-Lehet hogy..-kezdte Castiel.
-Na mi?-kérdeztem izgatottan.
-Semmi-rázta meg a fejét. Bólintottam jelezve azt hogy jó. Gyorsan megkajáltunk és mentem fürödni.
Amikor benyitottam a szobámba Castielt láttam ahogy alszik. Olyan aranyos volt! Bemásztam mellé és rögtön elaludtam. Álmomban aput láttam öltönybe és anyut nagyon szép esküvői ruhába. Pont ez az egyik kedvenc emlékem róluk. Talán nem is vettem észre de álmomban elkezdtem zokogni. Nem nagyon de ahogy az esküvőn szoktak az emberek.
-Jól vagy?-hallottam Cast hangját.
-Persze! Bocsi hogy felkeltettelek!-amint kimondtam rögtön vissza aludt. Én is így tettem. Már nem emlékeztem mit álmodtam,de annyira nem sajnálom. Tuti apuval és anyuval volt kapcsolatos. Nem akartam hogy jobban fájjon. Már így is minden pillanatomban csak rájuk tudtam gondolni.
Legalább két hónap telt el apu halála óta. Azóta egyre jobban kezdem érezni magam. Sokat gondolok vissza csak nem mindig ejtek könnyeket érte. Mondjuk három héttel ezelőtt elég hülyén jött ki hogy ok nélkül elkezdtem könnyezni törin. Csak arra gondoltam amikor öt éves voltam és együtt elmentünk a állatkertbe. Miközben ezen gondolkodtam a csöngő megszakította. Mivel tesi jött(bah.) átmentem az udvaron az öltözőkhöz bele futottam a pláza cicákba.
-Takarodj el innen!-förmedt rám azt hiszem Lisa. Nem tudom melyik melyik keverem a neveiket. De Amberét meg jegyeztem!
-Álmodik a nyomor! Ha valami nem tetszik menny a sóhivatalba!-mondtam teljesen nyugodtan. Ambert takarták ki pont úgy hogy ne lássam. Mi a baja? Elfogyott a szájfény? Ki fogyott a púder?
-Na jó! Most tíz percig elfelejtem mennyire utállak téged. Szóval mi a baj?-kérdeztem. Nem tudom miért te valamennyire érdekelt. Egy ilyen pláza cicának mi a legnagyobb gondja.
-Ugyan! Azért annyira nem süllyedek le a te szintedre,hogy elmondjam mi a bajom!-kezdte éreztem hogy nem fejezte be-Meg nem is neked akartam elmondani. Hanem Castielnek!-mondta ki nevet.
-Ugyan már! Miért hiszi el amit te mondasz?-kérdeztem tettetett nyugalommal.
-Hogy csókolóztál Arminnal!-mondta ki vigyorogva. Én csak álltam és nem hittem a fülemnek. Mi?? Én sose csókoltam meg Armint! Pittyegett a telefonom. SMS érkezett. Mivel régen felhívtam apunak a testvérét,mondta hogy hozzám küldi a fiát.
Szia Zsófi!
A fiam most indult el az iskolából. Kb. olyan fél óra múlva ott lesz.
Nagybáttyád
Jaj,sietnem kell! Mivel nem értem rá Amber hülyeségeinek gyorsan átöltöztem és elmentem.
Gyorsan haza is értem. Szép rendet raktam,elmosogattam stb. Csöngettek! Kirohantam az előszobába és ajtót nyitottam.
-Szia Kentin!-köszöntem kedvesen. Bár nem őt vártam.
-Szia Zsófi!
-Miért jöttél?
-Apukám küldött ide! Azt hiszem azért mert vigyáznom kell rád-mosolyodott el kedvesen. Én pedig lesápadtam. Most mi van? Ő lenne az unokatestvérem? Na ne! Kicsit sokkolt a dolog!
-Oké,gyere be!
-Látom sokkolt állapotba kerültél-nevetett fel vidáman.
-Bocsi de nem rád számítottam-amúgy Kentint gyerekkorom óta ismerem,meg a régi sulinkba egy osztályba jártunk. De elment,azóta nem találkoztam vele.
-Semmi baj! Figyi apám azt mondta hogy vigyázzak rád. Szóval azt hiszem mostantól itt fogok lakni.
-Jó! Na gyere már be!-rángattam be. Körbevezettem,utána főztem neki vacsorát. Nagyon jól elbeszélgettünk. Észre sem vettem hogy elmúlt már éjfél,ezen nevettünk egyet és elmentünk fürödni. Ő a lentibe én a fenti fürdőszobába. Gyorsan le feküdtem és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése