Reggel amikor felébredtem pont Kentint láttam meg a szobám ablaka előtt állt.
-Reggelt! Mit csinálsz te itt?-kérdeztem. Eléggé fura volt hogy ott van.
-Semmi!-és máris kiment. Mivel csak 06:44 volt nyugodtan felkeltem. Felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni. Gyorsan csináltam valami kaját magamnak és Kentinnek. Közben szokásomtól eltérően zenét hallgattam. Miután végeztünk máris indultunk.
-Tudod Zsófi,nem sokára vége a katona sulinak.....és.....öhm.. izé....arra gondoltam hogy beiratkoznék a te sulidba-közben mentünk le a garázsba. Nahát ezzel meglepett. Nem hittem volna hogy szeretne rendes iskolába járni.
-Ööö...hát szerintem nem gond. És miért lenne az olyan nagy baj?-kérdeztem,eléggé érdekelt. Mert kicsit furán érezném magam ha velem járna suliba. Mondjuk olyan mintha lenne bátyám. De akkor is alig ismerem meg......amúgy is. Ezt nehéz átgondolni.
-Huh akkor rendben mert már jövő héten ez lesz az új felállás. És mindent elintéztem a beiratkozással kapcsolatban. És ha nem gond veled leszek egy osztályba. Meg olyan lenne mint régen,tudod csak akkor nem néztem ki ilyen jól!-mutatott magára. Erre én elnevettem magam. És ki néztem az ablakon. Már jövő hét,és rohamosan jött egyre közelebb az a hétfő. Még sohasem figyeltem milyen szép környéken lakunk, a fák szépen zölldeltek a madarak csiripeltek de már érezni lehetett hogy nem sokára itt a tél. Sajnáltam mert a télről mindig anya jutott az eszembe. Lassan nem lesz olyan évszak amikor nem jut az eszembe semmilyen rossz emlék. Gyorsan beértünk,elköszöntem Kentintől és kiszálltam. Péntek lévén mindenki tervezgetett valamit. Senkivel sem futottam össze szerencsére. Kicsit sajnáltam hogy senkinek sem tudtam elmondani de így azt hiszem jobb volt.
Végül kicsengettek az utolsó óráról és mentem ki a suli elé ahogy szoktam. Zenét akartam hallgatni de valaki megzavart.
-Szia! Mit csinálsz?-kérdezte tök normálisan Castiel. Jaj de igyekezik valamiért.
-Szia! Semmit,csak várok Kentinre
-Aha-itt elkomolyodott-Tudod bocsánatott kérnék azért mert nem hittem neked az Arminos ügyben-nézett rám boci szemekkel. Éreztem ahogy elönt a pír az arcomat. Ez nem igaz! Persze most teper!
-Ez nem így megy!-ráztam a fejem vadul-Az egy ügy hogy nem hiszel,csak tudd nagyon megbántottál.
-Ezt elhiszem! Csak tudod nagyon féltelek! És nagyon sajnálom-és boci szemekkel nézett rám. Szerencsére jött a segítség. Befutott Kentin a kocsival. Gyorsan beszálltam,de azért köszöntem Castielnek. Nagyon meglepődtem azon hogy mit mondott. Most már tudom ki küldte a rózsát. Nem is vettem észre de már haza is értünk. Ma nagyon fura volt Kentin,de nem nagyon törődtem vele. Mivel a boldogság kerített hatalmába,rekord sebességgel felhívtam Castielt.
-Sziaa!-köszöntem vidáman.
-Szia! Mit szeretnél? Mert nem érek rá!
-Hát csak arra gondoltam....találkozhatnánk...mondjuk vasárnap?-kérdeztem halkan.
-Jó!-azzal lecsapta a kagylót. Boldogan leugráltam a lépcsőn. És mindent elmondtam a tv előtt tespedő Kentinnek.
-És képzeld vasárnap találkozunk!-fejeztem be. Erre csak azt válaszolta "aha". És ezzel mindent lerendezett.
A nap további része unalmas volt. Nem történt semmi.
*Vasárnap reggel*
Már nagyon vártam ezt a napot. Csak úgy kipattantam az ágyból. Bár ha meggondolom nem kellett volna. Mivel ma még felhívott Cast hogy hol találkozzunk a parkra esett a választás. Gyorsan elkészültem és vártam. Egy órára beszéltük meg,addig volt legalább fél óra. Mivel untam magam tv néztem. Semmi érdekes nem volt benne. Végre egy óra! Rohantam a parkba. De amitt ott láttam........arra nem voltam felkészülve!
Castiel eljött de ott volt Amber is! Tudom nem szép dolog a hallgatózás,de bebújtam egy bokor mögé. És láttam ahogy Castiel............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése