17.rész Majdnem csók

Gyorsan felöltöztem és lementem kajálni. Mivel még egy szendvicset se tud csinálni emiatt csináltam én magamnak. Tisztázzunk valamit! Akivel beszélgettem és leöntött ő Kentin legjobb haverja Dakota. Róla annyit kell tudni hogy menőnek hiszi magát,beképzelt,nagy az egója.....stb. Ja,és imádja a lányokat. Volt olyan hogy egyszerre két csajjal is járt,szóval nagy szoknya pecér. És honnan ismerem? Mondtam volna hogy Kentinnel régen egy suliba jártunk? Akkor még nem tudtam hogy az unoka testvérem,és akkoriban lettek nagy haverok Dakotával. Szóval régóta ismerem,és nem vagyunk annyira jóban,de nagyon jó barát is tud lenni. Szóval bunkók vagyunk egymással de amikor bajban vagyok akkor szó nélkül segít. Miközben ezen gondolkodtam akaratom ellenére elmosolyodtam.
-Na mi van?-kérdezte. Csak megráztam a fejem és oda mentem a tv-hez.  Valami unalmas szappanoperát adtak. Eszembe jutott hogy mit mondotta szobámba.
-És hova kell menünk?-kérdeztem. Eléggé érdekelt.
-Me...-és valami félbe szakította. Csörgött a telefonom. Mind ketten a hang irányába néztünk,utána egymásra. Dakota megindult erre én is. Tudtam ebből csak egy ember jöhet ki nyertesül. Mégpedig én!
Sajna előbb ért oda mint én.
-Halló?-szólt bele. Neki ugrottam és kicsavartam a kezéből,de elvesztette az egyensúlyát így eldőltünk. Hangos puffanással értünk földet.
-Hahóó-kiabált valaki a telefonból. Ekkor észbe kaptam és gyorsan bele szóltam.
-Igen?
-Mi folyik ott?-kérdezte egy ismerős hang.
-Semmi csak elestem-improvizáltam gyorsan. Azt nem mondhattam hogy Dakotán ülök! Az fura.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan. Ekkor Dakota elvette a telefonom.
-Bocsi Zsófi nem ér rá! Majd felhív vagy mit'tom én!-azzal le tette a telefont és oda dobta a kanapéra.
-Na akkor hol tartottunk?-azzal megakart csókolni! Valaki csengettet,ezzel Dakotát megzavarták. Éljen! Kiszaladtam és megnéztem ki az. Castiel jött,nagyon idegesnek tűnt.
-Sziaa! Hogy vagy?-kérdeztem miközben ki nyitottam az ajtót. Nem is köszönt csak berontott és morgot valamit.
-Te ki a franc vagy?-kérdezte mérgesen Dakotától. Mivel Dakota nem tudta hogy Cast kicsoda nagyon rossz választ adott.
-Zsófi barátja-mondta vigyorogva. Én elfehéredtem,ez normális? Mondjuk rossz kérdés volt mert nem az,de meg akar halni? Castiel kérdőn nézett rám.
-Ööö..khm... Dakota! Kentin legjobb haverja és nem,nem a barátom csak itt van-adtam választ.
-Aha és mi történt akkor amikor hívtalak?-kérdezte. Na ez húzós,azt nem mondhatom hogy a telefonért volt a harc. De muszáj volt.
-Az! Csak annyi volt hogy a telefonért volt a harc,és a puffanás Dakota volt mert elveszítette az egyensúlyát mert ráugrottam,és sikerült kicsavarni a kezéből a telefont. Csak utána elvette és beleszólt és kinyomott.
Ismertettem vele a helyzetet. Castiel csak nézett és látszott rajta azon vacillál hogy leüsse a szőkét vagy ne.
Végül megnyugodott. Dakota fején még mindig ott volt az a idegesítő vigyora.
-És végül is miért zavartál meg?-kérdezte a szőke. Na ennek nincs ki a négy kereke! Cast értetlenül nézett rá. Erre csak folytatta.
-Épp benne voltunk valamiben!-fokozta tovább-Csak egy hajszál választott el attól hogy.....megcsókoljam!
Itt elpattant a húr! Castiel feje vörös volt a dühtől.
-MIIIII??????-ordította.
-Jól hallottad!-és még mindig vigyorgott.
-Nem! Gyere mennyünk fel!-ragatam meg Cast kezét és elrángattam. Felmentünk a szobámba és bezártam az ajtót.
-Mi történt?-kérdezte halkan de komoly hanggal.
-Ah.....már mondtam! Elestünk és pont rajta ültem és meg akart csókolni de te csengettél! Meg amúgy is nem is az esetem! Meg többször próbálkozott de sohasem sikerült neki! De tény még soha nem volt ilyen közel ahhoz hogy megcsókoljon-tanakodtam. Castiel megint olyan vörös volt mint a haja a dühtől.
-Ahha és meg vagy itt? Mert nem hagyom hogy egy ujjal is hozzád érjen ez a perverz disznó!-jelentette ki.
-Nyugi megvagyok azt nem tudom hol van Kentin. Mert amikor ott van soha nem szokott próbálkozni-mondtam. Ez után csönd volt. Mind ketten gondolkoztunk.
Végül is jól telt a délutánom. Csak én és Cast. Mivel nem akartunk lemenni így csak a gépemen tudtunk filmet nézni. Néztünk horrort,vígjátékot,romantikus(Castiel nagyon tiltakozott ellene,de én győztem!)filmeket.
-Na azt hiszem nekem mennem kell!-mondta végül a film végénél. Leállítottam és fel keltem nyújtózkodni.
-Ne,ne menny el!-kérleltem. Tényleg semmi kedvem sincs Dakotával tölteni az estét.
-Bocs,de valaki vár otthon!-mentegetőzött. Itt meglepődtem,nem is tudtam hogy valaki lakik nála.
-Tényleg? Ki?-kérdeztem.
-Démon! A kutyám,neki is enni kell valamit-erre elmosolyodtam. Elképzeltem milyen lenne az hogy Démon megenné Dakotát. Végül is rossz ötlet volt mert eszembe jutott az a film amit néztünk és elsápadtam.
-Mi a baj?-váltott aggódóra.
-Semmi! Csak eszembe jutott az hogy milyen lenne ha megenné Dakotát Démon-válaszoltam.
-Naa,azért nem akarom azt hogy meghaljon Démon!-rázta a fejét komolyan. Erre csak elmosolyodtam.
-Hát akkor szia!-köszöntem el tőle szomorúan. Ki kísértem,utána leültem tv-t nézni.
-Na mi van? Elüldözted?-kérdezte Dakota nagyképűen. Egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom. Mivel a zsebembe volt így nem tudta fel venni helyettem.
-Igen?-kérdeztem.
-Szia! Kentin vagyok! Csak azért hívlak hogy ma nem megyek haza,és lehet hogy egy ideig nem fogok-ez remek! Nem is hiányzott más mint ez!-Remélem Dakota féken tartja magát!-jegyezte meg.
-Nee,addig itt lesz ő is?-nem hittem a fülemnek!
-Igen,azért küldtem hogy vigyázzon rád!-felelte hangosan,bár nem tudom miért ordibált-Bár nem kellet volna!-gondolkodott el megint-Most mennem kell,szia! Ja remélem vigyáz rád Castiel! Szia!-és letette a telefont. Csak meredtem magam elé és próbáltam megérteni azt amit mondott.
-Na ki volt az?-zavart meg valaki.
-Csak Kentin,de mondta hogy miért kellet elmennie?-kérdeztem Dakotát. Csak megrázta a fejét. Aztán eszembe jutott az hogy holnap vasárnap!
-Jesszusom!-mondtam halkan. Nem is írtam meg a házim!
-Mi van?-kapta felém hirtelen a fejét. Nem válaszoltam csak felrohantam és elkezdtem előszedni a könyveimet.
-Lássuk csak miből volt házi-motyogtam magamba. Hallottam hogy valaki trappol fel a lépcsőn.
-Nahát nahát valaki nem írt házit?-kérdezte gúnyosan a hang.
-Most nem vagyok kíváncsi a hülye beszólásaidra!-zártam le röviden. Vagyis csak akartam.
-Adjad majd megcsinálom!-szólt rám egy idő múlva Dakota. Hitetlenkedve néztem fel az irodalom könyvemből.
-Na ne! Ez csak egy rossz vicc nem? Tudtommal te sík hülye vagy!-néztem rá meglepődve.
-Kösz-nézett rám kedvesen-Amúgy nem vagyok hülye......na megcsinálom nézni is rossz ahogy szerencsétlenkedsz!-aztán ellökött onnan és pikk-pakk megírta az összes házim. Kb. egy óra elteltével megtörtem a csendet.
-Köszi!-néztem rá hálásan.
-Tudom nélkülem nem ment volna!-nagyzolt. Fintorogtam egyet.
-Na és mentem fürödni!-álltam fel. Gyorsan ő is felpattant.
-Abban is segítsek?-kérdezte és felém villantotta azt a csajozós mosolyát.
-Nem! Azt megoldom egyedül-zártam le gyorsan a beszélgetésünket.
Bementem a fürdőbe és gondosan bezártam az ajtót. Nagyon jól esett a zuhanyzás,felkaptam magamra a pizsim és rohantam a szobámba. Nem akartam hogy meglásson,na nem azért mert ciki a pizsim. Csak egy rövid melegítő gatya meg egy póló. Has póló. Ha beindul akkor nehezen lehet leállítani. Szóval megelőztem ezt és berohantam a szobámba. Bezártam az ajtót  és beugrottam az ágyba. És aludtam is.