Így néz ki az enyém-->
Ez pedig Violáé--->
Ez pedig Violáé--->
Utána átmentünk hozzá és elkészültünk. Sminkeltünk,a hajunkat megcsináltuk stb. Mivel nagyon sokat unszoltam Armint elhívta Violát. Így ők együtt mennek,én ugye Kentinnel Castiel.... na ő kivel azt nem tudom. Igazából nagyon keveset gondolok rá,csak elalvás előtt engedem meg magamnak. De akkoris csak egy picit. Mivel mindig lefoglalom magam valamivel hogy ne ezen járjon az agyam.
-Jaj,Viola 17:30 van! Elfogunk késni! Siessünk!-mondtam kapkodva. A bál 18:00 órakor kezdődik. Kentinnel megbeszéltük hogy majd oda jön Violáékhoz Arminnal. Csangettek,mentem ajtót nyitni a barátnőm helyett.
-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak. Mind ketten öltönyben voltak,Kentinnek csokor nyakkendője volt és Arminnak is.
-Azta......Zsófi.....te...-nem tudta befejezni.
-Olyan rossz vagy jó?-kérdeztem mosolyogva és körbe fordultam hogy lásson minden oldalról.
-Gyönyörű vagy!-mondták mindketten elképedve. És megjelent Viola. Őt is megdicsérték hogy milyen szép. Gyorsan mind beültünk a kocsiba és mentünk a bálra. Kiszálltunk az autóból és mentünk befelé. Először én mentem be Kentinnel utánunk Viola és Armin jött. Mikor beléptem mindenki minket nézett,annyira nem érdekelt mert Castielt kerestem a szememmel hogy kivel jött. Cast mellet Lisa ácsorgott és rögtön szólt Ambernek hogy nézzen felénk. Castiel is minket bámult legalábbis gondolom engem. Lassanként megbocsátottam Castnak de sosem vallottam be se magamnak se neki. Megpróbáltam közömbös arccal nézni rá de nem ment. Elfogott a féltékenység,de nem tudom miért. Talán szeretem még őt? Nem hisz megcsalt,nem szerethetem. Ezekkel a gondolatokkal ültem le Kentin mellé. Beszélgetünk amikor valaki ismeretlen lány felkérte Kentint. Rám nézett,én pedig intettem neki hogy mennyen. Armin fölkérte Violát,így egyedül üldögéltem. Egyszer csak Castielel találom magam szembe.
-Ma gyönyörű vagy-suttogta. Erre nem tudtam mit mondani. Mert végül is annyira nem haragszom már rá.
-Köszönöm!-bólintottam normálisan. Cast rám nézett,próbálta elkapni a tekintettemet.
-Bocsánat!-suttogta,és elfordította a fejét. Nagyon sok hallgatás után megszólaltam:
-Megbocsájtok!-felém fordította újból a fejét és rám nézett azzal a gyönyörű szemeivel,haboztam aztán fojtattam-Igazából annyira sosem tudtam haragudni mint kellet volna. Azt nem mondom hogy nem fájt iszonyatosan amit tettél.számomra olyan voltál akkor minta "meghaltál" volna. De így most már vissza nézve már talán nem is fájt úgy ahogy akkor gondoltam. Végül is végiggondoltam és úgy gondolom mindenkinek jár egy második esély-fejeztem be. Láttam rajta hogy meglepődött azon amit mondtam,ő is gondolkozott.
Legalább két perc telt el,amikor valaki felhúzott a székről és elvitt onnan. Végülis csak Kentin volt és táncolni rabolt el .
-Táncolunk?-kérdezte. Rögtön megéreztem a leheletét és ugy gondoltam ettől már én is berúgok.
-Kentin,te részeg vagy! Szóval megkérnélek eressz el!-parancsoltam rá. Nem akartam vele táncolni. Főleg nem így,azt hittem elrabolnak de csak Kentin vitt el táncolni.
-Márpedig itt maradsz,és táncolsz!-húzott vissza. Át karolta a derekam és magához húzott.
-Kentin eressz el!-visítottam. Kb. már mindenki minket nézett. Segítséget akartam keresni de Armint nem láttam sehol. A szememmel keresni próbáltam Castielt,de őt sem találtam.
-Nem, itt maradsz velem!-ezzel megfogta a karomat ki vitt a tömegből és kiment a parkolóba. Az ajtónál megállt. Neki nyomott a falnak és.........megakart csókolni. Szerencsém volt,ha nem jön Castiel akkor nem tudom mi lesz velem. Le szedte rólam Kentint.
-Jól vagy? Mi történt?-vetett rám egy aggódó pillantást. Válaszolni már nem tudtam mert Kentin behúzott egyet Castielnek.
-Hahóó hadjátok abba!-ordíbáltam. Semmi,nem is figyeltek rám! Cast egy nagyon nagyot akart behúzni Kentinnek de ezt nem engedhettem! Megfogtam Castiel öklét nehogy beverjen Kentinnek.
-Na,megérdemli!-dühöngött. Szó nélkül hagytam és felsegítettem Kentint.
-Gyere mennyünk be!-csak erőtlenül bólintott. Bevonszoltam és leültettem egy székre,hoztam egy jéggel teli törülközőt és oda nyomtam a sebes fejére. Utána odamentem Castielhez neki is adtam egy ilyen törülközőt.
-Köszönöm!-suttogtam neki. Végül is megmentett.
-Nincs mit! Remélem tanult ez a tökfej belőle hogy hagyjon békén téged!-morogta. Ezt nem tudtam hogy gondolta mert Kentin velem él. Ő az unoka testvérem,nem tilthatnak el tőle. Mert akkor ki vigyázna rám?
-Figyelj, tudom nem a legalkalmasabb hely hogy ezt elmondjam de tudom hogyan halt meg anyád-mondta a szemembe. Erre elöntött a méreg!
-Milyen jogon turkálsz az én magán életemben? Mert tudtommal nem adtam engedélyt!-hőzöngtem. Ez nem igaz! Én is tudom hogyan halt meg! Két késszúrással végeztek vele!
-Mindegy,ezt nem itt fogom elmondani!-annál jobb,nekem. Legalább nem itt fogok őrjöngeni,sírni stb.
Kentin már jobban festett de teljesen kiütötte magát,így Castiel vitt haza minket. Nem is tudtam hogy tud vezetni.
Gyorsan haza értünk,Kentint le tettük a szobájába mi pedig mentünk az én szobámba beszélgetni.
Becsuktam az ajtót és leültem az ágyamra.
-Nos akkor mit akartál mondani?-kérdeztem normálisan. Komoly arccal felém nézett és bele kezdett:
-Tudom ki ölte meg anyukádat!-mondta ki. Itt felnéztem a szemébe(mivel eddig nem rá néztem) és egy olyan dolog játszódott le bennem mint még soha.
-Ki?-kérdeztem. Nagyon nehezen tudtam ki mondani ezt a szót.
-Gyönyörű vagy!-mondták mindketten elképedve. És megjelent Viola. Őt is megdicsérték hogy milyen szép. Gyorsan mind beültünk a kocsiba és mentünk a bálra. Kiszálltunk az autóból és mentünk befelé. Először én mentem be Kentinnel utánunk Viola és Armin jött. Mikor beléptem mindenki minket nézett,annyira nem érdekelt mert Castielt kerestem a szememmel hogy kivel jött. Cast mellet Lisa ácsorgott és rögtön szólt Ambernek hogy nézzen felénk. Castiel is minket bámult legalábbis gondolom engem. Lassanként megbocsátottam Castnak de sosem vallottam be se magamnak se neki. Megpróbáltam közömbös arccal nézni rá de nem ment. Elfogott a féltékenység,de nem tudom miért. Talán szeretem még őt? Nem hisz megcsalt,nem szerethetem. Ezekkel a gondolatokkal ültem le Kentin mellé. Beszélgetünk amikor valaki ismeretlen lány felkérte Kentint. Rám nézett,én pedig intettem neki hogy mennyen. Armin fölkérte Violát,így egyedül üldögéltem. Egyszer csak Castielel találom magam szembe.
-Ma gyönyörű vagy-suttogta. Erre nem tudtam mit mondani. Mert végül is annyira nem haragszom már rá.
-Köszönöm!-bólintottam normálisan. Cast rám nézett,próbálta elkapni a tekintettemet.
-Bocsánat!-suttogta,és elfordította a fejét. Nagyon sok hallgatás után megszólaltam:
-Megbocsájtok!-felém fordította újból a fejét és rám nézett azzal a gyönyörű szemeivel,haboztam aztán fojtattam-Igazából annyira sosem tudtam haragudni mint kellet volna. Azt nem mondom hogy nem fájt iszonyatosan amit tettél.számomra olyan voltál akkor minta "meghaltál" volna. De így most már vissza nézve már talán nem is fájt úgy ahogy akkor gondoltam. Végül is végiggondoltam és úgy gondolom mindenkinek jár egy második esély-fejeztem be. Láttam rajta hogy meglepődött azon amit mondtam,ő is gondolkozott.
Legalább két perc telt el,amikor valaki felhúzott a székről és elvitt onnan. Végülis csak Kentin volt és táncolni rabolt el .
-Táncolunk?-kérdezte. Rögtön megéreztem a leheletét és ugy gondoltam ettől már én is berúgok.
-Kentin,te részeg vagy! Szóval megkérnélek eressz el!-parancsoltam rá. Nem akartam vele táncolni. Főleg nem így,azt hittem elrabolnak de csak Kentin vitt el táncolni.
-Márpedig itt maradsz,és táncolsz!-húzott vissza. Át karolta a derekam és magához húzott.
-Kentin eressz el!-visítottam. Kb. már mindenki minket nézett. Segítséget akartam keresni de Armint nem láttam sehol. A szememmel keresni próbáltam Castielt,de őt sem találtam.
-Nem, itt maradsz velem!-ezzel megfogta a karomat ki vitt a tömegből és kiment a parkolóba. Az ajtónál megállt. Neki nyomott a falnak és.........megakart csókolni. Szerencsém volt,ha nem jön Castiel akkor nem tudom mi lesz velem. Le szedte rólam Kentint.
-Jól vagy? Mi történt?-vetett rám egy aggódó pillantást. Válaszolni már nem tudtam mert Kentin behúzott egyet Castielnek.
-Hahóó hadjátok abba!-ordíbáltam. Semmi,nem is figyeltek rám! Cast egy nagyon nagyot akart behúzni Kentinnek de ezt nem engedhettem! Megfogtam Castiel öklét nehogy beverjen Kentinnek.
-Na,megérdemli!-dühöngött. Szó nélkül hagytam és felsegítettem Kentint.
-Gyere mennyünk be!-csak erőtlenül bólintott. Bevonszoltam és leültettem egy székre,hoztam egy jéggel teli törülközőt és oda nyomtam a sebes fejére. Utána odamentem Castielhez neki is adtam egy ilyen törülközőt.
-Köszönöm!-suttogtam neki. Végül is megmentett.
-Nincs mit! Remélem tanult ez a tökfej belőle hogy hagyjon békén téged!-morogta. Ezt nem tudtam hogy gondolta mert Kentin velem él. Ő az unoka testvérem,nem tilthatnak el tőle. Mert akkor ki vigyázna rám?
-Figyelj, tudom nem a legalkalmasabb hely hogy ezt elmondjam de tudom hogyan halt meg anyád-mondta a szemembe. Erre elöntött a méreg!
-Milyen jogon turkálsz az én magán életemben? Mert tudtommal nem adtam engedélyt!-hőzöngtem. Ez nem igaz! Én is tudom hogyan halt meg! Két késszúrással végeztek vele!
-Mindegy,ezt nem itt fogom elmondani!-annál jobb,nekem. Legalább nem itt fogok őrjöngeni,sírni stb.
Kentin már jobban festett de teljesen kiütötte magát,így Castiel vitt haza minket. Nem is tudtam hogy tud vezetni.
Gyorsan haza értünk,Kentint le tettük a szobájába mi pedig mentünk az én szobámba beszélgetni.
Becsuktam az ajtót és leültem az ágyamra.
-Nos akkor mit akartál mondani?-kérdeztem normálisan. Komoly arccal felém nézett és bele kezdett:
-Tudom ki ölte meg anyukádat!-mondta ki. Itt felnéztem a szemébe(mivel eddig nem rá néztem) és egy olyan dolog játszódott le bennem mint még soha.
-Ki?-kérdeztem. Nagyon nehezen tudtam ki mondani ezt a szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése