeld vasárnap találkozunk!-fejeztem be. Erre csak azt válaszolta "aha". És ezzel mindent lerendezett.
A nap további része unalmas volt. Nem történt semmi.

                                                *Vasárnap reggel*

Már nagyon vártam ezt a napot. Csak úgy kipattantam az ágyból. Bár ha meggondolom nem kellett volna. Mivel ma még felhívott Cast hogy hol találkozzunk a parkra esett a választás. Gyorsan elkészültem és vártam. Egy órára beszéltük meg,addig volt legalább fél óra. Mivel untam magam tv néztem. Semmi érdekes nem volt benne. Végre egy óra! Rohantam a parkba. De amitt ott láttam........arra nem voltam felkészülve!
Castiel eljött de ott volt Amber is! Tudom nem szép dolog a hallgatózás,de bebújtam egy bokor mögé.         És láttam ahogy Castiel............................

10.rész Hazúgság

Reggel 07:00. Gyorsan felkeltem,felöltöztem és lementem. Kentin már felkelt. Csináltam magamnak reggelit.

-Oké,én megyek a suliba-szólaltam meg.

-Jó,megvársz?

-Persze! De te nem is az én sulimba jársz!

-Igen,csak tudod a katona suli pont arra van-nahát katona suli. Ez furi sohasem néztem volna ki belőle! El is indultunk. Hát Kentin tényleg megdöntötte az unokatesó menőségi listáját! 

-Nem is tudtam hogy van autód!-szaladt ki a számon.

-Hát,elég sok mindent nem tudsz rólam-és villantott egy aranyos mosolyt. Be ültünk a kocsiba és elvitt a iskoláig. Miközben ki szálltam mindenki engem nézett. Annyira nem zavart csak egy kicsit. Miután elment Kentin mindenki vissza tért a dolgaihoz. Beléptem a kapun és kibe futottam? Amber-be,ilyen az én szerencsém! 

-Na mi van? Le passzoltad Castielt?-kérdezte sunyi vigyorral az arcán Itt betelt a pohár!

-NEM!-ordibáltam. Amber eléggé meglepődött amikor lekevertem neki egy nagy pofontot. Ment sírni Natanihelnek. Nagyszerű! Egy gúnyos nevetést hallottam a hátam mögül. Gyorsan megperdültem a tengelyem körül és Castielbe botlottam. 

-Emlegetett szamár-mondtam neki mosolyogva. Amint ezt ki mondtam rögtön elkomorodott és komolyan nézett rám.

-Amit mondott Amber az igaz? Mert megkérdeztem Armint hogy igaz-e és rávágta azt hogy igen-mondta komolyan. Ez nem igaz! Ekkora kavarógépet. 

-Nem! Nem igaz! Ha az lenne nem állnék meg veled beszélgetni meg Arminnal érkeztem volna-mondtam komoly arcot vágva. Mert ez tényleg igaz. Csak lezártam volna annyival hogy........mit mondtam volna? 

-Aha,akkor Amber és Armin hazudott. Akkor mégis ki volt az akivel együtt jöttél?-emelte fel a hangját. Mindenki felénk nézett. Sőt elkezdtek bámulni minket. De jó! Csendben hallgatóztak. 

-Kentinnel,az unokatesómmal-feleltem nyugodtan. Aztán sarkon fordultam és elmentem valahova. Azt nem tudom miért arra mentem. Csak úgy. Találtam egy szép kertet és leültem a padra. Nagyon szép kis kertecske volt. Egyszerre kedvem támadt sírni. Nem tudom miért csak rám jött. Gondoltam csak amiatt mert apukám meghalt. De ez más volt. Nem az.Rá néztem az órámra. Nahát észre sem vettem hogy vége lett az első órának. Nahát itt azt se hallottam hogy csengettek-e?  Vissza mentem a sulihoz és mit sem törődve azzal mi történik mellettem be mentem a terembe és csendbe leültem a helyemre. 

Nagyon lassan telt el a nap. Kicsengettek az utolsó óráról. Pittyegni kezdett a telefonom. SMS kaptam Kentintől. Nahát azt se tudtam hogy meg van a számom neki. 

Szia! 

Eléd megyek a sulihoz várlak 

 Kentin 

Gyorsan kiszaladtam az iskola kapujához de nem volt ott a kocsi. Megálltam a kerítés mellett és vártam. Megjelent Amber és követői és gúnyos vigyorgással mentek el. 

-Kire vársz?-kérdezte Cast. Na nem,rá pont nem volt hangulatom. 

-Közöd?-mondtam flegmán. És előszedtem a fülhallgatómat és zenét hallgattam. Castiel ott maradt velem,de senki sem kérte. Kb. öt percet állhattam ott amikor végre megjelent Kentin kocsija. Kihúztam a fülemből a zenémet,köszöntem Castielnek és beszálltam a kocsiba. 

-Na hogy telt a napod?-kérdezte Kentin mosolyogva. Hát ez nem jött be. 

-Hát azt hiszik hogy megcsókoltam Armint,téged az állítólagos "pasimnak" hinnek,és Castielel össze vesztem!

Hadartam el gyorsan. 

-Na jó, most mi van?-kérdezte fura arccal. Hát igen ez nekem is fura volt így kimondani. Enyhe mosollyal az arcomon kezdtem bele.

-1. Azt hiszik a többiek hogy te a "pasim" vagy

 2. Amber azt hazudta hogy megcsókoltam Armint

 3. Ezek miatt pedig össze vesztem Castielel-fejeztem be újra. Mire ezeket elmondtam haza értünk. Kentin mosolyogva szállt ki a kocsiból. 

-Ez vicces! Én a pasid? Hisz az uncsi tesóm vagy-ja jó neki hogy ilyen könnyen kezeli. Én ezt nem pont így fogom fel,de mindegy. 

-Ja lehet hogy ez vicces neked csak nekem nem az

-És mi van ezzel az Amber-el? Miért mond rólad hazugságokat?-kérdezte kiváncsían,közben be léptünk a lakásba. 

-Ezt nem tudom! De baromira utál engem-mondtam szomorúan. 

-És ki ez a Castiel?-kérdezte érdeklődő arccal. 

-Hát........az aki velem együtt várt téged a sulinál-mondtam gondolkozva. 

-Aha, és nem a barátod?-kíváncsiskodott. Na erre nem tudtam semmit sem mondani. 

-Hát ezt nem tudom most mi van-mondtam szomorúan.  

-Semmi baj! Majd megtudja hogy mit hagyott ki!-és átölelt. Ez nagyon jól esett. Tényleg ez kicsit feldobott.

-Köszi-néztem rá mosolyogva-Na csinálok valami ebédnek nevezhető kaját.

-Rendben! Ezzel nem ellenkezem-és megint elmosolyodott. Gyorsan össze dobtam egy spagetitt. 

Jól lakottan döglöttünk a tv előtt amikor valaki csöngetett. Ki mentem megnézni hogy ki volt,de senkit sem találtam az ajtó előtt. Csak egy csokor vörös rózsa volt a lábtörlőn hagyva. Beszaladtam és vízbe tettem.

-Ki volt az?-kérdezte Kentin. 

-Egy csokor rózsa-válaszoltam

-Cetli?

-Pillanat........Csak egy írás van rajta-mondtam. 

A cetlin ez állt:

Bocsánat mindenért! Nem jártam utána! 

 Van egy tippem hogy ki küldte. De nem hinném hogy Ő lenne az. 

Csak a tv ütöttük el az időt. Én persze megírtam az összes házim. Gyorsan csináltam vacsit utána mentem fürödni és rögtön be dőltem az ágyamba. Végig azon járt a fejem hogy tényleg Ő küldte volna a virágokat. De honnan tudta hogy a kedvencem a vörös rózsa? Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

9. rész Kentin

-Lehet hogy..-kezdte Castiel.
-Na mi?-kérdeztem izgatottan.
-Semmi-rázta meg a fejét. Bólintottam jelezve azt hogy jó.  Gyorsan megkajáltunk és mentem fürödni.
Amikor benyitottam a szobámba Castielt láttam ahogy alszik. Olyan aranyos volt! Bemásztam mellé és rögtön elaludtam. Álmomban aput láttam öltönybe és anyut nagyon szép esküvői ruhába. Pont ez az egyik kedvenc emlékem róluk. Talán nem is vettem észre de álmomban elkezdtem zokogni. Nem nagyon de ahogy az esküvőn szoktak az emberek.
-Jól vagy?-hallottam Cast hangját.
-Persze! Bocsi hogy felkeltettelek!-amint kimondtam rögtön vissza aludt. Én is így tettem. Már nem emlékeztem mit álmodtam,de annyira nem sajnálom. Tuti apuval és anyuval volt kapcsolatos. Nem akartam hogy jobban fájjon. Már így is minden pillanatomban csak rájuk tudtam gondolni.


Legalább két hónap telt el apu halála óta. Azóta egyre jobban kezdem érezni magam. Sokat gondolok vissza csak nem mindig ejtek könnyeket érte. Mondjuk három héttel ezelőtt elég hülyén jött ki hogy ok nélkül elkezdtem könnyezni törin. Csak arra gondoltam amikor öt éves voltam és együtt elmentünk a állatkertbe. Miközben ezen gondolkodtam a csöngő megszakította. Mivel tesi jött(bah.) átmentem az udvaron az öltözőkhöz bele futottam a pláza cicákba.
-Takarodj el innen!-förmedt rám azt hiszem Lisa. Nem tudom melyik melyik keverem a neveiket. De Amberét meg jegyeztem!
-Álmodik a nyomor! Ha valami nem tetszik menny a sóhivatalba!-mondtam teljesen nyugodtan. Ambert takarták ki pont úgy hogy ne lássam. Mi a baja? Elfogyott a szájfény? Ki fogyott a púder?
-Na jó! Most tíz percig elfelejtem mennyire utállak téged. Szóval mi a baj?-kérdeztem. Nem tudom miért te valamennyire érdekelt. Egy ilyen pláza cicának mi a legnagyobb gondja.
-Ugyan! Azért annyira nem süllyedek le a te szintedre,hogy elmondjam mi a bajom!-kezdte éreztem hogy nem fejezte be-Meg nem is neked akartam elmondani. Hanem Castielnek!-mondta ki nevet.
-Ugyan már! Miért hiszi el amit te mondasz?-kérdeztem tettetett nyugalommal.
-Hogy csókolóztál Arminnal!-mondta ki vigyorogva. Én csak álltam és nem hittem a fülemnek. Mi?? Én sose csókoltam meg Armint! Pittyegett a telefonom. SMS érkezett. Mivel régen felhívtam apunak a testvérét,mondta hogy hozzám küldi a fiát.
Szia Zsófi! 
A fiam most indult el az iskolából. Kb. olyan fél óra múlva ott lesz. 
    Nagybáttyád 
Jaj,sietnem kell! Mivel nem értem rá Amber hülyeségeinek gyorsan átöltöztem és elmentem.
Gyorsan haza is értem. Szép rendet raktam,elmosogattam stb. Csöngettek! Kirohantam az előszobába és ajtót nyitottam.
-Szia Kentin!-köszöntem kedvesen. Bár nem őt vártam.
-Szia Zsófi!
-Miért jöttél?
-Apukám küldött ide! Azt hiszem azért mert vigyáznom kell rád-mosolyodott el kedvesen. Én pedig lesápadtam. Most mi van? Ő lenne az unokatestvérem? Na ne! Kicsit sokkolt a dolog!
-Oké,gyere be!
-Látom sokkolt állapotba kerültél-nevetett fel vidáman.
-Bocsi de nem rád számítottam-amúgy Kentint gyerekkorom óta ismerem,meg a régi sulinkba egy osztályba jártunk. De elment,azóta nem találkoztam vele.
-Semmi baj! Figyi apám azt mondta hogy vigyázzak rád. Szóval azt hiszem mostantól itt fogok lakni.
-Jó! Na gyere már be!-rángattam be. Körbevezettem,utána főztem neki vacsorát. Nagyon jól elbeszélgettünk. Észre sem vettem hogy elmúlt már éjfél,ezen nevettünk egyet és elmentünk fürödni. Ő a lentibe én a fenti fürdőszobába. Gyorsan le feküdtem és már aludtam is.

8.rész A hír

-Igen?
-Jó estét! Ön Kovács Zsófia?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Igen! Miért?-kezdtem aggódni. Ugyan az mint anyánál.
-Az apukája meghalt-itt megállt bennem az ütő.
-Nem az nem lehet!-mondtam határozottan. Castiel rámnézett,tudta hogy valami baj van mivel a sírógörcs kerülgetett.
-De igen! Nagyon sajnálom
-Hol van most apu? Szeretném...látni-mondtam elfojtott hangon.
-A Szent Margit kórházban
-Értem! Megyek!-azonnal kinyomtam és siettem.
-Mi a baj?-kérdezte Cast. Nem mondtam semmit,csak kitört belőlem a keserves sírás. A fájdalom amit akkor éreztem. Mintha egy betöltetlen űr lenne. De nekem csak apu volt. Miért kellet elvenni tőlem?
Castiel odajött és megölelt.
-Meghalt!-suttogtam a fülébe. Nagyon fájt! Most mit csináljak? Nincs egy élő rokonom se! Mi lesz velem?
Mintha tudta volna Cast hogy mire gondolok. Csak ennyit mondott.
-Itt leszek neked!
-Köszönöm!..................Nem tudom be mennyek-nyögtem ki nagy nehezen.
-Persze! Muszáj hogy elbúcsúzz!-utasított.
Gyorsan össze pakoltam és mentünk a kórházba. A recepciós kérdezte hogy kit keresünk. Erre halkan mondtam hogy Kovács Lászlót,az apukámat. Bekísértek egy szobába.
-Már nem tudtuk megmenteni!-kezdte.
-Engem nem érdekel a körítés! Az érdekel mi történt!-mondtam idegesen. Eleget hallottam hogy: sajnálom tényleg nagyon sajnálom de nem tudtuk megmenteni! És hasonló szövegeket.
-Rendben. Az apukája ment volna át az úton,de egy kocsi elcsapta. Súlyos sérüléseket szenvedett és..-itt neki sem ment tovább a beszéd. Én meg csak elsírtam magam és csak sírtam. Annyira hogy belázasodtam és kiszáradtak a könnycsatornáim. Mondjuk ez nem semmi teljesítmény. De akkor nem érdekelt. Lassan haza kellet mennem,az orvos és Castiel is mondta hogy így nem lesz jó. Hívtunk egy taxit és haza vitettük magunkat. Felmentem a szobámba és leültem. Mindent végig gondoltam,most mi lesz így velem. Mivel még kiskorú vagyok kell egy gyám. Én senkit nem ismerek a családunkból! Csak azt tudom hogy apunak a testvérének a fia a legközelebbi rokonom. Azt se tudom hogy,hogy néz ki,mi a neve. A mély gondolatokat     egy halk kopogás zavarta meg.
-Gyere csak be!
-Köszi! Csak azért zavarlak mert valamit nem értek-kezdte Castiel.
-Igen?
-Hát nem úgy volt hogy apukád későig dolgozik?-ez még fel se merült bennem.
-De!
-Aha....És megkérdezhetem hogy.......öhm.......
-Anyukámat egy sikátorba két kés szúrással ölték meg-mondtam mert tudom hogy erre akart rákérdezni.
-Anyukád mivel foglalkozott?
-Ügyvéd volt. Most akart valakit örökre rács mögé juttatni. Egy híres maffia vezért-itt beugrott valami.
-Lehet........

7.rész Találkozás

A telefonom csörgésére keltem fel,valaki hívott.
-Nem lehetne emberi időben hívogatni?-morogtam.
-Igen?-szóltam bele.
-Hahó?-remek valaki oltári viccesnek tartja azt hogy hajnali 05:00 hívogat. Mivel nem tudtam vissza aludni emitt lefürödtem hogy felébredjek. Ezzel elment legalább egy óra. Szuper csak 06:00 óra van. Valami rémlett Natanihel jegyzeteiből hogy tz írunk töriből. Ezzel is elment egy óra. Indulhattam a suliba. Lebattyogtam a lépcsőn,és valaki várt rám. Armin volt.
-Szia! Hát nem szép napunk van?-kérdezte.
-Szia!-morogtam-Amúgy nem,nem szép ez a nap-mondtam zombiként. Ezután nem szólt hozzám. Rájött hogy ilyenkor jobb nem zavarni bármivel. Mire beértünk a suliba úgy éreztem magam mint aki már 16 éve nem aludt.
Szinte minden óra eltelt,utána jött a töri. Semmire nem emlékeztem. Üresen beadtam a dolgozatomat és az óra további részében aludtam. Azt álmodtam hogy anyukám él és vele elmentem sétálni. Nagyon tetszett mert útóljára nyolc éves koromban láttam. Szerettem vele lenni,mindig nevetünk. Hiányzik nagyon!
-Hahó,Zsófi!-ébresztgetett valaki kedvesen-Anya te vagy az? Bár tudtam hogy nem de bíztam benne.
-Nem te kis butus-és felnevetett-Armin vagyok. Felkeltem és kimentem az udvarra. Valami nem stimmelt,nem volt sehol Castiel.
-Erről jut az eszembe,mit akartál Castieltől tegnap?-amikor ki mondtam rögtön elkomorodott.
-Semmit! Már nem érdekes! De ő mit keresett nálad tegnap?-gondolkozz Zsófi,gondolkozz!
-Már nem érdekes!-mondtam ugyan azt mint Armin.
-Castiel nem hozzád való-jelentette ki. Amúgy nem tudom honnan szedte azt hogy egyáltalán tetszik,vagy azt hogy járunk. Mondjuk tényleg tetszik csak nem tudom hogy járunk-e? Miközben ezen gondolkodtam valami kizökkentett. A telefonom volt. SMS jött. Ez állt benne:
Szia! Suli után gyere a parkba
            Castiel  
Innentől kezdve nagyon gyorsan eltelt a nap. Csak azt vártam hogy találkozzunk. Végre az útólsó óráról is kicsengettek és rohantam a parkba. Nem is tudom miért csak szeretem volna látni. A szemébe nézni....talán megcsókolni is. Miközben ezen gondolkodtam már oda is értem. Nem láttam sehol. Körbenéztem de sehol senki. Egyszer csak  valaki elkapta a derekam és elkezdett húzni. Gyorsan hátra pillantottam de nem ismertem. Na nem,engem senki sem fog elvinni sehová! Nem hagyom! Levettem az illetőnek a kezét a derekamról és futottam ahogy a lábam bírta. Ez nem futás volt hanem rohanás. Vissza rohantam a parkba de senkit sem találtam. Hallottam valami pisszegést de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet.
-Zsófi,gyere már ide!-mordult rám Cast. Gyorsan oda mentem és átöleltem.
-Nem hallottad hogy pisszegek?
-De csak azt hittem egy kis állatka-feleltem sértetten.
-Amúgy miért nem voltál suliban? Te hívtál fel öt órakor? És nem láttad a támadóm aki majdnem elrabolt?
Kérdeztem tőle.
-1.Az én dolgom hogy hol voltam
 2.Normális vagyok és nem is hívogatnálak olyankor-mondta nyugodtan az első kettőt. A harmadiknál....na olyat még nem láttam. Betorzult arccal állt előttem és nagy levegőket vett.
-Nyugi,nem történt semmi-nyugtatgattam. Már amennyire lehetett. Tudtam hogy kitörni készül. 3 2 1...BUM!
-Mi az hogy nyugi??? Meg hogy nem történ semmi??? Az semmi hogy majdnem....-itt elakadt,majd fojtatta
-Elvesztettel?-ennyi volt a kitörés. Szorosan átöleltem.
-Nyugodj meg. Semmi bajom!-suttogtam a fülébe. Utána elengedtem. Láttam hogy megnyugodott.
-Most mi lesz? Mert nekem haza kell mennem főzni-tudtam hogy amikor apu hazaér akkor éhes lesz.
-Akkor mennyünk hozzád! És elindultunk. Útközben sokat beszélgettünk,meg nevettünk.
Már majdnem végeztem a vacsorával amikor csörgött a telefonom. Gyorsan oda rohantam és fel vettem.
-Igen?

6.rész Válasz

Castiel bólintott és bele kezdett volna ha apu nem jött volna le.

-Szia Zsófi!-ölelt meg. Elég ciki volt,de annyira nem foglalkoztam vele csak aput fürkésztem.

-És ő ki?-kérdezte kedvesen. Nagyot nyeltem és már kezdtem volna mondani de valaki megelőzött. 

-Jó estét kívánok!-kezdte-Elnézést a zavarásért. Én Castiel vagyok Zsófi barátja-mondta illedelmesen. De a szemén látszott hogy túl akart lenni ezen. Mivel lehetett látni apun emészti a hallottakat.

-Nos akkor mi fent leszünk a szobámba-jelentettem ki és gyorsan magam után húztam Castielt. 

-Bocsi ami lent történt csak...apu nem szokta meg hogy vannak barátaim. Mármint fiú. Úgy értem amúgy vannak csak-dadogtam össze vissza. A szenvedésemen Cast csak röhögött. Ha-ha jót nevettem!

-Akkor elmondod?-fordítottam komolyra a szót. 

-Mit mondjak el?-kérdezte. A hangjából lehetett tudni hogy húzza. Valamit nem akart elmondani.

-Mindent! 

-Rendben! Az egész ott kezdődött hogy meghaltak a szüleim. Volt egy bátyám aki a maffiának dolgozott. Mivel senki rokonom nem élt vagy nem akart magához venni,így a bátyámhoz kerültem. Mindez történt hat éves  koromba. Mivel a bátyám "takarító" volt. Én így nőttem fel. Addig minden rendben volt ameddig a bátyám élt,utána fenekestül minden felfordult. Kérték hogy lépjek a helyébe de nem akartam,mert már megvolt a saját életem. Azt mondták,ha nem teszem meg mindent elvesznek tőlem. Nekem csak egy kutyám meg azt hiszem te vagy-nézett rám olyan kedvesen aztán folytatta-mivel téged folyton figyelnek emiatt most akarták megejteni hogy megöljenek-hirtelen megszólalt a telefonom. Armin az.

-Bocsi!-és gyorsan felvettem. 

-Igen?

-Szia

-Mit szeretnél?

-Légyszi add Castielt-kérte. Na ez fura! De honnan tudja hogy itt van?

-Adom! Veled szeretne beszélni-nyújtottam neki a telefonom. Elég hihetetlenül nézett rám.

-Mondjad!-legalább fél percig hallgatott. Utána lerakta. Elég ideges volt.

-Mit akart?

-Semmi különös! De nekem mennem kell! Majd le kisértem. Nagyon ingerült volt. Miután elköszöntünk rögtön jött apu.

-Na mi volt?-kiváncsiskodott. 

-Semmi különös

-Aha akkor miért ment el?-na itt a baj ezt ugyanis nem tudom.

-Nem mondta!-tártam szét a karom. Apu hümmögött egy kicsit.

-Na mentem fürödni! Jó'éccakát-köszöntem el. 

Gyorsan lefürödtem és mentem aludni. Vajon miért ment el Castiel,és miért akart vele Armin beszélni?

5.rész Castiel

* Kedves olvasók! Lehet hogy véletlenül ki törlődött az ötödik fejezet. Elnézést kérek emiatt. Dalma * 

-Pókok mindenütt..-ébredtem fel. Hány óra? 08:30. Ne,elaludtam! Gyorsan felöltöztem és rohantam a suliba. Tudtam hogy le fogom késni az első órát. Amikor léptem volna be a kapun valaki megszólított.
-Hé,késünk késünk?-kérdezte Castiel egy gúnyos mosollyal.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam a fejéhez. Talán egy kicsit mérgesen.
-Lám,lám a kisasszony nem aludta ki magát?
-Mint mondtam semmi közöd nincs hozzá!-csaptam a fejéhez megint. Igazából nem tudom mi idegesített fel ennyire. Talán a gúnyos mosolya.
-Na mi van? Mit nézel?
-Semmit.
-Talán tetszem?-itt be tette a kis kaput! Mitől ilyen.......már jelzőkkel sem tudom illetni! Huh végre csengettek!
-Na szia!-és gyorsan elfordultam. Mentem meg keresni Armint. Amikor véletlenül neki mentem valakinek!
-Héé!!!-felnéztem rá és elakadt a lélegzetem! Tényleg ö lenne az?
-Na mi van fel se ismersz?-kérdezte olyan szép mosollyal.
-Ja.......öhm..de! Te vagy az Kentin-jelentettem ki.
-Igen! Örülök hogy fel ismersz!
-Hm...sokat változtál!
-Hát igen,a katona suli csodákra képes!-be is pózolt mint ha valaki fotózná.
-Hát.....jól nézel ki!-amint ki mondtam meg is bántam. Kentin csak elmosolyodott és bólintott.
-Nos,akkor örültem!-ezt gondolom köszönésnek szánta. És még nem is tudtam mi vár rám! Mivel nagyon elbambultam nem vettem észre hogy csöngettek! Remek! Mivel nem volt kedvem be menni órára(és közlöm ez egy ritka esett!!) inkább lógtam. Leültem a padra és gondolkodtam. Volt min! Nem tudom mire vélni Kentin mosolyát. Nagyon nem tetszett ahogy nézett. Plusz nagyon könnyen feltud dühíteni Castiel. Nem tudom miért. De egyszerűen olyan aranyos néha........Mit beszélek? Nekem nem tetszik Castiel! Vagy mégis? Nem,nem lehet olyan....fárasztó!
-Ki a fárasztó?-nézett le rám Cast. Fel néztem és......kész voltam. Eltévedtem a fekete szemében. Egy idő után furán nézett rám. Akkor esett le hogy miért,végig őt bámultam. De ciki!
-Khm......senki-nyögtem ki és éreztem hogy pirulok el.
-Aha,amúgy miért nem vagy órán?-kérdezte tök normálisan.
-Hát csak....mert...-most mit mondjak? Mondjam meg hogy végül is nekem is tetszik egy picit? Nheeem! Csak az kéne még!
-Hát.....gondolkodtam-böktem ki végül. Ha égek akkor rendesen.
-Aha és órán nem tudsz?
-Nem!-mondtam gyorsan. Nem kellet volna.
-És min gondolkodtál?
-Hát.......-gyorsan oldalra néztem. Haboztam elmondani.
-Na ki vele?-unszolt.
-Na jó! Hát...emlékszel amit tegnap mondtál?-kérdeztem félve.
-Igen mi van vele?
-Hát...te..m-még m-indig úgy gondolod ahogy mondtad?-nem mertem a szemébe nézni. Szinte majd ki ugrott a szívem úgy vert. Féltem hogy mit mond,féltem attól hogy csak szórakozott velem. Azt sohasem néztem el senkinek sem! Most sem lesz máshogy,és főleg apám nem nézi el senkinek!
-Hm....-habozott-Igen azt hiszen Igen! Igen komolyan gondoltam!-mondta teljesen biztosan. Egy akkora kő esett le a szívemről hogy azt hittem hallotta. Szaggatottan ki fújtam  a levegőt.
-Értem-ekkor nem tudom mi történt. Na jó mondjuk tudom mert meg csókolt,de nem tudom hogy történt. Castiel elmosolyodott és.....közeledett aztán nem tudom miért én is ő hozzá. Egyszer csak ősze ért az arcunk és.....meg csókolt. A gyomromban nem tudom hogy de pillangók hada kezdett repdesni. Forgott velem a világ. Ezt sohasem fogom elfelejteni! Pont a csöngő vetett véget ennek a mámornak. Minden diák kijött az udvarra mi meg csak ott ültünk és beszélgetünk. Egyszer csak valaki elkiabálta magát.
-Ó hogy állna a hátába a hajnali görcs! Miért nem veszi fel ez a lány?-mondta hangosan......Armin?
Na erre én is ki néztem a fa mögül. Fel keltem és oda mentem Arminhoz.
-Na jó miért ordibálsz és miért szidsz?-kérdeztem. Nagyon nem tetszett amit mondott.
-Te itt vagy?-esett le neki.
-Neeem csak szelem vagyok! Persze hogy itt vagyok!-ordibáltam.
-És miért nem voltál órán? Lógtál?-nem mondhattam meg neki,mert tudom hogy szólna apámnak.
-Velem volt!-jött oda Cast. Arminak ez nagyon nem tetszet és ezt nem is rejtette véka alá.
-Zsófi beszélhetnénk?-mivel Castiel nem ment el ezért folytatta- Úgy értem négy szem közt-jelentette ki.
-Persze! Kicsit arrébb sétáltunk. Armin folytatta.
-Zsófi,mit csináltál Castielel? Miért voltál vele óra helyett?-záporoztak rám a kérdések.
-Armin-kezdtem én is úgy min ő- 1. én semmit
                                                   2. késtem az első két óráról úgy hogy nem mentem be az utolsó öt percre.
Fejeztem be a mondandómat. Armin emésztett és véleményt alkotott.
-Én nem szeretném hogy Castielel találkozz!-jelentette ki. Én erre nem mondtam semmit,mert csengettek,a másik mert meg kellet emésztenem amit mondott.
Végül ki csengettek az utolsó óráról,és mehettünk. Ekkor Natanihel szólított le.
-Szia,csak azért zavarlak mert le jegyzeteltem amit a tanár mondott első két órán-de aranyos!
-Köszi szépen! Ez rendes tőled!-mondtam neki.
-Ugyan semmiség!-rázta meg a fejét. Utána elköszönt és elment mert sok volt a papírmunkája.
-Mehetünk?
-Aha-mondtam. Castiel haza kísért. Még a kapuban beszélgetünk utána elköszöntünk egymástól.
Gyorsan megírtam a házit utána elmentem a közértbe.
-Huh jól beesteledett!-morogtam. Siettem haza amikor valaki megfogta a karom és elrántott.
-Mi a?.....
-Pszt! Meg akarsz halni?-kérdezte egy sötét árny. Megfagyott a vér az ereimben.
-Meghalni?-suttogtam-dehogy!  Nagyon megijedtem!
Legalább olyan negyed óra eltelt amikor elengedett engem. Aztán előre lépett. És megláttam ki volt.
Köpni nyelni nem tudtam! Most mi van? Mint ha tudta hogy mire gondolok.
-Mennyünk haza majd mindent megbeszélünk-jelentette ki. Csak némán bólintottam.
-Mit akart tőlem az állítólagos támadóm?-szegeztem neki a kérdést,rögtön.