Ekkor Castiel megcsókolta azt a lányt. Nagyot csalódtam benne. Olyan szomorú voltam. De dühös is,hogy tehette ezt velem? Amikor azt mondta hogy engem szeret a legjobban? Nem bírtam magammal és kiléptem a bokor mögül.
-Te szemét!-ordítottam-Vadállat!-és lekevertem egy akkora pofontot. És haza mentem. Nagyon fájt amit tett. Sírva berontottam a házba és az volt a tervem hogy meg sem állok a szobámig csak valaki feltartott.
-Mit csinált?-kérdezte idegesen. Én csak oda mentem és megöleltem. Csak keservesen sírtam.
-Jól van,nincs semmi baj! Tudod ő ilyen,mindenkin egyszerűen túl tud lépni. Semmi baj! Majd elfelejted!-nyugtatott,közben leültünk a kanapéra. Már nem tudtam tovább sírni,kiszáradtak a könnycsatornáim.
-Bocsánat amiért össze könnyeztelek!-válaszoltam.
-Semmi baj! És most mi lesz?
-Nem tudom,nagyon szerettem. És hát vele voltam amikor meghalt apu-a végét csak suttogva tudtam ki mondani. Még mindig nagyon nehezen tudok rá gondolni. Most már Castiel is "meghalt" számomra.
Mivel a további idő azzal telt hogy a szobámba ültem és sírtam(vagy csak próbáltam,mert kiszáradtak a könny csatornáim). Volt amikor lementem Kentinhez tv nézni,de csak az ment mennyire szeretik az emberek. Undorodva néztem ezeket.
-Te mit szólnál ha bosszút állnánk?-kérdezte sok hallgatás után. Nem nagyon értettem.
-Mi az hogy állnánk?
-Hát arra gondoltam hogy.....talán..velem. Tudod,el játsszuk hogy.....egy pár vagyunk-nyögte ki végül,nagy nehezen. Végül is nem is olyan rossz ötlet. Látnám azt ahogyan Castielt zavarja. Jee éljen a gonosz énem! :)
-Rendben! Az a szerencsénk hogy téged még nem láttak közelről. De akkor élethűen kell eljátszanunk magunkat!-figyelmeztettem.
A nap további részében ezen gondolkoztam. Nagyon vártam milyen képet vág majd Castiel. Csengettek. Mivel a tv néztem gyorsan lehalkítottam,és nemet intettem Kentinnek,hogy ne nyisson ajtót. Kimentem az előszobába és az ajtón lévő kukucskálón kinéztem. Castiel volt az. Nem,nem nyitok ajtót. Egyszerűen nem szakad le a pofája hogy ide tolja a képét. Megcsalt egy ismeretlen lánnyal! Mit vár tőlem? Megbocsássak? Azt lesheti! Szerintem egy kis idő múlva leesett a tantusz,vagy nem vagyunk itthon,vagy nem akarok ajtót nyitni.
-Na jó! Elhiszem hogy megbántottalak,csak hadd magyarázzam meg! Kérlek adj legalább tíz percet!-esedezett. Kentin bólintott hogy ennyi járhat neki. Kinyitottam az ajtót.és kimentem.
-Csak öt perc!-alkudtam le. Hűvösen néztem rá,aztán az órámra pillantottam jelezve már eltelt egy perc.
-Oké!-kezdett bele-Az úgy volt hogy a találka előtt elmentem egy haveromat elkísérni. Mivel meghívott egy italra bekellet mennem. És volt egy csaj akinek bejöttem,ne kérdezd miért ez számomra is rejtély! Nos, ittam egy sört,utána odajött az a csaj. Csak az volt a bibi hogy kihívott egy ívós versenyre,vissza utasítottam persze. De utána mindenki elkezdte azt mondogatni hogy nyuszi meg úgyis legyőzik. Erre betelt a pohár és beadtam a derekam. Olyan tíz sör után rájöttem hogy találkozunk a parkba. Mivel eléggé becsíptem meg a csaj is,így nem tudom hogy de eljött velem. Utána tudod mi történt-és ránézett olyan bünbánó fejjel. Nem engedem hogy levegyen a lábamról!
-Le telt az öt perc!-sarkon fordultam és be mentem a lakásba. Bevágtam magam mögött az ajtót és leültem a kanapéra. Gondolkodtam,nem hiszem hogy tényleg ez történt. Sok hallgatás után a csendet Kentin törte meg.
-Na mit mondott?-faggatott.
-Azt hogy illuminált állabotban láttam valakivel csókolózni-mondtam hitetlenkedve.
-Hm-ennyit nyögött ki. Meg értem. Ez enyhén szólva fura.
Gyorsan elmentem fürödni,közben persze ezen tépelődtem. Tényleg igazatt mondott vagy hazudott? Most szeret vagy nem szeret? Ezekkel a gondolatokkal mentem lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése