8.rész A hír

-Igen?
-Jó estét! Ön Kovács Zsófia?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Igen! Miért?-kezdtem aggódni. Ugyan az mint anyánál.
-Az apukája meghalt-itt megállt bennem az ütő.
-Nem az nem lehet!-mondtam határozottan. Castiel rámnézett,tudta hogy valami baj van mivel a sírógörcs kerülgetett.
-De igen! Nagyon sajnálom
-Hol van most apu? Szeretném...látni-mondtam elfojtott hangon.
-A Szent Margit kórházban
-Értem! Megyek!-azonnal kinyomtam és siettem.
-Mi a baj?-kérdezte Cast. Nem mondtam semmit,csak kitört belőlem a keserves sírás. A fájdalom amit akkor éreztem. Mintha egy betöltetlen űr lenne. De nekem csak apu volt. Miért kellet elvenni tőlem?
Castiel odajött és megölelt.
-Meghalt!-suttogtam a fülébe. Nagyon fájt! Most mit csináljak? Nincs egy élő rokonom se! Mi lesz velem?
Mintha tudta volna Cast hogy mire gondolok. Csak ennyit mondott.
-Itt leszek neked!
-Köszönöm!..................Nem tudom be mennyek-nyögtem ki nagy nehezen.
-Persze! Muszáj hogy elbúcsúzz!-utasított.
Gyorsan össze pakoltam és mentünk a kórházba. A recepciós kérdezte hogy kit keresünk. Erre halkan mondtam hogy Kovács Lászlót,az apukámat. Bekísértek egy szobába.
-Már nem tudtuk megmenteni!-kezdte.
-Engem nem érdekel a körítés! Az érdekel mi történt!-mondtam idegesen. Eleget hallottam hogy: sajnálom tényleg nagyon sajnálom de nem tudtuk megmenteni! És hasonló szövegeket.
-Rendben. Az apukája ment volna át az úton,de egy kocsi elcsapta. Súlyos sérüléseket szenvedett és..-itt neki sem ment tovább a beszéd. Én meg csak elsírtam magam és csak sírtam. Annyira hogy belázasodtam és kiszáradtak a könnycsatornáim. Mondjuk ez nem semmi teljesítmény. De akkor nem érdekelt. Lassan haza kellet mennem,az orvos és Castiel is mondta hogy így nem lesz jó. Hívtunk egy taxit és haza vitettük magunkat. Felmentem a szobámba és leültem. Mindent végig gondoltam,most mi lesz így velem. Mivel még kiskorú vagyok kell egy gyám. Én senkit nem ismerek a családunkból! Csak azt tudom hogy apunak a testvérének a fia a legközelebbi rokonom. Azt se tudom hogy,hogy néz ki,mi a neve. A mély gondolatokat     egy halk kopogás zavarta meg.
-Gyere csak be!
-Köszi! Csak azért zavarlak mert valamit nem értek-kezdte Castiel.
-Igen?
-Hát nem úgy volt hogy apukád későig dolgozik?-ez még fel se merült bennem.
-De!
-Aha....És megkérdezhetem hogy.......öhm.......
-Anyukámat egy sikátorba két kés szúrással ölték meg-mondtam mert tudom hogy erre akart rákérdezni.
-Anyukád mivel foglalkozott?
-Ügyvéd volt. Most akart valakit örökre rács mögé juttatni. Egy híres maffia vezért-itt beugrott valami.
-Lehet........