Előrántott egy pisztolyt! Csak úgy kigúvadt a szemem. A fegyver már ott volt Dakota fejénél és nem bírtam magammal. Felálltam és sikítva elrohantam. Beszaladtam a szobámba bevágtam az ajtót magam után és bezártam. Felvettem egy pólót és leültem az ágyamra. Nem tudtam felfogni amit láttam. Tudtam arról hogy Castiel a maffiához tartozik csak azt nem tudtam hogy ennyire......olyan....hm. Olyan nem is tudom! De tudom mit éreztem! Féltem tőle,nagyon! Ha egy határt túl lépünk akkor valaki megfog halni. Én így nem akarok élni. Félelembe! Akkor inkább Dakota! Hallottam ahogy valaki dörömböl az ajtómon. Mivel kulcsra zártam nem jöhetett be,de nem is akartam senkivel sem beszélni. Még jobban dörömbölni kezdett az illető,de nem foglalkoztam vele. Egyszer csak legördült egy könnycsepp az arcomon,végig ment egészen az államig utána zuhant és a pólómon landolt. Ezt végig gondolva rájöttem valamire. Olyan vagyok mit ez könnycsepp. Amikor megszülettem akkor kezdtem legördülni az élet arcán,majd zuhanni fogok és az azt fogja jelenteni hogy megfogok halni.
-Zsófi ott benn vagy?-kérdezte egy ideges hang. Nem válaszoltam,oda mentem az ablakhoz és kinyitottam. Jól esett a friss levegő.
-Hagyjad,most nem akar senkivel sem beszélni-hallottam még egy hangot.
-De meg kell magyaráznom mindent!-mondta Castiel. Erre felment bennem a pumpa. Oda rohantam az ajtóhoz kinyitottam és elkezdtem üvöltözni.
-Mégis mit? Hm? Mondjad?-érdeklődtem. Mit akar megmagyarázni? Majd nem megölt egy embert!
-Azt hogy sajnálom!-nézett rém Cast kiskutya szemekkel.
-Aha jó-zártam le. Lerohantam a lépcsőn felvettem a kabátom cipőm és elmentem. Még hallottam ahogy ordibálnak utánam de nem érdekelt. Le kellet nyugodnom. Nem is tudom hova mentem. Azt hiszem kint voltam a város szélénél. Egyszer csak lépteket hallottam. Már többször is volt ilyen hátra nézek de sehol senki. De most sokkal közelebb érzem ezeket a lépteket. Érzem hogy valaki figyel. Gyorsan hátra kaptam a fejem és láttam egy sötét alakot. Nem sokkal utánam jött. Rám nézett és találkozott a pillantásunk,gyorsan elkaptam a fejem. Féltem! Most minden amit Castiel mondott Dimitriről,anyu halála,horror filmek eszembe jutott.
-Zsófi!-mondta ki valaki a nevem. Halkan de mégis úgy hogy halljam,lágyan de nem félelmetesen. De mégis megfagyott a vér az ereimben.
-Hova rohansz?-kérdezte az a hang. Hátra néztem de nem láttam azt az alakot aki követett. Visszafordultam és ott állt előttem. Nagyon megijedtem.
-Nem foglak bántani megígérem!-mondta az árnyék. Csak bólintottam egyet.
-Most gyere velem-és elindult vissza felé. Megfordultam és követtem öt. Kb. öt perc séta után megérkeztünk egy régi házhoz.
-Gyere-és be ment. Mentem utána. Aztán leesett az állam! Kívül egy lepusztult ház volt de belül.....Csupa luxus volt minden. Felmentünk a lépcsőn és egy fekete ajtóhoz értünk. A férfi kopogott rajta majd egy hang szólalt meg.
-Igen!-mutatta hogy menjek be.
-Gratulálok szép munka!-mondta a fiatal ember. Ezt nem értettem. Végül leesett hogy nem is nekem mondja.
-Köszönöm! De nem kéne elmondani neki mindent?-kérdezte az a pasi akit követtem.
-Igaz!-és bólintott. És a fiatal ember(aki a szobában várt ránk)elkezdte:
-Nos Zsófi engem Lysandernek hívnak! Azért vagy itt hogy megvédjünk téged tőle!-és mutatott egy képet aki.............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése