Reggel 07:00. Alig aludtam csak azon járt az eszem elmondjam-e Castielnek a Deborah-s ügyet. Nem mondom,de elmondom,nem mondom,de elmondom. Ezzel elvoltam egy darabig,végül arra jutottam hogy nem mondom el. Eközben felöltöztem,utána letrappoltam a lépcsőn,és vettem fel a kabátom,csizmám sapim.
Mivel kicsit elidőztem fenn,így már Dakota készen volt. Gyorsan felszálltunk a motorra,és már ott is voltunk.
Dakotának volt még egy kis dolga,én pedig úgy döntöttem hogy addig az udvaron leszek. Békésen zenét hallgatok,és élvezem a napsütést. Hát ez nem jött össze! Valaki eltakarta a napot,és ki volt az? Naná hogy Amber,és hű csatlósai plusz Deborah. Remek!
-Arrébb mennétek? Kösz!-mondtam csukott szemmel. És hogy honnan tudom? Egyszerű megérzés.
-És ha nem? Na akkor mi lesz?-kérdezte Deborah és röhögve kitépte a fülemből a fülhallgatómat.
-Na ezt nem kellet volna!-nyitottam ki a szemeimet mérgesen. Deborah és Amber röhögött. Nekem pedig felment a pumpa! Nagyon! Nem bírtam magammal és neki estem a pici Deb-nek! Megtéptem,meg vertem!
Muhahahahha! Ezt a kis kitörésemet az igazgató nő és Castiel zavarta meg.
-Maga még is mit csinál?!-ordibált rám a diri. Csak felnéztem rá és ördögien vigyorogtam,tuti pszichopatának néztek,de cseppet sem zavart. Castiel reakcióját nem tudtam hova tenni,csak mosolygott rajtam.
-Azonnal szálljon le Deborah-ról! Még megfojtja!-rivallt rám az igazgató. Mert éppen úgy ültem rajta,hogy a nyakánál. De én nem fejeztem be! Látni akartam ahogy szenved! Nem tudom miért,csak kijött rajtam minden. Az hogy Deborah tönkre tettem az életem,összetörték a szívem,Castielt csak át veri......stb. Megérdemli! Miközben ezen elgondolkoztam,arra lettem figyelmes hogy mind a két karromnál fogva huzigálnak. Valahogy leszedtek Deborah-ról. Nem csináltam semmit,csak megpróbáltam felfogni azt hogy mit tettem. Annak a súlyát,hogy tuti kirúgnak a suliból,mindenki kerülni fogy(bár ezt túl élem),pszichopatának gondolnak,és hogy a szüleim ha megtudnák mit tettem szomorúak lennének,főleg Kentin! Nem akartam megbánni,de mégis sajnáltam Deboraht. Nem tudom miért,hisz szívemből utálom. Mi közeben ezen gondolkodtam,bekisértek az igazgatói irodába. Nem tudom miért kisérgetnek,hisz nagylány vagyok! De megértem őket,ha én is egy ilyen csajt látnék akkor én is félnék tőle.
-Maga mit képzelt magáról? Meg akarta ölni az egyik tanulónkat!-már megint ez az ordibálás. Etől falnak megyek!
-Igazából én sem tudom...-motyogtam. Az igazgató rám nézett,és levonta a következtetést. Gondolom azon járt az esze hogy egy közveszélyes emberrel van most egy szobába.....stb.
-Értem.......nos igazgatói...mit beszélek én itt! Nem ezt érdemli! Nevelőtestületi megrovásban részesítem,továbbá holnap ne jöjjön iskolába! Ma meg holnap nem akarom meglátni!-lesütött szemmel hallgattam végig mit kapok ezért. Meg érdemlem. Talán túl hevesek voltak az érzéseim. Mikor ki léptem az igazgatóiból mindenki engem nézett. Ki düledt szemek láttam mindenhol,csak engem bámultak. Végig mentem a folyóson,mindenki utat engedett,kimentem a suliból. Nem haza indultam hanem a parkba. Nem volt kedvem haza menni. Leültem a padra és néztem ki a fejemből. Vég vettem hogy mi történt velem az elmúlt harminc percben. Végül arra jutottam hogy teljesen becsavarodtam.
-Szia Zsófi!-köszönt rám hirtelen Lysander. Nem tudom hogy került ide de nem is érdekelt.
-Szia!-köszöntem vissza egyhangúan. Nem nagy kedvem volt beszélgetni,senkivel.
-Láttam mit csináltál! Csak gratulálni tudok!-mondta őszinte mosollyal az arcán. Ezt nem értem!
-Mi? De miért? Majdnem megöltem egy embert!-értetlenkedtem.
-Csak.....tudod.....mindegy-motyogta. És elpirult. Olyan aranyos volt. Oké,még is mi a francokat beszélek én?
-Ahha.....és hány éves vagy?-kérdeztem,aztán hirtelen éreztem ahogy elönti a pír a fejemet-Csak...izé ne vedd tolakodásnak csak érdekel-mentegetőztem. Ő is elpirult. Hmm...egész cuki.
-Hááát.......18 éves vagyok....és te mennyi?-kérdezte meg. Tiszta vörös volt a feje,de szerintem nekem is.
-Én...ööö......16 éves....-mondtam vörös fejjel-És....ööö...melyik iskolába jársz?
-Én nem járok suliba. De neked nem kéne ott lenni?-kérdezett vissza.
-Nem,el tiltottak a sulitól-itt lesütöttem a szemem. Kicsit kényes téma.
-Ahha...és melyik suliba jársz? Amikor nem vagy eltiltva onnan?-viccelődött kedvesen.
-A Sweet Amoris-ba járok........Eszembe jutott valami!
-Mi az?
-Az ha te is oda járnál suliba! Na?-néztem rá félve,nem tudtam mit fogy reagálni.
-Nem is tudom!
-Legalább nem lennék egyedül!-motyogtam könnyes szemmel. Kicsit rosszul esett az,hogy sohatöbbé nem lesznek a gimibe barátaim.
-Naa! Nem szabad sírni!-mondta kedvesen és átölelt!!!!!!!!!!! Biztonságban éreztem magamat a kezeiben! Tuti rák vörös volt a fejem de nem érdekelt! Csak az számított hogy ott van velem.
Miután elengedtük egymást Lysander mélyen a szemebe nézett. Láttam rajta hogy hezitál. Végül eldöntötte mit akar. Gyengéden megfogta az állam és magához húzott. És megcsókolt. Gyengéden megcsókolt. Végül csak azt éreztem hogy valaki elhúzza tőlem erősen. Ki volt az aki ezt tette?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése