28. A nagy feladat

Semmit sem láttam. Vagyis de! Minden fekete volt! Aztán képek ugrottak be.
1.kép: Két kisgyerek volt rajta. Mind kettő fiú,vörös hajjal. Kicsit hasonlított Castielre az egyik fiú.
Nagyon aranyosak voltak együtt.
2.kép: Megint két kisgyerek volt rajta. Egyik lány másik fú. Talán én lehettem az és Jack.
3.kép: Határozottan tudom hogy én voltam rajta az egyik ember. A másikat nem ismertem fel. De jobb is! Mert az a valaki megcsókolt!
Miután a képek eltűntek megint maradt a sötétség. Nem tudom meddig volt sötét. Hirtelen valami nagyon erős fehér fényt láttam. Csak egy csíkban,utána elkezdett terjedni. Hallottam hogy valaki azt kiabálja hogy: Fölébredt,fölébredt! Nyitogattam a szemeimet. Egy ápolónő nézett rám. Egy pillanatra nem tudtam hol vagyok,aztán eszembe jutott. Kórházban,mert elájultam. De miért nincs itt senki? Na mindegy! Nem foglalkoztam vele. Az ápoló nő már nem volt ott. Eltűnt. Láttam a táskámat az éjjeli szekrényemen,így feltápászkodtam és megpróbáltam megszerezni a táskám. Megvan,kihalásztam a táskámból a telefonom és megnéztem. 30 nem fogadott hívás Castieltől,10 SMS ugyan úgy Castieltől,20 nem fogadott hívás Kentintől.
Miután ezt megnéztem csekkoltam az SMS amit kaptam. Castiel csak azt írta meg hogy "sajnálja" meg "nem volt más választása Deborah-val kapcsolatban" ezt higgyem is el! Miközben ezeket nézegettem kopogtak az ajtómon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy hang.
-Igen!-mondtam. Bejött egy viszonylag fiatal férfi,és levette a ballon kabátját. Közben megtudtam nézni az arcát. Fekete haj,szürke szemek,kb. 180-85 magas lehetett. Leült egy székre.
-Tudja mibe keveredett?-kérdezte komoly képpel az arcán.
-Nem!-és megráztam a fejem. Kicsit megijedtem.
-Nos rendben! Úgy látom Ön teljesen tudatlan ebből a szempontból!-nézett rám egy enyhe mosollyal az arcán,aztán folytatta-Ugye tudott arról hogy Kentint mire kérték fel az utóbbi időben?-kérdezett megint. Csak megráztam a fejem.
-Gondoltam! Nos Kentint felkértük arra hogy épüljön be egy maffia szervezethez! Minden jól mükődött amig meg nem jelent egy bizonyos személy-mesélte. Csak nagyokat bólogattam.
-És ki volt az?-kérdezősködtem?
-Jack,Jack Maddox! Kentin lebukott és nem tudjuk hol van! Itt jön Ön a képbe! Az lenne a feladata hogy........-nem hagytam hogy befejezze.
-Igen Castielel jöjjek össze megint!-mordultam föl.
-Hmmm.....nos igen! Tudjuk hogy miért ment zátonyra a kapcsolatuk,mert Deborah egy vezérnek a lánya volt,így kitalálták hogy Castiel vele jöjjön össze! Ha szabad így beszélnem-mondta ki a szavakat,olyan furcsán hangzottak a szájából.
-Rendben,de csak ha tudok segíteni ezzel Kentinnek!-adtam be a derekamat végül. Miután ez megtörtén a férfi elment,én pedig itt maradtam a kérdéseimmel. Végül arra jutottam hogy ez vicces lesz!

27. Van egy testvérem?!

Az ajtóban egy fiú állat. Nem ismertem de olyan lett volna ha igen. Emlékeztettet valakire,csak tudnám kire.
Ahogy láttam ő is rendesen megbámult engem. Kicsit zavarba hozott vele. Mivel sokat álltam az ajtóban,így Lysander oda jött hozzám.
-Te mit keresel itt?-kérdezte gorombán a fiú. Nem értettem ezt az ellenséges hangnemet.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-vágott vissza Lysander. Egy ideig farkas szemeztek,utána felém néztek. Lys átkarolt,ezt nem értettem. A fiú csak forgatta a szemeit.
-Akkor bejöhetek?-kérdezte fagyoskodva az idegen.
-Öööö.........ha nem gond hogy hívnak téged?-kérdeztem félve. Ha az embernek ilyenkor vendége jön akkor illene tudnia hogy hívják a vendéget.
-Nem tudod hogy hívnak?-akadt ki teljesen. Nem értettem miért-Te mit csináltál vele?-förmed Lysanderre.
Csak mosolygott a mellettem álló heterókróm(eltérő szemszínű). A fiú nekirontott Lysandernek és elkezdte püfölni.
-Álljatok le!-kiáltottam el magam-Te! Ha lennél oly szíves elmondod a neved!-keltem ki magamból teljesen.
-A nevem Jack Maddox a testvéred vagyok-mondta ki-És ez a barom aki melletted áll az egy maffia vezér!
-mondta meg nekem az igazat. Csak nagyokat néztem,nekem testvérem????? Nem,csak vicc.
-Okééé hol a kandi kamera?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez nem vicc!-nézett rám komolyan Jack.
-Jó,akkor ezt megbeszéljük. De nem itt-mondta hosszú hallgatás után Lysander. Majd becsukta az ajtót,leültettet a kanapéra és várt.
-Nekem sosem volt testvérem!-jelentettem ki halál komolyan. Anyám kiskoromban meghalt,apám lassan fél éve halt meg.
-De volt! Te előbb születtél mint én,kb. egy és fél év van köztünk. Én a nagyihoz kerültem mert jöttél te. Régebben sokat voltunk együtt,utána valami történt-fejezte be a mesélést. Legalábbis azt hittem-És mit keres itt ő?-kérdezte-Ugye tudod hogy életveszélyben vagy? Ez egy bünőző!-ordibált rám. Majd megfogta a kezem és elhúzott onnan.
-1. Először is engedj el!
 2. Igen tudom,már elég régóta tudom Lysander "foglalkozását"-mutogattam idéző jelet a levegőben.
-És honnan tudod?-kérdezte idegesen. Lysander rám nézett csak egy aprót biccentett,jelezvén mondjam el.
-Háááát......-kezdtem félve. De Lysander közbevágott.
-Castielel ismerték egymást-jelentette ki,olyan könnyen mintha azt közölné ,hogy esik az eső.
-MIII????-ordibált.
-Azért az "ismertük egymás" szó elég gyenge kifejezés!-dörmögtem az orrom alá. Csak arra nem gondoltam hogy ezt Jack is hallja.
-Hogy hogy gyenge?-kérdezte tőlem.
-Csak annyit hogy........szerelmes voltam/vagyok belé.....Vagy nem tudom!-néztem fel rá. Nem tudom mit érzek iránta. Zavarosak a dolgok. Szeretem vagy nem szeretem?
-Castielbe??? -üvöltött megint,nem tudom miért nem tudja felfogni először amit mondok!
-Igen!-néztem rá.
-És akkor ezzel a barommal mi van?-mutatott Lys felé. Aki nem nézte jó szemmel hogy "lebarmozzák".
-Csak át jött beszélgetni. És veled mi van? Te is a maffiának dolgozol?-kérdeztem egyhangúan.
-Igen.......Nem volt más választásom!-mondta.
-De miért nem?-kérdezgettem.
-Csak!-mordult rám. Hát jó,úgy döntöttem felmegyek aludni mivel lefárasztottak.
-Na akkor én megyek!-jelentettem ki. Felálltam a kanapéról és mentem volna ha valaki vissza nem ránt engem. Csak az a valaki nem számolt azzal hogy elesek a saját lábamba. Nem tudom hogy de valahogy bevertem a fejem,és minden elsötétült.
-Vááááááááá-kiabáltam és kész. Minden feketében úszott.

26. Valentin napi káosz

Még egy ideig merengtem magamban,aztán rá jöttem hogy haza kéne mennem. Úgy terveztem,hogy öt perc alatt haza érek de ez nem jött össze. A padon legalább öt percet ücsörögtem és bámultam ki a fejemből,plusz csiga tempóban mentem haza,így három negyed négyre otthon voltam. Mivel eltiltottak a sulitól,csak unatkoztam. Felmentem a szobámba és fölkaptam a laptopomat és levittem. Leültem a kanapéra és felmentem Facebook-ra. Kb. tíz perce lehettem fenn,de mindenki rám írt miután rájöttek arra hogy online vagyok. Remek!
Rosa White: Miiiiii volt ez a jelent???????? Hol voltál ma?????
Zsófi:Semmi,semmi!!!!!! Holnap nem megyek://// 
Még egy ablak,kicsit dühös lettem.
Castiel Rain:Mi a fészkes fenét műveltél????????
Zsófi:SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!!!!!HAGYJÁL BÉKÉN!!!!!!!!!! 
Védje a kis r******t!!!!!! Még Armin sem hagyott nyugton!
Armin Johnson: Fhuuuuu hallod grat!!!!! ügyi voltál!!!! 
Leesett állal olvastam el,nem hiszem el! Ez komoly? Nah mindegy! Inkább  kilépek. Miközben kapcsoltam ki a laptopom,halk rezgésre lettem figyelmes. A telefonom volt. Ismeretlen szám hívott. Már felkészültem arra hogy megmondjam,nem akarok semilyen biztosítást kötni,sem elutazni....stb.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zsófi!-köszönt egy kellemes hang. Hirtelen megijedtem,nem tudtam honnan tudja a nevem.
-Öööö....sz-szia!-köszöntem bátortalanul.
-Ugye tudod ki vagyok?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Hááááááát-nyújtottam el-Nem igazán!-a kellem hang csak felnevetett.
-Lysander vagyok!-mondta még mindig nevetve. Kicsit megkönnyebbültem!
-Huuuh-sóhajtottam.
-És beengedsz?-kérdezte.
-Öööööö persze!-kinyomtam a telefont és rohantam ajtót nyitni. Amikor kinyitottam,tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem tudom miért. Csak ott állt,felemás szemek,szürkés-fehér hajjal,és a viktoriánus kort idéző ruháival. Rá néztem és elpirultam. Éreztem ahogy elkezd hevesen verni a szívem,csak reménykedtem abban hogy nem hallja meg.
-Gy-gyere be!-invitáltam be a bambulásom után. Nagyon zavarban voltam. Lysander megállt elöttem és mélyen a szemembe nézett. Csak néztük egymást.
-Mi-miért jöttél?-kérdeztem zavartan,és félre pillantottam.
-Szeretnék neked mondani valamit!-suttogta halkan. Rá néztem,kicsit vörös volt ő is.
-M-mit?-dadogtam.
-Zsófi!-gyengéden megfogta az államat és felemelte a fejem,úgy hogy csak rá tudjak nézni-Én azt hiszem szerelmes vagyok beléd!-jelentette ki. Azt hiszem még hevesebben kezdett el verni a szívem.
-Hülye vagyok!-jelentette ki-Nem hiszem hanem tudom!-mondta halkan. Most hogy tudom hogy nem hiszi hanem tudja fülig vörösen pompáztam. Lysander kicsit közelebb húzott magához,csak egy centi volt köztünk,hezitált,végül döntött. Mint a parkban,ismét gyengéden megcsókolt. Lágyan értek össze az ajkaink.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről,úgy vert. Nagyon féltem,mi van ha álom? Vagy csak szórakozik velem? Aztán az egyik mélyen elnyomott részem ordibált,hisz én szeretem Castielt,vagy nem? Úgy érzem most megcsalom Castielt,de szeretem Lysander! Most mit tegyek? Miközben ezeken elgondolkoztam véget ért a csókunk. Megint berregett a telefonom. Meg néztem mi az. SMS kaptam Castieltől(?).
Drága Zsófi! 
Én azt hiszem hibáztam egy nagyot! Hogy mit? Hagytalak elmenni. Sajnálom! Nagyon! Deborah csak a hírnévért volt velem,nem szeretett engem. Bár én szerettem őt? Nem,csak.........nem tudom. Valami miatt vele voltam. Sajnálom!
Most komolyan? Ennyi?? Egy SMS és le van rendezve????
-Mi a baj?-kérdezte Lysander nyugtató hangon. Nem akartam vele terhelni így nem mondtam ek mit írt Castiel nekem.
-Semmi-mosolyogtam.
-Tudod én nem szeretem az ilyen dolgokat.de amikor megláttam tudtam hogy tetszeni fog neked!-mondta és a zsebéből elő húzott egy pici dobozkát és felém tartotta. Ki vettem  a kezéből és megnéztem. Egy arany nyakláncot adott egy cica fejjel.(persze nem igazi fejjel).
-Köszönöm!-és a nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Remélem tetszik-mondta félve.
-Nem nem tetszik....Hanem imádom!!-és megint ráugrottam. Eltolt magátol és most ő ölelt meg engem.
Leültünk a kanapéra,és nagyon sokat beszélgettünk. Egyszer csak megint csengettek. Ki nyitottam az ajtót és ledermedtem. Az ajtóban...............