23.rész Deborah

....ott falták egymást. Konkrétan majdnem hányingert kaptam! Rosszul voltam Castieltől! Azt hittem hogy ő más,de tévedtem!
-Zsófi minden rendben?-kérdezte Armin. Kedves hogy gondolt rám.
-Persze!-varázsoltam mosolyt az arcomra. Nem akartam megadni azt az örömöt Castielnek és csajának hogy ellőttük kezdek sírni,majd az lesz az otthoni programom.
Mivel kb. ebből állt a napom a suliba hogy vissza fogjam magam így nem nagyon történt említésre való dolog. Talán annyi hogy meg tudtam a csajnak a nevét. Deborah-nak hívják azt aki tönkre tette az életemet.  Mivel ő az új diák és pont a mi osztályunkba került így megtudtam egy-két dolgot. Kis r*banc,régen is ebbe a suliba járt,de megbukott és elköltözött,most pedig itt van és rontja a levegőt.
Amikor a húsz perces szünet volt akkor elkellet mennem Natanihelhez valamiért és akkor láttam meg a mappáját. Először nem is akartam megnézni,de utána úgy voltam vele,hogy ha tönkre tette az életem akkor ennyi jár nekem. Szóval ott olvastam el.   A,ikor indultunk Dakotával haza,akkor Castiel és Deboraht nyált cserélni. Legalábbis akkor fejezték be. Így hirtelen elkezdtem Dakotával beszékgetni és vigyorogtam mint a vadalma,és amikor felültem Dakota mögé szorosan átöleltem a derekát és a hátara hajtottam a fejem. Jó volt nézni Castiel vörös fejét,tényleg majdnem olyan vörös volt a feje mint a haja.
Mi után haza értünk bevonultam a szobámba és elkezdtem tanulni(ilyet is ritkán csinálok) így ki tudtam kapcsolni. Mire végeztem már késő volt,mentem fürödni és aludni. Kb. ebből állt minden egyes napom,ha tudtam akkor mosolyogtam mindig,és idegesítettem Castielt azzal hogy Dakotát vagy Armint ölelgetem.
Hétvégén mindig tanultam(mostanában majdnem olyan jó vagyok minden tantárgyból mint Natanihel). Dakota is egészen megértő volt,ami tőle szokatlan. De nagyon kedves is volt,nem is próbálkozott. Arminnal is nagyon sokat voltam. Pl. meg tanultam PSP-ni. Armint amíg tanított csak Mesternek hívhattam,emiatt nagyon sokat nevettünk. Sajna Kentin még nem jött haza,nagyon hiányzik.
Ma egy hónapja hogy Deborah megjelent és mindent tönkre tett. Csak valamit nem értek,Castiel miért nem keresett meg pl. nagyon sajnálom.....stb. De végül is nekem nem hiányzik! Meg vagyok én egyedül is!
Egyik nap amikor Natanilelnek segítettem rendezgetni a papírokat szóba került Cast és Deborah.
-Szerinted miért jött vissza Deborah-kérdeztem Natanielt.
-Nem tudom!-válaszolta.
-Ahha.....de biztos mindent elmondanál ha tudnál valamit,ugye?-kérdeztem angyali mosoly kíséretében. Tudtam hogy Nat ennek nem tud ellen állni.
-Jól van!-adta meg magát. Csak mosolyogtam és bólintottam.
-Amikor ide került Deborah akkor még minden rendben volt. A nyolcadikot kezdtük,Deborah akkor jött a mi sulinkba. Már akkor minden fiút meg akart szerezni,Castielt sikerült is. Akkoriban még normális volt,fekete volt a haja. Egyik nap segítettem az egyik tanárnak,mivel szünetet tarthattam így ki mentem az udvarra és leültem pihenni. Megjelent Deborah és rám akart mászni,mondjuk nem is hagytam,de nagyon erős ám az a lány. Simán lefogott és megcsókolt! Akkor látott meg minket Castiel,rögtön félre értette a helyzetet. Deborah leszállt rólam de mást mondott mint ami történt. Castiel nagyon dühös lett és legalább egy hónapig nem jött suliba. Utána megjelent,immáron vörös hajjal. Deborah eltűnt és mindenki boldog volt,eddig-fejezte be a történetet Nat. Csöndben végig hallgattam,és csak gondolkoztam. Olyan fura elképzelni Castielt fekete hajjal. Deborah-ról pedig eltudom képzelni hogy mindenkire rámászott. Hosszú hallgatás után megszólaltam:
-Szerintem Deborah nem azért jött vissza hogy újra kezdje Castielel!-jelentettem ki. Ebben biztos voltam.
-Lehet!-helyeselt Nat. A továbbiakban nem beszélgetünk csak pakolásztunk csendben.
Amikor haza értem tanultam,vacsiztam,és lefürödtem és mentem aludni.
Reggel 07:00. Felkeltem,fölöltöztem,és mentem Dakotáva suliba.
Azt hiszem a negyedik óráról csengettek ki amikor meghallottam egy beszélgetést. Daborah beszélt valakivel telefonon.
-Végre leráztam Castielt,most már tudunk beszélni-hallottam Daborah hangját.
-Jól haladunk,ha a bandának több fellépése lesz egész híresek lesznek,így engem majd kiemelnek és leszerzőtettnek. Csak még be kell jutnunk a meghallgatásra,és John Black-nek a tetszését kell elnyernünk és kész. Sztár lettem! Még két hónapot kell ezzel a hülyével töltenem és megint szakítunk! De most örökre! És újra látlak téged édesem!-eleget halottam már. Nem akartam tovább hallgatózni. Nekem ennyi elég,mostmár tudom miért jött vissza ez a r*banc. Magamban hallattam egy Muhahahahahaha kacajt és haza indultam.
Otthon végig azon járt az agyam hogy elmondjam-e,Castielnek. Mert ha elmondom és nem hisz nekem akkor biztos hogy azt hizsi féltékeny vagyok rá! Pedig nem érdekel engem!  Gyorsan elemntem fürödni,hátha nem ezen fogok agyalni. Rájöttem valamire,nagyon álmos vagyok. Így elmentem lefeküdni,de még mindig Castielen járt az agyam. És Deborah telefon beszélgetésen. Eközben elaludtam.