* Kedves olvasók! Lehet hogy véletlenül ki törlődött az ötödik fejezet. Elnézést kérek emiatt. Dalma *
-Pókok mindenütt..-ébredtem fel. Hány óra? 08:30. Ne,elaludtam! Gyorsan felöltöztem és rohantam a suliba. Tudtam hogy le fogom késni az első órát. Amikor léptem volna be a kapun valaki megszólított.
-Hé,késünk késünk?-kérdezte Castiel egy gúnyos mosollyal.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam a fejéhez. Talán egy kicsit mérgesen.
-Lám,lám a kisasszony nem aludta ki magát?
-Mint mondtam semmi közöd nincs hozzá!-csaptam a fejéhez megint. Igazából nem tudom mi idegesített fel ennyire. Talán a gúnyos mosolya.
-Na mi van? Mit nézel?
-Semmit.
-Talán tetszem?-itt be tette a kis kaput! Mitől ilyen.......már jelzőkkel sem tudom illetni! Huh végre csengettek!
-Na szia!-és gyorsan elfordultam. Mentem meg keresni Armint. Amikor véletlenül neki mentem valakinek!
-Héé!!!-felnéztem rá és elakadt a lélegzetem! Tényleg ö lenne az?
-Na mi van fel se ismersz?-kérdezte olyan szép mosollyal.
-Ja.......öhm..de! Te vagy az Kentin-jelentettem ki.
-Igen! Örülök hogy fel ismersz!
-Hm...sokat változtál!
-Hát igen,a katona suli csodákra képes!-be is pózolt mint ha valaki fotózná.
-Hát.....jól nézel ki!-amint ki mondtam meg is bántam. Kentin csak elmosolyodott és bólintott.
-Nos,akkor örültem!-ezt gondolom köszönésnek szánta. És még nem is tudtam mi vár rám! Mivel nagyon elbambultam nem vettem észre hogy csöngettek! Remek! Mivel nem volt kedvem be menni órára(és közlöm ez egy ritka esett!!) inkább lógtam. Leültem a padra és gondolkodtam. Volt min! Nem tudom mire vélni Kentin mosolyát. Nagyon nem tetszett ahogy nézett. Plusz nagyon könnyen feltud dühíteni Castiel. Nem tudom miért. De egyszerűen olyan aranyos néha........Mit beszélek? Nekem nem tetszik Castiel! Vagy mégis? Nem,nem lehet olyan....fárasztó!
-Ki a fárasztó?-nézett le rám Cast. Fel néztem és......kész voltam. Eltévedtem a fekete szemében. Egy idő után furán nézett rám. Akkor esett le hogy miért,végig őt bámultam. De ciki!
-Khm......senki-nyögtem ki és éreztem hogy pirulok el.
-Aha,amúgy miért nem vagy órán?-kérdezte tök normálisan.
-Hát csak....mert...-most mit mondjak? Mondjam meg hogy végül is nekem is tetszik egy picit? Nheeem! Csak az kéne még!
-Hát.....gondolkodtam-böktem ki végül. Ha égek akkor rendesen.
-Aha és órán nem tudsz?
-Nem!-mondtam gyorsan. Nem kellet volna.
-És min gondolkodtál?
-Hát.......-gyorsan oldalra néztem. Haboztam elmondani.
-Na ki vele?-unszolt.
-Na jó! Hát...emlékszel amit tegnap mondtál?-kérdeztem félve.
-Igen mi van vele?
-Hát...te..m-még m-indig úgy gondolod ahogy mondtad?-nem mertem a szemébe nézni. Szinte majd ki ugrott a szívem úgy vert. Féltem hogy mit mond,féltem attól hogy csak szórakozott velem. Azt sohasem néztem el senkinek sem! Most sem lesz máshogy,és főleg apám nem nézi el senkinek!
-Hm....-habozott-Igen azt hiszen Igen! Igen komolyan gondoltam!-mondta teljesen biztosan. Egy akkora kő esett le a szívemről hogy azt hittem hallotta. Szaggatottan ki fújtam a levegőt.
-Értem-ekkor nem tudom mi történt. Na jó mondjuk tudom mert meg csókolt,de nem tudom hogy történt. Castiel elmosolyodott és.....közeledett aztán nem tudom miért én is ő hozzá. Egyszer csak ősze ért az arcunk és.....meg csókolt. A gyomromban nem tudom hogy de pillangók hada kezdett repdesni. Forgott velem a világ. Ezt sohasem fogom elfelejteni! Pont a csöngő vetett véget ennek a mámornak. Minden diák kijött az udvarra mi meg csak ott ültünk és beszélgetünk. Egyszer csak valaki elkiabálta magát.
-Ó hogy állna a hátába a hajnali görcs! Miért nem veszi fel ez a lány?-mondta hangosan......Armin?
Na erre én is ki néztem a fa mögül. Fel keltem és oda mentem Arminhoz.
-Na jó miért ordibálsz és miért szidsz?-kérdeztem. Nagyon nem tetszett amit mondott.
-Te itt vagy?-esett le neki.
-Neeem csak szelem vagyok! Persze hogy itt vagyok!-ordibáltam.
-És miért nem voltál órán? Lógtál?-nem mondhattam meg neki,mert tudom hogy szólna apámnak.
-Velem volt!-jött oda Cast. Arminak ez nagyon nem tetszet és ezt nem is rejtette véka alá.
-Zsófi beszélhetnénk?-mivel Castiel nem ment el ezért folytatta- Úgy értem négy szem közt-jelentette ki.
-Persze! Kicsit arrébb sétáltunk. Armin folytatta.
-Zsófi,mit csináltál Castielel? Miért voltál vele óra helyett?-záporoztak rám a kérdések.
-Armin-kezdtem én is úgy min ő- 1. én semmit
2. késtem az első két óráról úgy hogy nem mentem be az utolsó öt percre.
Fejeztem be a mondandómat. Armin emésztett és véleményt alkotott.
-Én nem szeretném hogy Castielel találkozz!-jelentette ki. Én erre nem mondtam semmit,mert csengettek,a másik mert meg kellet emésztenem amit mondott.
Végül ki csengettek az utolsó óráról,és mehettünk. Ekkor Natanihel szólított le.
-Szia,csak azért zavarlak mert le jegyzeteltem amit a tanár mondott első két órán-de aranyos!
-Köszi szépen! Ez rendes tőled!-mondtam neki.
-Ugyan semmiség!-rázta meg a fejét. Utána elköszönt és elment mert sok volt a papírmunkája.
-Mehetünk?
-Aha-mondtam. Castiel haza kísért. Még a kapuban beszélgetünk utána elköszöntünk egymástól.
Gyorsan megírtam a házit utána elmentem a közértbe.
-Huh jól beesteledett!-morogtam. Siettem haza amikor valaki megfogta a karom és elrántott.
-Mi a?.....
-Pszt! Meg akarsz halni?-kérdezte egy sötét árny. Megfagyott a vér az ereimben.
-Meghalni?-suttogtam-dehogy! Nagyon megijedtem!
Legalább olyan negyed óra eltelt amikor elengedett engem. Aztán előre lépett. És megláttam ki volt.
Köpni nyelni nem tudtam! Most mi van? Mint ha tudta hogy mire gondolok.
-Mennyünk haza majd mindent megbeszélünk-jelentette ki. Csak némán bólintottam.
-Mit akart tőlem az állítólagos támadóm?-szegeztem neki a kérdést,rögtön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése