26. Valentin napi káosz

Még egy ideig merengtem magamban,aztán rá jöttem hogy haza kéne mennem. Úgy terveztem,hogy öt perc alatt haza érek de ez nem jött össze. A padon legalább öt percet ücsörögtem és bámultam ki a fejemből,plusz csiga tempóban mentem haza,így három negyed négyre otthon voltam. Mivel eltiltottak a sulitól,csak unatkoztam. Felmentem a szobámba és fölkaptam a laptopomat és levittem. Leültem a kanapéra és felmentem Facebook-ra. Kb. tíz perce lehettem fenn,de mindenki rám írt miután rájöttek arra hogy online vagyok. Remek!
Rosa White: Miiiiii volt ez a jelent???????? Hol voltál ma?????
Zsófi:Semmi,semmi!!!!!! Holnap nem megyek://// 
Még egy ablak,kicsit dühös lettem.
Castiel Rain:Mi a fészkes fenét műveltél????????
Zsófi:SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!!!!!HAGYJÁL BÉKÉN!!!!!!!!!! 
Védje a kis r******t!!!!!! Még Armin sem hagyott nyugton!
Armin Johnson: Fhuuuuu hallod grat!!!!! ügyi voltál!!!! 
Leesett állal olvastam el,nem hiszem el! Ez komoly? Nah mindegy! Inkább  kilépek. Miközben kapcsoltam ki a laptopom,halk rezgésre lettem figyelmes. A telefonom volt. Ismeretlen szám hívott. Már felkészültem arra hogy megmondjam,nem akarok semilyen biztosítást kötni,sem elutazni....stb.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zsófi!-köszönt egy kellemes hang. Hirtelen megijedtem,nem tudtam honnan tudja a nevem.
-Öööö....sz-szia!-köszöntem bátortalanul.
-Ugye tudod ki vagyok?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Hááááááát-nyújtottam el-Nem igazán!-a kellem hang csak felnevetett.
-Lysander vagyok!-mondta még mindig nevetve. Kicsit megkönnyebbültem!
-Huuuh-sóhajtottam.
-És beengedsz?-kérdezte.
-Öööööö persze!-kinyomtam a telefont és rohantam ajtót nyitni. Amikor kinyitottam,tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem tudom miért. Csak ott állt,felemás szemek,szürkés-fehér hajjal,és a viktoriánus kort idéző ruháival. Rá néztem és elpirultam. Éreztem ahogy elkezd hevesen verni a szívem,csak reménykedtem abban hogy nem hallja meg.
-Gy-gyere be!-invitáltam be a bambulásom után. Nagyon zavarban voltam. Lysander megállt elöttem és mélyen a szemembe nézett. Csak néztük egymást.
-Mi-miért jöttél?-kérdeztem zavartan,és félre pillantottam.
-Szeretnék neked mondani valamit!-suttogta halkan. Rá néztem,kicsit vörös volt ő is.
-M-mit?-dadogtam.
-Zsófi!-gyengéden megfogta az államat és felemelte a fejem,úgy hogy csak rá tudjak nézni-Én azt hiszem szerelmes vagyok beléd!-jelentette ki. Azt hiszem még hevesebben kezdett el verni a szívem.
-Hülye vagyok!-jelentette ki-Nem hiszem hanem tudom!-mondta halkan. Most hogy tudom hogy nem hiszi hanem tudja fülig vörösen pompáztam. Lysander kicsit közelebb húzott magához,csak egy centi volt köztünk,hezitált,végül döntött. Mint a parkban,ismét gyengéden megcsókolt. Lágyan értek össze az ajkaink.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről,úgy vert. Nagyon féltem,mi van ha álom? Vagy csak szórakozik velem? Aztán az egyik mélyen elnyomott részem ordibált,hisz én szeretem Castielt,vagy nem? Úgy érzem most megcsalom Castielt,de szeretem Lysander! Most mit tegyek? Miközben ezeken elgondolkoztam véget ért a csókunk. Megint berregett a telefonom. Meg néztem mi az. SMS kaptam Castieltől(?).
Drága Zsófi! 
Én azt hiszem hibáztam egy nagyot! Hogy mit? Hagytalak elmenni. Sajnálom! Nagyon! Deborah csak a hírnévért volt velem,nem szeretett engem. Bár én szerettem őt? Nem,csak.........nem tudom. Valami miatt vele voltam. Sajnálom!
Most komolyan? Ennyi?? Egy SMS és le van rendezve????
-Mi a baj?-kérdezte Lysander nyugtató hangon. Nem akartam vele terhelni így nem mondtam ek mit írt Castiel nekem.
-Semmi-mosolyogtam.
-Tudod én nem szeretem az ilyen dolgokat.de amikor megláttam tudtam hogy tetszeni fog neked!-mondta és a zsebéből elő húzott egy pici dobozkát és felém tartotta. Ki vettem  a kezéből és megnéztem. Egy arany nyakláncot adott egy cica fejjel.(persze nem igazi fejjel).
-Köszönöm!-és a nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Remélem tetszik-mondta félve.
-Nem nem tetszik....Hanem imádom!!-és megint ráugrottam. Eltolt magátol és most ő ölelt meg engem.
Leültünk a kanapéra,és nagyon sokat beszélgettünk. Egyszer csak megint csengettek. Ki nyitottam az ajtót és ledermedtem. Az ajtóban...............