-Szia!-néztem Dakotára könnyes szemekkel. Nem mondott semmit csak beengedett. Én csak felmentem a szobámba és beültem a kádba. Ez megnyugtatott. Igazából nem tudtam rá nagyon dühös lenni,csak azt nem értettem miért? Nem tudom miért így kellett megtudnom. Fájt amit tett de......miért????
Ránéztem az órámra. Legnagyobb sajnálatomra 01:00 mutatott. Ideje aludnom! Csak bedőltem az ágyamba és bealudtam.
*Másnap*
Reggel 07:00. Nem akarok fel kelni! Inkább kések az első óráról! Mivel ez állt a szándékomban nem számítottam arra hogy valaki ezt nem engedi.
-Keljél fel te lusta disznóóóóó!!!! Hallod!? Elfogsz késni!!-ordibált velem a Dakota. Ezt rosszul tette! Nagyon rosszul! Fejemre húztam a takarót és az alól kiabáltam ki:
-Neeeeem! Én aludni akarok és kész!-makacsoltam meg magamat. Tudni kell rólam hogy amit eldöntök az akkor úgy is lesz.
-Hát akkor muszáj ezt megtennem...-morogta Dakota. Nem tudtam mit forgat a fejében,de azért még jobban a fejemre húztam a takarót
-Wáááááá!!!-üvöltöttem. Dakota legurított az ágyról!
-Ha nem kelsz fel nekem úgy is jó!-mondta ki. Hallottam a lépteit,egyre közeledett. Inkább gyorsan felpattantam.
-Na,fenn vagyok!-mondtam ki-Most már kimehetsz!-utasítottam. Dakota csak elmosolyodott. Tudtam hogy nem fog ki menni. Így én mentem ki,a fürdőszobába. Gondosan magamra zártam az ajtót és felöltöztem.
-Hallod késni fogunk-mondta nyugodtan. Mivel úgy is az volt a tervem hogy kések legalább az első óráról így nem nagyon izgattam magam,máson igen.
-És hogyhogy fogunk?-nyomtam meg a szó végét. Nem értettem a többes számot.
-Hát veled járok egy suliba. De lehet hogy mondtam már-emlékezett vissza. Engem ez nem nagyon érdekelt hogy mondta volna. Csak az hogy miért jár velem egy suliba!
-Na most mi a baj?-kérdezte. Mondjuk mi is? Á meg van!
-Mondjuk az hogy az egész iskola azt hiszi mindenkivel jártam?-vágtam a fejéhez dühösen-Hát ha végig gondoljuk akkor tényleg nincs vele gond!-rángattam a vállam mérgesen.
-Ha végeztél a dühöngéssel akkor indulhatnánk is-mondta nyugodtan. Csak bólintottam.
És elindultunk. Bezártam az ajtót és a park felé kezdtem indulni amikor Dakota elkapta a csuklóm.
-Nem megyünk egy kicsit gyorsabban?-kérdezte egy szerinte "ellenállhatatlan" mosollyal az arcán. És elkezdett húzni egy motorhoz. Kezembe nyomott egy bukósisakot és indulhattunk is. Felszálltam a motorjára, mondta hogy karoljam át a derekát nehogy leesek. Csak egyet pislogtam és máris ott voltunk a sulinál.
-Na jó volt?-kérdezte miközben levette a bukóját. Én is elkezdtem levenni a sisakot és elmosolyodtam.
Remélem ezt igennek vette. Mert nagyon jó volt. Egyszer csak hangokat hallottam. Utána kirobogott az igazgatónő,elég mérges volt.
-Maguk mégis mit képzelnek?-ordibált ránk-Csak akkor jönnek be amikor kedvük tartja? És főleg maga!
mutatott rá Dakotára-Magának ma lenne az első napja,és így kezdi az itteni tanulmányait! Ez hallatlan!-még nem fejezte be,pedig már kicsődült az egész iskola hogy mi ez az ordibálás-Emiatt mind a ketten büntetést kapnak!-fejezte be a prédikációt. Miután befejezte sarkon fordult és elviharzott. Csak álltunk ott és bámultunk ki a fejünkből. A pillanatnyi csendet egy beszólás zavarta meg:
-Ááá vége van a balhénak!-kiáltott fel valaki a tömegből. Lassan kezdett feloszlani a tömeg,csak Amber-ék maradtak ott és közelebb jöttek. Persze hogy kiszúrták a mellettem álldogáló fiút.
-Dakota-súgtam neki-Nekem nehogy össze jöjj vagy mit'tom én. Csak ne Ambert!-suttogtam neki. Csak mosolyogva bólintott. És úgy tett mintha az előbbi dolog nem történt meg. Elvette tőlem a bukót és eldugta a motor ülése alatt. Mellém lépett és együtt elindultunk a második órára.
-Zsófii-vinnyogta Amber. Hátra néztem hogy mit akar.
-Hah,gondoltam hogy egyszer lepasszol Castiel,és észhez tér-mondta gúnyosan Amber. Aztán Lisa megszólalt:
-Te meg pedig egy nagy ribanc vagy!-kiabálta. Nekem csak leesett az állam. Már szólni akartam de valaki megelőzött.
-Ugyan!-és elmosolyodott Dakota-Ha Zsó az akkor te mi vagy? Szerintem menjél ki a sarokra,ott tuti valaki megfogja hallgatni hogy mit mondasz. De mi nem érünk rá!-égette be. Aztán sarkon fordult és engem elhúzott onnan. Beléptünk az osztályba és minden szempár ránk szegeződött. Enyhén zavarba voltam,Dakotára pillantottam,hogy reagált rá,csak mosolygott. Hát jó neki! Én még mindig az előbbi beszédünkön gondolkodtam amit Amber-el és Lisa-val beszéltünk. Armin zökkentett ki a gondolataimból.
-Szia! Hogy vagy? Mit csináltál?-árasztott el a kérdéseivel. Mindegyikre válaszoltam csak pár dolgot hagytam ki,pl.hogy ki Lysander,Dimitri. De azt hogy Castiel megcsalt részletesen elmeséltem. Minden részletet,azt hogy mit éreztem. Bár amikor vissza gondoltam könny szökött a szemembe. Erre rögtön oda ugrott Dakota.
-Mit csináltál vele?-vonta kérdőre. Armin értetlenül nézett rám.
-Én semmit! De te ki a fene vagy?-kérdezte Dakotátol.
-Én? Az aki mindjárt behúz neked egyet!-válaszolta Dakota mérgesen.
-Naaa fiúk! Ne vesszetek össze!-kérleltem őket-Armin ő Dakota-mutattam a szöszire-Mivel Kentin nincs otthon ezért ő vigyáz rám. Dakota ő Armin-mutattam a fekete hajú barátomra-Mindeg velem szokott lenni,a legjobb barátom-mutattam be őket egymásnak. Dakota csak bólintott és elment. Azt mondjuk nem tudom hova mert kezdődött a második óra. Gondolom ment megkeresni Natanihelt. Rág hallottam róla! Kár hogy nem szoktunk beszélgetni. Töri volt a második óra,amit utálok szóval végig aludtam.
Szünetben kimentem az udvarra,bár ne tettem volna! Amit ott láttam az sokkoló volt!
Arminnal és Dakotával mentem ki,amikor kiléptem az udvarra vezető ajtón láttam ahogy az a csaj meg........
-Ha nem kelsz fel nekem úgy is jó!-mondta ki. Hallottam a lépteit,egyre közeledett. Inkább gyorsan felpattantam.
-Na,fenn vagyok!-mondtam ki-Most már kimehetsz!-utasítottam. Dakota csak elmosolyodott. Tudtam hogy nem fog ki menni. Így én mentem ki,a fürdőszobába. Gondosan magamra zártam az ajtót és felöltöztem.
-Hallod késni fogunk-mondta nyugodtan. Mivel úgy is az volt a tervem hogy kések legalább az első óráról így nem nagyon izgattam magam,máson igen.
-És hogyhogy fogunk?-nyomtam meg a szó végét. Nem értettem a többes számot.
-Hát veled járok egy suliba. De lehet hogy mondtam már-emlékezett vissza. Engem ez nem nagyon érdekelt hogy mondta volna. Csak az hogy miért jár velem egy suliba!
-Na most mi a baj?-kérdezte. Mondjuk mi is? Á meg van!
-Mondjuk az hogy az egész iskola azt hiszi mindenkivel jártam?-vágtam a fejéhez dühösen-Hát ha végig gondoljuk akkor tényleg nincs vele gond!-rángattam a vállam mérgesen.
-Ha végeztél a dühöngéssel akkor indulhatnánk is-mondta nyugodtan. Csak bólintottam.
És elindultunk. Bezártam az ajtót és a park felé kezdtem indulni amikor Dakota elkapta a csuklóm.
-Nem megyünk egy kicsit gyorsabban?-kérdezte egy szerinte "ellenállhatatlan" mosollyal az arcán. És elkezdett húzni egy motorhoz. Kezembe nyomott egy bukósisakot és indulhattunk is. Felszálltam a motorjára, mondta hogy karoljam át a derekát nehogy leesek. Csak egyet pislogtam és máris ott voltunk a sulinál.
-Na jó volt?-kérdezte miközben levette a bukóját. Én is elkezdtem levenni a sisakot és elmosolyodtam.
Remélem ezt igennek vette. Mert nagyon jó volt. Egyszer csak hangokat hallottam. Utána kirobogott az igazgatónő,elég mérges volt.
-Maguk mégis mit képzelnek?-ordibált ránk-Csak akkor jönnek be amikor kedvük tartja? És főleg maga!
mutatott rá Dakotára-Magának ma lenne az első napja,és így kezdi az itteni tanulmányait! Ez hallatlan!-még nem fejezte be,pedig már kicsődült az egész iskola hogy mi ez az ordibálás-Emiatt mind a ketten büntetést kapnak!-fejezte be a prédikációt. Miután befejezte sarkon fordult és elviharzott. Csak álltunk ott és bámultunk ki a fejünkből. A pillanatnyi csendet egy beszólás zavarta meg:
-Ááá vége van a balhénak!-kiáltott fel valaki a tömegből. Lassan kezdett feloszlani a tömeg,csak Amber-ék maradtak ott és közelebb jöttek. Persze hogy kiszúrták a mellettem álldogáló fiút.
-Dakota-súgtam neki-Nekem nehogy össze jöjj vagy mit'tom én. Csak ne Ambert!-suttogtam neki. Csak mosolyogva bólintott. És úgy tett mintha az előbbi dolog nem történt meg. Elvette tőlem a bukót és eldugta a motor ülése alatt. Mellém lépett és együtt elindultunk a második órára.
-Zsófii-vinnyogta Amber. Hátra néztem hogy mit akar.
-Hah,gondoltam hogy egyszer lepasszol Castiel,és észhez tér-mondta gúnyosan Amber. Aztán Lisa megszólalt:
-Te meg pedig egy nagy ribanc vagy!-kiabálta. Nekem csak leesett az állam. Már szólni akartam de valaki megelőzött.
-Ugyan!-és elmosolyodott Dakota-Ha Zsó az akkor te mi vagy? Szerintem menjél ki a sarokra,ott tuti valaki megfogja hallgatni hogy mit mondasz. De mi nem érünk rá!-égette be. Aztán sarkon fordult és engem elhúzott onnan. Beléptünk az osztályba és minden szempár ránk szegeződött. Enyhén zavarba voltam,Dakotára pillantottam,hogy reagált rá,csak mosolygott. Hát jó neki! Én még mindig az előbbi beszédünkön gondolkodtam amit Amber-el és Lisa-val beszéltünk. Armin zökkentett ki a gondolataimból.
-Szia! Hogy vagy? Mit csináltál?-árasztott el a kérdéseivel. Mindegyikre válaszoltam csak pár dolgot hagytam ki,pl.hogy ki Lysander,Dimitri. De azt hogy Castiel megcsalt részletesen elmeséltem. Minden részletet,azt hogy mit éreztem. Bár amikor vissza gondoltam könny szökött a szemembe. Erre rögtön oda ugrott Dakota.
-Mit csináltál vele?-vonta kérdőre. Armin értetlenül nézett rám.
-Én semmit! De te ki a fene vagy?-kérdezte Dakotátol.
-Én? Az aki mindjárt behúz neked egyet!-válaszolta Dakota mérgesen.
-Naaa fiúk! Ne vesszetek össze!-kérleltem őket-Armin ő Dakota-mutattam a szöszire-Mivel Kentin nincs otthon ezért ő vigyáz rám. Dakota ő Armin-mutattam a fekete hajú barátomra-Mindeg velem szokott lenni,a legjobb barátom-mutattam be őket egymásnak. Dakota csak bólintott és elment. Azt mondjuk nem tudom hova mert kezdődött a második óra. Gondolom ment megkeresni Natanihelt. Rág hallottam róla! Kár hogy nem szoktunk beszélgetni. Töri volt a második óra,amit utálok szóval végig aludtam.
Szünetben kimentem az udvarra,bár ne tettem volna! Amit ott láttam az sokkoló volt!
Arminnal és Dakotával mentem ki,amikor kiléptem az udvarra vezető ajtón láttam ahogy az a csaj meg........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése