28. A nagy feladat

Semmit sem láttam. Vagyis de! Minden fekete volt! Aztán képek ugrottak be.
1.kép: Két kisgyerek volt rajta. Mind kettő fiú,vörös hajjal. Kicsit hasonlított Castielre az egyik fiú.
Nagyon aranyosak voltak együtt.
2.kép: Megint két kisgyerek volt rajta. Egyik lány másik fú. Talán én lehettem az és Jack.
3.kép: Határozottan tudom hogy én voltam rajta az egyik ember. A másikat nem ismertem fel. De jobb is! Mert az a valaki megcsókolt!
Miután a képek eltűntek megint maradt a sötétség. Nem tudom meddig volt sötét. Hirtelen valami nagyon erős fehér fényt láttam. Csak egy csíkban,utána elkezdett terjedni. Hallottam hogy valaki azt kiabálja hogy: Fölébredt,fölébredt! Nyitogattam a szemeimet. Egy ápolónő nézett rám. Egy pillanatra nem tudtam hol vagyok,aztán eszembe jutott. Kórházban,mert elájultam. De miért nincs itt senki? Na mindegy! Nem foglalkoztam vele. Az ápoló nő már nem volt ott. Eltűnt. Láttam a táskámat az éjjeli szekrényemen,így feltápászkodtam és megpróbáltam megszerezni a táskám. Megvan,kihalásztam a táskámból a telefonom és megnéztem. 30 nem fogadott hívás Castieltől,10 SMS ugyan úgy Castieltől,20 nem fogadott hívás Kentintől.
Miután ezt megnéztem csekkoltam az SMS amit kaptam. Castiel csak azt írta meg hogy "sajnálja" meg "nem volt más választása Deborah-val kapcsolatban" ezt higgyem is el! Miközben ezeket nézegettem kopogtak az ajtómon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy hang.
-Igen!-mondtam. Bejött egy viszonylag fiatal férfi,és levette a ballon kabátját. Közben megtudtam nézni az arcát. Fekete haj,szürke szemek,kb. 180-85 magas lehetett. Leült egy székre.
-Tudja mibe keveredett?-kérdezte komoly képpel az arcán.
-Nem!-és megráztam a fejem. Kicsit megijedtem.
-Nos rendben! Úgy látom Ön teljesen tudatlan ebből a szempontból!-nézett rám egy enyhe mosollyal az arcán,aztán folytatta-Ugye tudott arról hogy Kentint mire kérték fel az utóbbi időben?-kérdezett megint. Csak megráztam a fejem.
-Gondoltam! Nos Kentint felkértük arra hogy épüljön be egy maffia szervezethez! Minden jól mükődött amig meg nem jelent egy bizonyos személy-mesélte. Csak nagyokat bólogattam.
-És ki volt az?-kérdezősködtem?
-Jack,Jack Maddox! Kentin lebukott és nem tudjuk hol van! Itt jön Ön a képbe! Az lenne a feladata hogy........-nem hagytam hogy befejezze.
-Igen Castielel jöjjek össze megint!-mordultam föl.
-Hmmm.....nos igen! Tudjuk hogy miért ment zátonyra a kapcsolatuk,mert Deborah egy vezérnek a lánya volt,így kitalálták hogy Castiel vele jöjjön össze! Ha szabad így beszélnem-mondta ki a szavakat,olyan furcsán hangzottak a szájából.
-Rendben,de csak ha tudok segíteni ezzel Kentinnek!-adtam be a derekamat végül. Miután ez megtörtén a férfi elment,én pedig itt maradtam a kérdéseimmel. Végül arra jutottam hogy ez vicces lesz!

27. Van egy testvérem?!

Az ajtóban egy fiú állat. Nem ismertem de olyan lett volna ha igen. Emlékeztettet valakire,csak tudnám kire.
Ahogy láttam ő is rendesen megbámult engem. Kicsit zavarba hozott vele. Mivel sokat álltam az ajtóban,így Lysander oda jött hozzám.
-Te mit keresel itt?-kérdezte gorombán a fiú. Nem értettem ezt az ellenséges hangnemet.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-vágott vissza Lysander. Egy ideig farkas szemeztek,utána felém néztek. Lys átkarolt,ezt nem értettem. A fiú csak forgatta a szemeit.
-Akkor bejöhetek?-kérdezte fagyoskodva az idegen.
-Öööö.........ha nem gond hogy hívnak téged?-kérdeztem félve. Ha az embernek ilyenkor vendége jön akkor illene tudnia hogy hívják a vendéget.
-Nem tudod hogy hívnak?-akadt ki teljesen. Nem értettem miért-Te mit csináltál vele?-förmed Lysanderre.
Csak mosolygott a mellettem álló heterókróm(eltérő szemszínű). A fiú nekirontott Lysandernek és elkezdte püfölni.
-Álljatok le!-kiáltottam el magam-Te! Ha lennél oly szíves elmondod a neved!-keltem ki magamból teljesen.
-A nevem Jack Maddox a testvéred vagyok-mondta ki-És ez a barom aki melletted áll az egy maffia vezér!
-mondta meg nekem az igazat. Csak nagyokat néztem,nekem testvérem????? Nem,csak vicc.
-Okééé hol a kandi kamera?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez nem vicc!-nézett rám komolyan Jack.
-Jó,akkor ezt megbeszéljük. De nem itt-mondta hosszú hallgatás után Lysander. Majd becsukta az ajtót,leültettet a kanapéra és várt.
-Nekem sosem volt testvérem!-jelentettem ki halál komolyan. Anyám kiskoromban meghalt,apám lassan fél éve halt meg.
-De volt! Te előbb születtél mint én,kb. egy és fél év van köztünk. Én a nagyihoz kerültem mert jöttél te. Régebben sokat voltunk együtt,utána valami történt-fejezte be a mesélést. Legalábbis azt hittem-És mit keres itt ő?-kérdezte-Ugye tudod hogy életveszélyben vagy? Ez egy bünőző!-ordibált rám. Majd megfogta a kezem és elhúzott onnan.
-1. Először is engedj el!
 2. Igen tudom,már elég régóta tudom Lysander "foglalkozását"-mutogattam idéző jelet a levegőben.
-És honnan tudod?-kérdezte idegesen. Lysander rám nézett csak egy aprót biccentett,jelezvén mondjam el.
-Háááát......-kezdtem félve. De Lysander közbevágott.
-Castielel ismerték egymást-jelentette ki,olyan könnyen mintha azt közölné ,hogy esik az eső.
-MIII????-ordibált.
-Azért az "ismertük egymás" szó elég gyenge kifejezés!-dörmögtem az orrom alá. Csak arra nem gondoltam hogy ezt Jack is hallja.
-Hogy hogy gyenge?-kérdezte tőlem.
-Csak annyit hogy........szerelmes voltam/vagyok belé.....Vagy nem tudom!-néztem fel rá. Nem tudom mit érzek iránta. Zavarosak a dolgok. Szeretem vagy nem szeretem?
-Castielbe??? -üvöltött megint,nem tudom miért nem tudja felfogni először amit mondok!
-Igen!-néztem rá.
-És akkor ezzel a barommal mi van?-mutatott Lys felé. Aki nem nézte jó szemmel hogy "lebarmozzák".
-Csak át jött beszélgetni. És veled mi van? Te is a maffiának dolgozol?-kérdeztem egyhangúan.
-Igen.......Nem volt más választásom!-mondta.
-De miért nem?-kérdezgettem.
-Csak!-mordult rám. Hát jó,úgy döntöttem felmegyek aludni mivel lefárasztottak.
-Na akkor én megyek!-jelentettem ki. Felálltam a kanapéról és mentem volna ha valaki vissza nem ránt engem. Csak az a valaki nem számolt azzal hogy elesek a saját lábamba. Nem tudom hogy de valahogy bevertem a fejem,és minden elsötétült.
-Vááááááááá-kiabáltam és kész. Minden feketében úszott.

26. Valentin napi káosz

Még egy ideig merengtem magamban,aztán rá jöttem hogy haza kéne mennem. Úgy terveztem,hogy öt perc alatt haza érek de ez nem jött össze. A padon legalább öt percet ücsörögtem és bámultam ki a fejemből,plusz csiga tempóban mentem haza,így három negyed négyre otthon voltam. Mivel eltiltottak a sulitól,csak unatkoztam. Felmentem a szobámba és fölkaptam a laptopomat és levittem. Leültem a kanapéra és felmentem Facebook-ra. Kb. tíz perce lehettem fenn,de mindenki rám írt miután rájöttek arra hogy online vagyok. Remek!
Rosa White: Miiiiii volt ez a jelent???????? Hol voltál ma?????
Zsófi:Semmi,semmi!!!!!! Holnap nem megyek://// 
Még egy ablak,kicsit dühös lettem.
Castiel Rain:Mi a fészkes fenét műveltél????????
Zsófi:SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!!!!!HAGYJÁL BÉKÉN!!!!!!!!!! 
Védje a kis r******t!!!!!! Még Armin sem hagyott nyugton!
Armin Johnson: Fhuuuuu hallod grat!!!!! ügyi voltál!!!! 
Leesett állal olvastam el,nem hiszem el! Ez komoly? Nah mindegy! Inkább  kilépek. Miközben kapcsoltam ki a laptopom,halk rezgésre lettem figyelmes. A telefonom volt. Ismeretlen szám hívott. Már felkészültem arra hogy megmondjam,nem akarok semilyen biztosítást kötni,sem elutazni....stb.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zsófi!-köszönt egy kellemes hang. Hirtelen megijedtem,nem tudtam honnan tudja a nevem.
-Öööö....sz-szia!-köszöntem bátortalanul.
-Ugye tudod ki vagyok?-kérdezte a titkos telefonáló.
-Hááááááát-nyújtottam el-Nem igazán!-a kellem hang csak felnevetett.
-Lysander vagyok!-mondta még mindig nevetve. Kicsit megkönnyebbültem!
-Huuuh-sóhajtottam.
-És beengedsz?-kérdezte.
-Öööööö persze!-kinyomtam a telefont és rohantam ajtót nyitni. Amikor kinyitottam,tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem tudom miért. Csak ott állt,felemás szemek,szürkés-fehér hajjal,és a viktoriánus kort idéző ruháival. Rá néztem és elpirultam. Éreztem ahogy elkezd hevesen verni a szívem,csak reménykedtem abban hogy nem hallja meg.
-Gy-gyere be!-invitáltam be a bambulásom után. Nagyon zavarban voltam. Lysander megállt elöttem és mélyen a szemembe nézett. Csak néztük egymást.
-Mi-miért jöttél?-kérdeztem zavartan,és félre pillantottam.
-Szeretnék neked mondani valamit!-suttogta halkan. Rá néztem,kicsit vörös volt ő is.
-M-mit?-dadogtam.
-Zsófi!-gyengéden megfogta az államat és felemelte a fejem,úgy hogy csak rá tudjak nézni-Én azt hiszem szerelmes vagyok beléd!-jelentette ki. Azt hiszem még hevesebben kezdett el verni a szívem.
-Hülye vagyok!-jelentette ki-Nem hiszem hanem tudom!-mondta halkan. Most hogy tudom hogy nem hiszi hanem tudja fülig vörösen pompáztam. Lysander kicsit közelebb húzott magához,csak egy centi volt köztünk,hezitált,végül döntött. Mint a parkban,ismét gyengéden megcsókolt. Lágyan értek össze az ajkaink.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről,úgy vert. Nagyon féltem,mi van ha álom? Vagy csak szórakozik velem? Aztán az egyik mélyen elnyomott részem ordibált,hisz én szeretem Castielt,vagy nem? Úgy érzem most megcsalom Castielt,de szeretem Lysander! Most mit tegyek? Miközben ezeken elgondolkoztam véget ért a csókunk. Megint berregett a telefonom. Meg néztem mi az. SMS kaptam Castieltől(?).
Drága Zsófi! 
Én azt hiszem hibáztam egy nagyot! Hogy mit? Hagytalak elmenni. Sajnálom! Nagyon! Deborah csak a hírnévért volt velem,nem szeretett engem. Bár én szerettem őt? Nem,csak.........nem tudom. Valami miatt vele voltam. Sajnálom!
Most komolyan? Ennyi?? Egy SMS és le van rendezve????
-Mi a baj?-kérdezte Lysander nyugtató hangon. Nem akartam vele terhelni így nem mondtam ek mit írt Castiel nekem.
-Semmi-mosolyogtam.
-Tudod én nem szeretem az ilyen dolgokat.de amikor megláttam tudtam hogy tetszeni fog neked!-mondta és a zsebéből elő húzott egy pici dobozkát és felém tartotta. Ki vettem  a kezéből és megnéztem. Egy arany nyakláncot adott egy cica fejjel.(persze nem igazi fejjel).
-Köszönöm!-és a nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Remélem tetszik-mondta félve.
-Nem nem tetszik....Hanem imádom!!-és megint ráugrottam. Eltolt magátol és most ő ölelt meg engem.
Leültünk a kanapéra,és nagyon sokat beszélgettünk. Egyszer csak megint csengettek. Ki nyitottam az ajtót és ledermedtem. Az ajtóban...............

24.rész Gyikosságí kisérlet

Reggel 07:00. Alig aludtam csak azon járt az eszem  elmondjam-e Castielnek a Deborah-s ügyet. Nem mondom,de elmondom,nem mondom,de elmondom. Ezzel elvoltam egy darabig,végül arra jutottam hogy nem mondom el. Eközben felöltöztem,utána letrappoltam a lépcsőn,és vettem fel a kabátom,csizmám sapim.
Mivel kicsit elidőztem  fenn,így már Dakota készen volt. Gyorsan felszálltunk a motorra,és már ott is voltunk.
Dakotának volt még egy kis dolga,én pedig úgy döntöttem hogy addig az udvaron leszek. Békésen zenét hallgatok,és élvezem a napsütést. Hát ez nem jött össze! Valaki eltakarta a napot,és ki volt az? Naná hogy Amber,és hű csatlósai plusz Deborah. Remek!
-Arrébb mennétek? Kösz!-mondtam csukott szemmel. És hogy honnan tudom? Egyszerű megérzés.
-És ha nem? Na akkor mi lesz?-kérdezte Deborah és röhögve kitépte a fülemből a fülhallgatómat.
-Na ezt nem kellet volna!-nyitottam ki a szemeimet mérgesen. Deborah és Amber röhögött. Nekem pedig felment a pumpa! Nagyon! Nem bírtam magammal és neki estem a pici Deb-nek! Megtéptem,meg vertem!
Muhahahahha! Ezt a kis kitörésemet az igazgató nő és Castiel zavarta meg.
-Maga még is mit csinál?!-ordibált rám a diri. Csak felnéztem rá és ördögien vigyorogtam,tuti pszichopatának néztek,de cseppet sem zavart. Castiel reakcióját nem tudtam hova tenni,csak mosolygott rajtam.
-Azonnal szálljon le Deborah-ról! Még megfojtja!-rivallt rám az igazgató. Mert éppen úgy ültem rajta,hogy a nyakánál. De én nem fejeztem be! Látni akartam ahogy szenved! Nem tudom miért,csak kijött rajtam minden. Az hogy Deborah tönkre tettem az életem,összetörték a szívem,Castielt csak át veri......stb. Megérdemli! Miközben ezen elgondolkoztam,arra lettem figyelmes hogy mind a két karromnál fogva huzigálnak. Valahogy leszedtek  Deborah-ról. Nem csináltam semmit,csak megpróbáltam felfogni azt hogy mit tettem. Annak a súlyát,hogy tuti kirúgnak a suliból,mindenki kerülni fogy(bár ezt túl élem),pszichopatának gondolnak,és hogy a szüleim ha megtudnák mit tettem szomorúak lennének,főleg Kentin! Nem akartam megbánni,de mégis sajnáltam Deboraht. Nem tudom miért,hisz szívemből utálom. Mi közeben ezen gondolkodtam,bekisértek az igazgatói irodába. Nem tudom miért kisérgetnek,hisz nagylány vagyok! De megértem őket,ha én is egy ilyen csajt látnék akkor én is félnék tőle.
-Maga mit képzelt magáról? Meg akarta ölni az egyik tanulónkat!-már megint ez az ordibálás. Etől falnak megyek!
-Igazából én sem tudom...-motyogtam. Az igazgató rám nézett,és levonta a következtetést. Gondolom azon járt az esze hogy egy közveszélyes emberrel van most egy szobába.....stb.
-Értem.......nos igazgatói...mit beszélek én itt! Nem ezt érdemli! Nevelőtestületi megrovásban részesítem,továbbá holnap ne jöjjön iskolába! Ma meg holnap nem akarom meglátni!-lesütött szemmel hallgattam végig mit kapok ezért. Meg érdemlem. Talán túl hevesek voltak az érzéseim. Mikor ki léptem az igazgatóiból mindenki engem nézett. Ki düledt szemek láttam mindenhol,csak engem bámultak. Végig mentem a folyóson,mindenki utat engedett,kimentem a suliból. Nem haza indultam hanem a parkba. Nem volt kedvem haza menni. Leültem a padra és néztem ki a fejemből. Vég vettem hogy mi történt velem az elmúlt harminc percben. Végül arra jutottam hogy teljesen becsavarodtam.
-Szia Zsófi!-köszönt rám hirtelen Lysander. Nem tudom hogy került ide de nem is érdekelt.
-Szia!-köszöntem vissza egyhangúan. Nem nagy kedvem volt beszélgetni,senkivel.
-Láttam mit csináltál! Csak gratulálni tudok!-mondta őszinte mosollyal az arcán. Ezt nem értem!
-Mi? De miért? Majdnem megöltem egy embert!-értetlenkedtem.
-Csak.....tudod.....mindegy-motyogta. És elpirult. Olyan aranyos volt. Oké,még is mi a francokat beszélek én?
-Ahha.....és hány éves vagy?-kérdeztem,aztán hirtelen éreztem ahogy elönti a pír a fejemet-Csak...izé ne vedd tolakodásnak csak érdekel-mentegetőztem. Ő is elpirult. Hmm...egész cuki.
-Hááát.......18 éves vagyok....és te mennyi?-kérdezte meg. Tiszta vörös volt a feje,de szerintem nekem is.
-Én...ööö......16 éves....-mondtam vörös fejjel-És....ööö...melyik iskolába jársz?
-Én nem járok suliba. De neked nem kéne ott  lenni?-kérdezett vissza.
-Nem,el tiltottak a sulitól-itt lesütöttem a szemem. Kicsit kényes téma.
-Ahha...és melyik suliba jársz? Amikor nem vagy eltiltva onnan?-viccelődött kedvesen.
-A Sweet Amoris-ba járok........Eszembe jutott valami!
-Mi az?
-Az ha te is oda járnál suliba! Na?-néztem rá félve,nem tudtam mit fogy reagálni.
-Nem is tudom!
-Legalább nem lennék egyedül!-motyogtam könnyes szemmel. Kicsit rosszul esett az,hogy sohatöbbé nem lesznek a gimibe barátaim.
-Naa! Nem szabad sírni!-mondta kedvesen és átölelt!!!!!!!!!!! Biztonságban éreztem magamat a kezeiben! Tuti rák vörös volt a fejem de nem érdekelt! Csak az számított hogy ott van velem.
Miután elengedtük egymást Lysander mélyen a szemebe nézett. Láttam rajta hogy hezitál. Végül eldöntötte mit akar. Gyengéden megfogta az állam és magához húzott. És megcsókolt. Gyengéden megcsókolt. Végül csak azt éreztem hogy valaki elhúzza tőlem erősen. Ki volt az aki ezt tette?

23.rész Deborah

....ott falták egymást. Konkrétan majdnem hányingert kaptam! Rosszul voltam Castieltől! Azt hittem hogy ő más,de tévedtem!
-Zsófi minden rendben?-kérdezte Armin. Kedves hogy gondolt rám.
-Persze!-varázsoltam mosolyt az arcomra. Nem akartam megadni azt az örömöt Castielnek és csajának hogy ellőttük kezdek sírni,majd az lesz az otthoni programom.
Mivel kb. ebből állt a napom a suliba hogy vissza fogjam magam így nem nagyon történt említésre való dolog. Talán annyi hogy meg tudtam a csajnak a nevét. Deborah-nak hívják azt aki tönkre tette az életemet.  Mivel ő az új diák és pont a mi osztályunkba került így megtudtam egy-két dolgot. Kis r*banc,régen is ebbe a suliba járt,de megbukott és elköltözött,most pedig itt van és rontja a levegőt.
Amikor a húsz perces szünet volt akkor elkellet mennem Natanihelhez valamiért és akkor láttam meg a mappáját. Először nem is akartam megnézni,de utána úgy voltam vele,hogy ha tönkre tette az életem akkor ennyi jár nekem. Szóval ott olvastam el.   A,ikor indultunk Dakotával haza,akkor Castiel és Deboraht nyált cserélni. Legalábbis akkor fejezték be. Így hirtelen elkezdtem Dakotával beszékgetni és vigyorogtam mint a vadalma,és amikor felültem Dakota mögé szorosan átöleltem a derekát és a hátara hajtottam a fejem. Jó volt nézni Castiel vörös fejét,tényleg majdnem olyan vörös volt a feje mint a haja.
Mi után haza értünk bevonultam a szobámba és elkezdtem tanulni(ilyet is ritkán csinálok) így ki tudtam kapcsolni. Mire végeztem már késő volt,mentem fürödni és aludni. Kb. ebből állt minden egyes napom,ha tudtam akkor mosolyogtam mindig,és idegesítettem Castielt azzal hogy Dakotát vagy Armint ölelgetem.
Hétvégén mindig tanultam(mostanában majdnem olyan jó vagyok minden tantárgyból mint Natanihel). Dakota is egészen megértő volt,ami tőle szokatlan. De nagyon kedves is volt,nem is próbálkozott. Arminnal is nagyon sokat voltam. Pl. meg tanultam PSP-ni. Armint amíg tanított csak Mesternek hívhattam,emiatt nagyon sokat nevettünk. Sajna Kentin még nem jött haza,nagyon hiányzik.
Ma egy hónapja hogy Deborah megjelent és mindent tönkre tett. Csak valamit nem értek,Castiel miért nem keresett meg pl. nagyon sajnálom.....stb. De végül is nekem nem hiányzik! Meg vagyok én egyedül is!
Egyik nap amikor Natanilelnek segítettem rendezgetni a papírokat szóba került Cast és Deborah.
-Szerinted miért jött vissza Deborah-kérdeztem Natanielt.
-Nem tudom!-válaszolta.
-Ahha.....de biztos mindent elmondanál ha tudnál valamit,ugye?-kérdeztem angyali mosoly kíséretében. Tudtam hogy Nat ennek nem tud ellen állni.
-Jól van!-adta meg magát. Csak mosolyogtam és bólintottam.
-Amikor ide került Deborah akkor még minden rendben volt. A nyolcadikot kezdtük,Deborah akkor jött a mi sulinkba. Már akkor minden fiút meg akart szerezni,Castielt sikerült is. Akkoriban még normális volt,fekete volt a haja. Egyik nap segítettem az egyik tanárnak,mivel szünetet tarthattam így ki mentem az udvarra és leültem pihenni. Megjelent Deborah és rám akart mászni,mondjuk nem is hagytam,de nagyon erős ám az a lány. Simán lefogott és megcsókolt! Akkor látott meg minket Castiel,rögtön félre értette a helyzetet. Deborah leszállt rólam de mást mondott mint ami történt. Castiel nagyon dühös lett és legalább egy hónapig nem jött suliba. Utána megjelent,immáron vörös hajjal. Deborah eltűnt és mindenki boldog volt,eddig-fejezte be a történetet Nat. Csöndben végig hallgattam,és csak gondolkoztam. Olyan fura elképzelni Castielt fekete hajjal. Deborah-ról pedig eltudom képzelni hogy mindenkire rámászott. Hosszú hallgatás után megszólaltam:
-Szerintem Deborah nem azért jött vissza hogy újra kezdje Castielel!-jelentettem ki. Ebben biztos voltam.
-Lehet!-helyeselt Nat. A továbbiakban nem beszélgetünk csak pakolásztunk csendben.
Amikor haza értem tanultam,vacsiztam,és lefürödtem és mentem aludni.
Reggel 07:00. Felkeltem,fölöltöztem,és mentem Dakotáva suliba.
Azt hiszem a negyedik óráról csengettek ki amikor meghallottam egy beszélgetést. Daborah beszélt valakivel telefonon.
-Végre leráztam Castielt,most már tudunk beszélni-hallottam Daborah hangját.
-Jól haladunk,ha a bandának több fellépése lesz egész híresek lesznek,így engem majd kiemelnek és leszerzőtettnek. Csak még be kell jutnunk a meghallgatásra,és John Black-nek a tetszését kell elnyernünk és kész. Sztár lettem! Még két hónapot kell ezzel a hülyével töltenem és megint szakítunk! De most örökre! És újra látlak téged édesem!-eleget halottam már. Nem akartam tovább hallgatózni. Nekem ennyi elég,mostmár tudom miért jött vissza ez a r*banc. Magamban hallattam egy Muhahahahahaha kacajt és haza indultam.
Otthon végig azon járt az agyam hogy elmondjam-e,Castielnek. Mert ha elmondom és nem hisz nekem akkor biztos hogy azt hizsi féltékeny vagyok rá! Pedig nem érdekel engem!  Gyorsan elemntem fürödni,hátha nem ezen fogok agyalni. Rájöttem valamire,nagyon álmos vagyok. Így elmentem lefeküdni,de még mindig Castielen járt az agyam. És Deborah telefon beszélgetésen. Eközben elaludtam.

22.rész Csalódás

.....tátva maradt a szám. A szemem megtelt könnyel,sírhatnékom volt. De nem! Nem fogom megadni azt a lehetőséget. Kínosan elröhögtem magamat és kiléptem az ajtón. Mentem haza. Mivel nem volt rajtam a kabátom eléggé fáztam erre még rátett egy lapáttal az hogy elkezdett esni az eső. Hát ez remek! Fel akartam hívni Dakotát hogy haza megyek de ott hagytam a telefonomat. Szuper! Na ez az én szerencsém! Amikor azt hiszem majdnem minden rendben van akkor jön valami/valaki és mindent tönkre tesz. De Castielnek nem ez az első húzása! Többet soha nem akarom látni ezt a patkányt. Miközben ezen gondolkodtam már a házunk előtt voltam. Mivel a kulcsomat ott hagytam így bekopogtam. Senki sem válaszolt emiatt elkezdtem dörömbölni az ajtón. Na erre már felkelt valaki és kinyitotta az ajtót.

-Szia!-néztem Dakotára könnyes szemekkel. Nem mondott semmit csak beengedett. Én csak felmentem a szobámba és beültem a kádba. Ez megnyugtatott. Igazából nem tudtam rá nagyon dühös lenni,csak azt nem értettem miért? Nem tudom miért így kellett megtudnom. Fájt amit tett de......miért???? 

Ránéztem az órámra. Legnagyobb sajnálatomra 01:00 mutatott. Ideje aludnom! Csak bedőltem az ágyamba és bealudtam. 

                                                                 *Másnap* 

Reggel 07:00. Nem akarok fel kelni! Inkább kések az első óráról! Mivel ez állt a szándékomban nem számítottam arra hogy valaki ezt nem engedi. 

-Keljél fel te lusta disznóóóóó!!!! Hallod!? Elfogsz késni!!-ordibált velem a Dakota. Ezt rosszul tette! Nagyon rosszul! Fejemre húztam a takarót és az alól kiabáltam ki:

-Neeeeem! Én aludni akarok és kész!-makacsoltam meg magamat. Tudni kell rólam hogy amit eldöntök az akkor úgy is lesz. 

-Hát akkor muszáj ezt megtennem...-morogta Dakota. Nem tudtam mit forgat a fejében,de azért még   jobban a fejemre húztam a takarót 

-Wáááááá!!!-üvöltöttem. Dakota legurított az ágyról!
-Ha nem kelsz fel nekem úgy is jó!-mondta ki. Hallottam a lépteit,egyre közeledett. Inkább gyorsan felpattantam.
-Na,fenn vagyok!-mondtam ki-Most már kimehetsz!-utasítottam. Dakota csak elmosolyodott. Tudtam hogy nem fog ki menni. Így én mentem ki,a fürdőszobába. Gondosan magamra zártam az ajtót és felöltöztem.
-Hallod késni fogunk-mondta nyugodtan. Mivel úgy is az volt a tervem hogy kések legalább az első óráról így nem nagyon izgattam magam,máson igen.
-És hogyhogy fogunk?-nyomtam meg a szó végét. Nem értettem a többes számot.
-Hát veled járok egy suliba. De lehet hogy mondtam már-emlékezett vissza. Engem ez nem nagyon érdekelt hogy mondta volna. Csak az hogy miért jár velem egy suliba!
-Na most mi a baj?-kérdezte. Mondjuk mi is? Á meg van!
-Mondjuk az hogy az egész iskola azt hiszi mindenkivel jártam?-vágtam a fejéhez dühösen-Hát ha végig gondoljuk akkor tényleg nincs vele gond!-rángattam a vállam mérgesen.
-Ha végeztél a dühöngéssel akkor indulhatnánk is-mondta nyugodtan. Csak bólintottam.
És elindultunk. Bezártam az ajtót és a park felé kezdtem indulni amikor Dakota elkapta a csuklóm.
-Nem megyünk egy kicsit gyorsabban?-kérdezte egy szerinte "ellenállhatatlan" mosollyal az arcán. És elkezdett húzni egy motorhoz. Kezembe nyomott egy bukósisakot és indulhattunk is. Felszálltam a motorjára, mondta hogy karoljam át a derekát nehogy leesek. Csak egyet pislogtam és máris ott voltunk a sulinál.
-Na jó volt?-kérdezte miközben levette a bukóját. Én is elkezdtem levenni a sisakot és elmosolyodtam.
Remélem ezt igennek vette. Mert nagyon jó volt. Egyszer csak hangokat hallottam. Utána kirobogott az igazgatónő,elég mérges volt.
-Maguk mégis mit képzelnek?-ordibált ránk-Csak akkor jönnek be amikor kedvük tartja? És főleg maga!
mutatott rá Dakotára-Magának ma lenne az első napja,és így kezdi az itteni tanulmányait! Ez hallatlan!-még nem fejezte be,pedig már kicsődült az egész iskola hogy mi ez az ordibálás-Emiatt mind a ketten büntetést kapnak!-fejezte be a prédikációt. Miután befejezte sarkon fordult és elviharzott. Csak álltunk ott és bámultunk ki a fejünkből. A pillanatnyi csendet egy beszólás zavarta meg:
-Ááá vége van a balhénak!-kiáltott fel valaki a tömegből. Lassan kezdett feloszlani a tömeg,csak Amber-ék maradtak ott és közelebb jöttek. Persze hogy kiszúrták a mellettem álldogáló fiút.
-Dakota-súgtam neki-Nekem nehogy össze jöjj vagy mit'tom én. Csak ne Ambert!-suttogtam neki. Csak mosolyogva bólintott. És úgy tett mintha az előbbi dolog nem történt meg. Elvette tőlem a bukót és eldugta a motor ülése alatt. Mellém lépett és együtt elindultunk a második órára.
-Zsófii-vinnyogta Amber. Hátra néztem hogy mit akar.
-Hah,gondoltam hogy egyszer lepasszol Castiel,és észhez tér-mondta gúnyosan Amber. Aztán Lisa megszólalt:
-Te meg pedig egy nagy ribanc vagy!-kiabálta. Nekem csak leesett az állam. Már szólni akartam de valaki megelőzött.
-Ugyan!-és elmosolyodott Dakota-Ha Zsó az akkor te mi vagy? Szerintem menjél ki a sarokra,ott tuti valaki megfogja hallgatni hogy mit mondasz. De mi nem érünk rá!-égette be. Aztán sarkon fordult és engem elhúzott onnan. Beléptünk az osztályba és minden szempár ránk szegeződött. Enyhén zavarba voltam,Dakotára pillantottam,hogy reagált rá,csak mosolygott. Hát jó neki! Én még mindig az előbbi beszédünkön gondolkodtam amit Amber-el és Lisa-val beszéltünk. Armin zökkentett ki a gondolataimból.
-Szia! Hogy vagy? Mit csináltál?-árasztott el a kérdéseivel. Mindegyikre válaszoltam csak pár dolgot hagytam ki,pl.hogy ki Lysander,Dimitri. De azt hogy Castiel megcsalt részletesen elmeséltem. Minden részletet,azt hogy mit éreztem. Bár amikor vissza gondoltam könny szökött a szemembe. Erre rögtön oda ugrott Dakota.
-Mit csináltál vele?-vonta kérdőre. Armin értetlenül nézett rám.
-Én semmit! De te ki a fene vagy?-kérdezte Dakotátol.
-Én? Az aki mindjárt behúz neked egyet!-válaszolta Dakota mérgesen.
-Naaa fiúk! Ne vesszetek össze!-kérleltem őket-Armin ő Dakota-mutattam a szöszire-Mivel Kentin nincs otthon ezért ő vigyáz rám. Dakota ő Armin-mutattam a fekete hajú barátomra-Mindeg velem szokott lenni,a legjobb barátom-mutattam be őket egymásnak. Dakota csak bólintott és elment. Azt mondjuk nem tudom hova mert kezdődött a második óra. Gondolom ment megkeresni Natanihelt. Rág hallottam róla! Kár hogy nem szoktunk beszélgetni. Töri volt a második óra,amit utálok szóval végig aludtam.
Szünetben kimentem az udvarra,bár ne tettem volna! Amit ott láttam az sokkoló volt!
Arminnal és Dakotával mentem ki,amikor kiléptem az udvarra vezető ajtón láttam ahogy az a csaj meg........

21.rész Vacsora

Talán gyalogoltunk öt percet mire odaértünk Castielhez. Szép nagy háza volt. Kerttel és egy pici medencével.
-Szép házatok van-szaladt ki a számon. Amikor kimondtam utána rögtön megbántam.
-Köszönöm,de itt csak én lakom-mondta keserű hangon. Tudtam miért mondja ezt. A szülei meghaltak így itt lakott egyedül. Amikor beléptünk a házba leesett az állam. Arra gondoltam hogy minden szét lesz dobálva,szóval olyan Castieles! De kellemesen csalódtam,semmi szétdobált cucc,semmi fekete fal,poszterek.
Minden letisztult,a falak homok színűek voltak. Nagyon ízlésesen be volt rendezve a ház. Aztán jött Cast szobája. Na az olyan volt ahogy elképzeltem! Minden szanaszét. Csinált nekem helyet az ágyon és elkezdett pakolászni.
-És most mi lesz?-kérdeztem furán. Itt vagyok nála és nagyon álmos vagyok de holnap suli és haza kéne mennem.
-Hát aludj itt!-válaszolt a kérdésemre. Bár háttal állt nekem tudtam hogy mosolyog a kérdésemen.
-Jó,akkor mentem fürödni!-mondtam. Majdnem elaludtam állva!
-Oké,tessék!-nyomott a kezembe törülközőt és egy hálóing szerűséget.Megkerestem a fürdőt és bezárkóztam. Kb. negyed órát töltöttem ott. Mikor kiléptem a fürdő ajtaján isteni illatokat éreztem. Gyorsan beszaladtam Castiel szobájába és átvedlettem. Találtam kikészített ruhát és átvettem. Kicsit nagy volt  rám Cast pólója. Miután végeztem az öltözködéssel ki mentem megnézni mit csinál . A konyhában találtam meg,főzött. Oda mentem hozzá és mellé álltam.
-Mi lesz a kaja?-kérdeztem mosolyogva.
-Spagetti-válaszolt Cast. Gondoltam segítek neki,oda mentem a csaphoz és kezet mostam.
-Mit segítsek?-kérdeztem miközben megtöröltem a kezem.
-Kavard meg a tésztát!-utasított. Miközben kavargattam a tésztát elkezdtem énekelni halkan. Épp a Avril Lavigne: Girlfriend-et énekeltem amikor Cast hátulról megölelt és bele puszilt a nyakamba.
-Nahát nem is tudtam hogy szeretsz énekelni!-suttogta halkan. Erre észbe kaptam és rögtön elhallgattam.
Nem szoktam mások előtt énekelni. Csak is apukámnak énekeltem.
-Na mi van?-kérdezte halkan. Csak megráztam a fejem. Aztán arra lettem figyelmes hogy Cast oda ugrik a paradicsom szószhoz és gyorsan leveszi a tűzről. Halkan elkezdtem nevetni ezen. De egyből lehervadt a mosolyom. Elő törtek az emlékek. Ahogy régen anyuval főztünk a konyhába,miylen véleltlen akkor is spagettit csináltunk. Anyu is oda égette a paradicsom szószot. Mind ketten elkezdünk nevetni ezen. Akaratlanul de legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Nagyon hiányoztok nekem!-mondtam ki.  Castiel rám nézett de nem mondott semmit. A csöndet a telefonom pittyegése szakította meg.
-Hol a francba vagy?-kiabált rám a valaki. Nagyon meglepődtem. Azt se tudom ki az!
-Na jó,velem ne kiabáljon senki sem! És te ki a franc vagy?-kérdeztem ugyanolyan hangnemben.
-Dakota vagyok!-mondta ledöbbenve.
-Jó'van na,nem ismertem fel a hangodat!
-HOL VAGY?-kiabált rám megint. Ebből elegem van,velem ne kiabáljon!
-Castielnél-válaszoltam nyugodtan.
-Azonnal gyere haza!-parancsolt rám. Ez nagyon nem megy így!
-Te nem vagy az apám! Szóval maradok! Szia!-válaszoltam és letettem a telefont.
-Elegem van!-morogtam. Észre se vettem miközben én itt veszekedtem Castile megterített és tálalt.
-Hmm de jó illata van!-néztem rá.
-Akkor asszonyom a vacsora tálalva!-kezdte az udvariaskodást.
-Köszönöm uram!-mondtam. Castiel udvariasan kihúzta a székemet én pedig leültem.
-Tálalom az első fogást! Spagetti,össze ragadt tésztával és oda égetett paradicsom szósszal-mondta. Mire én egy jó ízűt nevettem ezen. Szedtem magamnak a spagettiből,és elkezdtünk enni.
Miután végeztünk beszélgettünk egy kicsit.
-Kérdezhetek valamit?-mondtam halkan.
-Általában megtíltom hogy kérdezze de most kivételt teszek!-hülyült. Egy halvány mosoly futott végig az arcomon de el is tűnt.
-Csak azt szeretném....hogy..izéé...szóval.....honnan ismered Lysandert?-kérdeztem félve. A mosoly eltűnt az arcáról,helyette elkomorodott és hidegen nézett rám. Mivel nem akartam tönkre tenni az estét rögtön megbántam amit mondtam
-Ööö..inkább felejtsük el,jó?-nem mondott semmit csak bólintott egyet.
-Na jó,akkor megyek mosogatni!-jelentettem ki. Már tápászkodtam fel az asztaltól amikor valaki csengetett.
-Megyek!-jelentette ki a Castiel. Én be vonultam a konyhába és elkezdtem mosogatni. Hangos vinnyogásra lettem figyelmes. Oda mentem az ajtóhoz és............