10.rész Hazúgság

Reggel 07:00. Gyorsan felkeltem,felöltöztem és lementem. Kentin már felkelt. Csináltam magamnak reggelit.

-Oké,én megyek a suliba-szólaltam meg.

-Jó,megvársz?

-Persze! De te nem is az én sulimba jársz!

-Igen,csak tudod a katona suli pont arra van-nahát katona suli. Ez furi sohasem néztem volna ki belőle! El is indultunk. Hát Kentin tényleg megdöntötte az unokatesó menőségi listáját! 

-Nem is tudtam hogy van autód!-szaladt ki a számon.

-Hát,elég sok mindent nem tudsz rólam-és villantott egy aranyos mosolyt. Be ültünk a kocsiba és elvitt a iskoláig. Miközben ki szálltam mindenki engem nézett. Annyira nem zavart csak egy kicsit. Miután elment Kentin mindenki vissza tért a dolgaihoz. Beléptem a kapun és kibe futottam? Amber-be,ilyen az én szerencsém! 

-Na mi van? Le passzoltad Castielt?-kérdezte sunyi vigyorral az arcán Itt betelt a pohár!

-NEM!-ordibáltam. Amber eléggé meglepődött amikor lekevertem neki egy nagy pofontot. Ment sírni Natanihelnek. Nagyszerű! Egy gúnyos nevetést hallottam a hátam mögül. Gyorsan megperdültem a tengelyem körül és Castielbe botlottam. 

-Emlegetett szamár-mondtam neki mosolyogva. Amint ezt ki mondtam rögtön elkomorodott és komolyan nézett rám.

-Amit mondott Amber az igaz? Mert megkérdeztem Armint hogy igaz-e és rávágta azt hogy igen-mondta komolyan. Ez nem igaz! Ekkora kavarógépet. 

-Nem! Nem igaz! Ha az lenne nem állnék meg veled beszélgetni meg Arminnal érkeztem volna-mondtam komoly arcot vágva. Mert ez tényleg igaz. Csak lezártam volna annyival hogy........mit mondtam volna? 

-Aha,akkor Amber és Armin hazudott. Akkor mégis ki volt az akivel együtt jöttél?-emelte fel a hangját. Mindenki felénk nézett. Sőt elkezdtek bámulni minket. De jó! Csendben hallgatóztak. 

-Kentinnel,az unokatesómmal-feleltem nyugodtan. Aztán sarkon fordultam és elmentem valahova. Azt nem tudom miért arra mentem. Csak úgy. Találtam egy szép kertet és leültem a padra. Nagyon szép kis kertecske volt. Egyszerre kedvem támadt sírni. Nem tudom miért csak rám jött. Gondoltam csak amiatt mert apukám meghalt. De ez más volt. Nem az.Rá néztem az órámra. Nahát észre sem vettem hogy vége lett az első órának. Nahát itt azt se hallottam hogy csengettek-e?  Vissza mentem a sulihoz és mit sem törődve azzal mi történik mellettem be mentem a terembe és csendbe leültem a helyemre. 

Nagyon lassan telt el a nap. Kicsengettek az utolsó óráról. Pittyegni kezdett a telefonom. SMS kaptam Kentintől. Nahát azt se tudtam hogy meg van a számom neki. 

Szia! 

Eléd megyek a sulihoz várlak 

 Kentin 

Gyorsan kiszaladtam az iskola kapujához de nem volt ott a kocsi. Megálltam a kerítés mellett és vártam. Megjelent Amber és követői és gúnyos vigyorgással mentek el. 

-Kire vársz?-kérdezte Cast. Na nem,rá pont nem volt hangulatom. 

-Közöd?-mondtam flegmán. És előszedtem a fülhallgatómat és zenét hallgattam. Castiel ott maradt velem,de senki sem kérte. Kb. öt percet állhattam ott amikor végre megjelent Kentin kocsija. Kihúztam a fülemből a zenémet,köszöntem Castielnek és beszálltam a kocsiba. 

-Na hogy telt a napod?-kérdezte Kentin mosolyogva. Hát ez nem jött be. 

-Hát azt hiszik hogy megcsókoltam Armint,téged az állítólagos "pasimnak" hinnek,és Castielel össze vesztem!

Hadartam el gyorsan. 

-Na jó, most mi van?-kérdezte fura arccal. Hát igen ez nekem is fura volt így kimondani. Enyhe mosollyal az arcomon kezdtem bele.

-1. Azt hiszik a többiek hogy te a "pasim" vagy

 2. Amber azt hazudta hogy megcsókoltam Armint

 3. Ezek miatt pedig össze vesztem Castielel-fejeztem be újra. Mire ezeket elmondtam haza értünk. Kentin mosolyogva szállt ki a kocsiból. 

-Ez vicces! Én a pasid? Hisz az uncsi tesóm vagy-ja jó neki hogy ilyen könnyen kezeli. Én ezt nem pont így fogom fel,de mindegy. 

-Ja lehet hogy ez vicces neked csak nekem nem az

-És mi van ezzel az Amber-el? Miért mond rólad hazugságokat?-kérdezte kiváncsían,közben be léptünk a lakásba. 

-Ezt nem tudom! De baromira utál engem-mondtam szomorúan. 

-És ki ez a Castiel?-kérdezte érdeklődő arccal. 

-Hát........az aki velem együtt várt téged a sulinál-mondtam gondolkozva. 

-Aha, és nem a barátod?-kíváncsiskodott. Na erre nem tudtam semmit sem mondani. 

-Hát ezt nem tudom most mi van-mondtam szomorúan.  

-Semmi baj! Majd megtudja hogy mit hagyott ki!-és átölelt. Ez nagyon jól esett. Tényleg ez kicsit feldobott.

-Köszi-néztem rá mosolyogva-Na csinálok valami ebédnek nevezhető kaját.

-Rendben! Ezzel nem ellenkezem-és megint elmosolyodott. Gyorsan össze dobtam egy spagetitt. 

Jól lakottan döglöttünk a tv előtt amikor valaki csöngetett. Ki mentem megnézni hogy ki volt,de senkit sem találtam az ajtó előtt. Csak egy csokor vörös rózsa volt a lábtörlőn hagyva. Beszaladtam és vízbe tettem.

-Ki volt az?-kérdezte Kentin. 

-Egy csokor rózsa-válaszoltam

-Cetli?

-Pillanat........Csak egy írás van rajta-mondtam. 

A cetlin ez állt:

Bocsánat mindenért! Nem jártam utána! 

 Van egy tippem hogy ki küldte. De nem hinném hogy Ő lenne az. 

Csak a tv ütöttük el az időt. Én persze megírtam az összes házim. Gyorsan csináltam vacsit utána mentem fürödni és rögtön be dőltem az ágyamba. Végig azon járt a fejem hogy tényleg Ő küldte volna a virágokat. De honnan tudta hogy a kedvencem a vörös rózsa? Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.